Mit kell tudni a vércsoportokról?

Vérképzés, vérpótlás    SubRosa Kiadó

A vérben lévő valamennyi sejt védőburokkal rendelkezik, annak érdekében, hogy a sejt belsejében lévő anyagok együtt tudjanak maradni, megfelelő működést biztosítva. Ez a védőburok - idegen szóval membrán - azonban nem sima, mint a luftballon, hanem a burkot alkotó fehérjék, cukrok és zsíranyagok (lipidek) ágas-bogas, kitüremkedéseket és behúzódásokat tartalmazó külső felszínt hoznak létre. Talán legjobban úgy lehet elképzelni, mint a vadgesztenyét, védőburkával.

Nos, a sejthártya ezen külső térbeli szerkezetei jelentik a különböző vércsoporttulajdonságokat, amelyek egy adott emberben állandóak, másokkal vagy azonosak, vagy jelentős mértékben különböznek. Fontos tudni azt, hogy ezekből a sajátos ,,kitüremkedésekből", melyeket a szaknyelv antigénnek nevez, sok százezer található egy-egy sejt felszínén. Belátható, hogy ha vérrel szükséges embertársunkat gyógyítani, akkor csak ugyanolyan, vagy hasonló külső formájú sejteket szabad csak beadni.

A fő vércsoportok

Az orvostudomány több évszázados fejlődése során néhány sikeres és számos sikertelen vérátömlesztés okainak vizsgálata vezetett el ennek felismeréséig és az alapvető tulajdonságok rendszerezéséig, vizsgálhatóságáig. 1901-ben, Karl Landsteiner osztrák orvosprofesszor ismertette a legalapvetőbb fő vörösvérsejtcsoportokat, amelyeket azóta leegyszerűsítve - vércsoportoknak nevezünk.

Ugyancsak az ő nevéhez fűződik annak a sajátosságnak a felismerése, hogy ugyanakkor a vérplazmában mindig található egy olyan fehérje (ellenanyag), amely képes arra, hogy az idegen főtulajdonságú vörösvérsejteket elpusztítsa. Ezen első felismerések bebizonyították, hogy az emberi vörösvérsejtek külső tulajdonságaik (antigenitásuk) szerint négy fő csoportra oszthatók:

4. táblázat

Az emberi vörösvérsejtek csoportjai

Vörösvérsejtek felszíni tulajdonságának neve (vércsoport)	A vérplazmában lévő ellenanyag neve
A	anti-B
B	anti-A
0	anti-A, -B
AB	nincs

A táblázat alapján világossá válik, hogy akinek A vércsoportja van, az nem képes befogadni a B és az AB tulajdonságú vörösvérsejteket, miután a befogadó szervezet plazmájában természetesen meglévő anti-B fehérje elpusztítja azokat. Ugyanakkor az is sejthető, hogy a 0 csoportú vörösvérsejtek bárkinek beadhatók, miután a plazmában ,,anti-0" ellenanyag nincsen. Ezzel szemben, az AB- vörösvérsejt tulajdonságú személy szervezete bármely más vörösvérsejtet képes befogadni, mert a plazmája sem anti-A, sem anti-B ellenanyagot nem tartalmaz.

A fentiek alapján régebben a 0 tulajdonságú személyeket „általános” véradónak, az AB tulajdonságú személyeket általános ,,kapónak" nevezték. Ez részben ma is igaz, de a táblázat másik oszlopában benne rejlik a magyarázat, hogy miért csak részben. Amikor vért adunk, akkor a levett vérben benne vannak a vörösvérsejtek, a vérlemezkék, a vérplazma. Ha ezt az úgynevezett ,,teljes” vért minden további beavatkozás nélkül beadjuk a betegnek, akkor már a plazma tulajdonságait is figyelembe kell venni, nevezetesen: ha 0 tulajdonságú teljes vért adunk, mondjuk, A tulajdonságú személynek, akkor a beteg szervezete befogadja a 0 tulajdonságú vörösvérsejteket, de a beadott vér plazmájában a lévő anti-A fehérje elpusztítja a beteg saját Atulajdonságú vörösvérsejtjeit.

Napjainkban ennek megfelelően azt tartjuk, hogy mindenkinek, akinek szüksége van rá, elsődlegesen ugyanolyan tulajdonságú vért kell adni, mint amilyen a fő vércsoportja. Lehetnek viszont szükséghelyzetek, amikor mégis a régi szabályhoz fordulunk segítségért.

