Nagycsoportos gyermekeknél az óvodai foglalkozások során általában előkerülnek
azok a játékos fejlesztő feladatlapok, amelyek célja a képességfejlesztésen
túl az iskolai módszerekre, tanulási tevékenységre való felkészítés. A "megoldott"
feladatokat hazaviszik a gyerekek, s a szülők időnként kétségbeesve pillantanak
egymásra, s kérik ki a pedagósus, a logopédus véleményét: diszlexiás-e a gyerek,
mert fordítva írta a számokat, mert a sor végén kezdi a rajzolást, mert tükrös
a másolása. A válasz nagyon egyszerű, és így látatlanban eldönthető: NEM.
Diszlexia - az olvasási képesség zavara. Tünetei: például betűcserék, betűkihagyások,
ékezethibák, szótagkihagyások, tagolási hibák, értelem nélküli olvasás, szavak
érthetetlensége stb... Tehát: olvasásban jelentkező problémák. Diszgráfia -
az írási képesség zavara. Jellemző: betű- és szótagkihagyások, hosszú-rövid
megkülönböztetés zavara, szavak egybeírása, betűcserék stb., vagyis írásban
jelentkező hibák. A fenti két képességzavar okai sem mindig a gyermekben keresendők,
nagyon gyakran a helytelenül megválasztott olvasástanítási módszer, vagy a túlzottan
gyors ütemű betűtanulás a felelős mindezekért.
Az óvodás gyermek gyakran nem is fogja fel, hogy jelentősége van annak, hogy
balról jobbra fordul-e az a lemásolt ábra, szám, vagy jobbról balra. Hiszen
a kisvonatnál és a babakocsinál is mindegy, merről merre tolja. Szoktatni kell
őt (játékosan!) ahhoz, hogy a kockából, kártyából, képekből kirakott sorok is
mindig egy irányba (balról jobbra) haladjanak. Gyakran fordul elő, hogy a gyermek
nem érzi, hogy az általa produkált kép és az eredeti nem azonos, hanem fordított,
ezt a tükörjátékkal lehet előkészíteni, otthon is gyakorolni.
Nagycsoportban azért sem beszélhetünk még diszlexiáról-diszgráfiáról, mert
maga a tevékenység, amire e két fogalom irányul, még nem létezik. Vannak azonban
olyan képességek, amelyeknek gyengesége okozhat később olvasási-írási nehézségeket,
ezekre jobb odafigyelni, és még az óvodásévekben fejleszteni. Melyek ezek a
képességek? Maga a beszéd, a hallási differenciálás és emlékezet, a térbeli
tájékozódás, a fogalomalkotás, a különbségészlelés, a látási érzékelés és emlékezet,
a ritmusérzék és a grafikai (rajzoló) képesség.
A képességfejlesztő feladatok, játékok, füzetek nagyon hasznos előkészítői
az iskolai tanulási folyamatnak, és akkor is eredményesek, ha a gyermek képességeiben
nincs elmaradás. Egyre kell azonban figyelnünk: mindig játékos formában kell
a fejlesztésnek történnie, és szigorúan csakis a gyermek pozitív bevonásával.
Metakereső
Levél a szerkesztőségnek 