Ma már lehetőség van arra, hogy speciális centrifugák segítségével a leadott teljes vérből szétválasszuk a plazmát, a vörösvérsejteket és az úgynevezett „határréteget”, amely a vérlemezkéket és a fehérvérsejteket tartalmazza. A vörösvérsejteket ezután még élettani sóoldattal meg kell „mosni” annak érdekében, hogy a vérplazma maradékait is eltávolítsuk. Az így elkészült oldat, amely csak 0 tulajdonságú vörösvérsejteket tartalmaz, már veszély nélkül adható be az A tulajdonságú betegnek akkor, ha nem áll rendelkezésre megfelelő A tulajdonságú vér (vörösvérsejt). Hogy mit is jelent a ,,megfelelő", arról még a következőkben lesz szó.

Rh faktor Amikor már kiterjedten alkalmazták a vérátömlesztést, azt is fel kellett ismerni, hogy néhány esetben, elsősorban azon betegeknél, akik ismételten vérátömlesztésre szorultak, a fő csoportbeli egyezés ellenére mégis sajátos szövődmények alakultak ki a vérátömlesztés után. A betegek egy kis százaléka az idegen vér után rosszul lett, vérvizelés lépett fel náluk, besárgultak, néhány nap múlva pedig leállt a veseműködésük.

Az orvosi gyakorlat más területén is tapasztaltak akkor még megmagyarázhatatlan dolgokat. Többször előfordult, hogy egészséges szülőknek második, harmadik gyereke a születést követő második-harmadik napon súlyos sárgaságot kapott és sokáig vérszegény volt.

A magyarázatot megint csak Landsteiner és munkatársai találták meg. Megállapították, ha Rhesus-majom vérét nyúlba fecskendezik be, akkor abban olyan fehérjék (ellenanyagok) termelődnek, amelyek a majom vörösvérsejtjeit összecsapják (agglutinálják). Ugyancsak rájöttek arra, hogy minél többször adnak be a nyúlnak majomvért, a keletkező ellenanyagok mennyisége ugrásszerűen növekszik, még akkor is, ha az ismételt idegen vér adása az elsőhöz képest csak hónapok múlva történt. Ezt követően megállapították, hogy az emberek vörösvérsejtjeinek 85 %-át ez az ellenanyag ugyancsak kicsapja.

Bebizonyították, hogy az emberi vörösvérsejtek felszínén nemcsak az előzőekben ismertetett ABO tulajdonságok egyike van jelen, hanem mellettük egy másik is, amit a Rhesus-majom nevéből Rh-faktornak neveztek el. Kiderült, hogy azok a betegek, akiknek vörösvérsejtjei felszínén ez a tulajdonság nem található meg, azaz Rh-negatívak, idegennek tekintik azokat a vörösvérsejteket, amelyek felszínén ez megvan, azaz Rh-pozitívak.

Az emberi szervezet ugyanúgy reagál, mint a nyúl szervezete; az Rh-negatív személy ellenanyagot termel a pozitív sejtekkel szemben, és az ismételt vérátömlesztéseknél ez az ellenanyag elpusztítja a bevitt idegen, Rh-pozitív vörösvérsejteket. Az is kiderült, hogy hasonló jelenség játszódhat le a terhességek során. Az első terhesség során Rh-pozitív magzati vörösvérsejtek juthatnak be az anyába, amelyekre az anya szervezete ellenanyagokat termel, és erre emlékezni fog. A következő terhesség során bejutó magzati sejtek már hamar ellenanyag-termelést indítanak el, ezek pedig elpusztítják a magzati vörösvérsejteket.

A későbbiek során az is kiderült, hogy az ABO- és az Rh-tulajdonság azonossága ellenére még mindig előfordul, hogy a vérátömlesztés során a beteg szervezete egyes véreket továbbra is idegennek tekint, nem fogadja be. Megállapították, hogy a vörösvérsejtek felszínén még további, más tulajdonságok is vannak, melyek egy része „rokonságban” van az elsőnek felismert Rh-tulajdonsággal. Az egyszerű azonosíthatóság érdekében ezen újonnan felismert tulajdonságokat szintén az ABC különböző betűivel nevezték el.

Ennek alapján az Rh pozitív tulajdonságot átnevezték D-tulajdonságnak, hiányát pedig d-tulajdonságnak. Az Rh-család többi különböző tagja a c, C, e, E, elnevezést kapta. A nagybetű az erősebb (domináns) tulajdonságot jelenti, azaz külsőleg ez jelenik meg.

A vércsoportok öröklődése

Tudjuk azt is, hogy ezek a tulajdonságok öröklődnek, mégpedig a régóta ismert, úgynevezett Mendel-szabályok szerint. Ez azt jelenti, hogy az újszülött egy-egy, betűvel jelzett tulajdonságot örököl úgy az anyától, mint az apától. Ettől függ, hogy milyen tulajdonságok kombinációja fog végül is vörösvérsejtjeink felszínén megjelenni.

Talán az 5. kissé egyszerűsített táblázat segít a jelenség jobb megértésében. A táblázat negyedik sorában található lehetőség egyben magyarázat is arra, miért fordul elő, hogy Rh(D)-pozitív szülőknek Rh(D)-negatív gyermeke legyen. Úgy az anya, mint az apa "vegyes", azaz Dd tulajdonságú, így 1:4 a valószínűsége, hogy a gyermekük mindegyikőjüktől a "d"-t, és nem a "D"-t örökölje. Ugyanakkor - ahogy már szó volt róla - a nagybetűvel jelzett tulajdonság az erősebb, így az egyszerű vizsgálat során úgy az anya, mint az apa D-nek (Rh-pozitívnak) mutatkozik, s csak speciális vizsgálattal állapítható meg, hogy valójában D/d tulajdonságúak. 5. táblázat

Az Rh-vércsoportok öröklődésének példái

További vércsoportok

Az 1950-es évektől kezdődően, ahogy egyre növekedett azon betegek száma, akik ismételten vérátömlesztést kaptak, az is kiderült, hogy az eddigiekben bemutatott vércsoportrendszereken túlmenően a vörösvérsejtek felszínén még további más tulajdonságok is vannak, illetve lehetnek, amelyek az Rh-rendszernél ismertetett módon idegen szervezetbe bekerülve szintén ellenanyag-termelést képesek kiváltani, és a sorozatosan kapott vérátömlesztések után, esetleg a sokadik átömlesztés után váltanak ki szövődményt - vérvizelést, sárgaságot, veseműködési zavart.

Ma már több száz ilyen tulajdonságot ismerünk, vannak közöttük egészen ritkák, ezeket „családi” tulajdonságnak, idegen szóval antigéneknek nevezünk, mások gyakoribbak. Ezen tulajdonságok nevüket rendszerint attól a betegtől kapták, akiknek a vérében először azonosították az adott tulajdonságot (6. táblázat). Az is ismert, hogy e tulajdonságok egy része egyes népcsoportokban igen gyakori, mások ritkák, de ugyanakkor nem állítható, hogy bármely népcsoportnak lenne ,,speciális" tulajdonsága, és ezért egyik vagy másik vér ,,nem jó".

Az ismételt vérátömlesztések során gyakorlati jelentőséggel bíró egyéb vércsoport-tulajdonságok

A tulajdonság neve	Jelölése
Kell-Cellano	K, k
Lewis	Le~, Le"
Lutheran	Lu', Lu"
Duffy	Fy', Fy"
MNSs	MNSs
Kidd	Jk', Jk"
Diego	Di', Di"
Vel	Vel-1, Vel-2
Wright	Wr3, Wr"

Például a táblázat utolsó sorában szereplő Wr3 tulajdonság rendkívül ritka, átlagosan 100 000 ember közül egynél fordul elő, azaz Magyarországon mintegy 100 honfitársunk hordozza. Nem nehéz belátni, ha egy ilyen beteg ismételt transzfúziókat kap és ezért kifejlődik benne az anti-Wr3 ellenanyag, szinte az ország egész lakosságát át kellene vizsgálni ahhoz, hogy megfelelő tulajdonságú vörösvérsejteket találjunk.

Szerencsére ma már nem állunk egyedül a világban, sürgős esetben ilyenkor bármely ország kérhet segítséget az Amszterdamban működő Ritka Vércsoportok Nemzetközi Bankjától, amelyet a holland kormány és az Európa Tanács közösen tart fenn, és ahol mélyfagyasztva tárolják a legritkább csoportú véreket, amelyeket a rászorulók bárhol a világon térítésmentesen kapnak meg.

Szabó, J.; Pecze, K.

2002-12-11 19:23:37