A mandulák gyulladásai
A fül-orr-gége és betegségeik SubRosa Kiadó
A mandulák heveny gyulladása gyakori betegség gyermek- és felnőttkorban egyaránt. Általában bakteriális fertőzés okozza, leggyakrabban a Streptococcus.
) |
| Tüszős mandulagyulladás |
A tüszős mandulagyulladás kórokozója, a Streptococcus haemoliticus, szövődményeket okozhat. Ezek közül a leggyakoribb a rheumás szívizom- és -billentyűgyulladás, a sokízületi gyulladás és a vesegyulladás. Elkerülhetjük a kellő időben és adagban szedett penicillinszármazékkal.
Néha a mandula gyulladása áttöri annak tokját és a mandula körüli kötőszövetbe terjed a gennyes folyamat: mandula körüli tályog keletkezik. Ilyenkor az egyik mandula körül nagy duzzanat lép fel, mely a nyelvcsapot ellenkező oldalra tolja. A beteg szinte képtelen nyelni a fájdalomtól. Társulhat magas lázzal, máskor nincs láz.
Az orvos az elülső garatíven ejtett metszéssel megnyitja a tályogot, és lebocsátja a gennyet.
Legjobb a mandulát ilyen esetben azonnal kivenni. Ha ezt valami akadályozza, hat hét múlva mindenképpen meg kell szabadulni az ettől kezdve örökké beteg mandulától, mert nagy a szövődmény és a kiújulás veszélye. Ha a mandulatályog nincs megoldva, életveszélyes szeptikus állapot léphet fel, a genny a nyaki izomrésekbe, akár a mellkasba is betörhet.
A torokmandulákkal együtt vagy külön az orrmandulákon és a nyelvgyöki mandulán is hasonló gyulladás keletkezhet.
Pfeiffer-féle mirigyláz
A fertőző betegség (orvosi neve mononucleosis infectiosa) a tüszős mandulagyulladáshoz hasonló formában indulhat. Hetekig elhúzódó lázzal járó mandulagyulladást okoz, amely antibiotikummal nem gyógyítható, mivel a kórokozó vírus. Nagy nyaki nyirokcsomó-duzzanattal jár. Jellemző, hogy egy fehérvérsejt, a monocita, a vérben megszaporodik. Speciális vérvizsgálattal (Paul-Bunnel-reakció) erősíthető meg a diagnózis. Máj- és lépnagyobbodást okoz. Mintegy 3-4 hét alatt spontán gyógyul, de ezalatt ágynyugalmat és tüneti kezelést (lázcsillapítók) igényel.
A Plaut Vincent-angina
Egyoldali, láztalan, kifekélyesedő mandulagyulladás. Baktériumok okozzák, antibiotikummal gyógyítható.
A fehérvérsejtek számának súlyos csökkenése és a leukémiák esetén fekélyesedő, tüszős mandulagyulladás-formák jelenhetnek meg, gyakran szájnyálkahártya-fekélyekkel.
Diftéria (torokgyík)
Néhány évtizede hazánkban rettegett betegség volt. Mára a Di-Per-Te kombinált oltásnak köszönhetően szinte teljesen eltűnt. A felső légutak nyálkahártyáján piszkosszürke lepedéket képző gyulladást a diftéria-baktérium okozza. Gyakran indul a mandulán, és a lepedék mindig túllépi a mandula határát. A légcsövet elzárva fulladást okoz, ha időben nem történik légcsőmetszés. Ma diftéria elleni szérummal és penicillinszármazékkal gyógyítható.
Krónikus (idült) mandulagyulladás (tonsillitis chronica)
Nagyon sok embert érintő betegség. Maga a betegség még szakmai berkekben és a betegek körében is sok vitára ad lehetőséget. Említettük, hogy a mandula egy nyirokcsomó, amelyben a fertőzéseket elhárító falósejtek és ellenanyagok termelődnek, de ezt a feladatot csak addig képes ellátni, amíg szerkezetét a sorozatos vagy krónikusan fennálló gyulladás nem károsította.
Krónikus gyulladás esetén a mandula normálisan is meglévő mély árkai gennyel kitöltött kis zsákokká, tályogokká válnak és innen baktérium-invázió indulhat a szervezetbe.
A mandulában a legkülönbözőbb baktériumok szaporodhatnak, de góc szempontból legveszedelmesebb a Streptococcus haemoliticus, amely a már említett reumatikus betegségeket (szívizom- szívbillentyű-gyulladás, vesegyulladás, ízületi gyulladás stb.) képes kiváltani. A krónikusan gyulladt mandula lehet megnagyobbodott (főleg gyermekeken), és lehet kicsi, lapos. A méret soha nem meghatározó.
A legfontosabb jelek a következők: évente 2-3 vagy több tüszős gyulladás. Nyomásra a mandulából genny préselhető ki. A sok gyulladástól a mandula árkában hegesen fixált. A környező képletek, a garatívek gyulladtak, amely szinte állandó enyhe fájdalmat, kaparásérzést okoz. Az állkapocs alatti nyirokcsomók megnagyobbodottak.
Ha ezek a jelek fennállnak, idült mandulagyulladásról van szó, amely gyökeresen csak műtéttel gyógyítható. Itt jelentkezik egy rendszeresen hallott kérdés: nem károsodik-e így az ellenálló képesség, az immunrendszer? A mandula szervezetünk sok száz nyirokcsomója közül csak az egyik, és bár a torokban elsőként találkozva a fertőzéssel, korán riasztja az immunrendszert, eltávolítás után nem sikerült kimutatható károsodást észlelni az ellenálló képességben. Ennek ellenére nem szabad indokolatlanul, meggondolatlanul eltávolítani, különösen gyermekkorban.
Akkor kell mandulaműtétet végezni, ha a beteg szerv bennmaradásának nagyobb a rizikója, mint az eltávolításból származó veszteségnek.
A betegség említett öt ismérvének megléte esetén a döntés egyszerű, de az élet nem ilyen "tiszta" eseteket produkál. Ki kell venni a mandulát, ha egyetlen tüszős gyulladást követően az előbb említett reumás szövődmény lép fel, ha mandula körüli tályog zajlott le, ha gombás fertőzés van a mandulában, ha daganatra gyanús, ha extrém nagysága miatt fulladást okoz.
Az említett abszolút, egyértelmű gócbetegségeken kívül foltos hajhullás, pikkelysömör (psoriasis), szemgyulladások, ízületi bántalmak esetén hamarabb gondolunk a műtétre. Hároméves kor alatt és hatvanéves kor felett a műtét elvégzése rendkívül mérlegelendő. Az operáció elvégzése 14 éves életkor alatt altatásban helyes, felnőtt esetében a helyi érzéstelenítés a fájdalommentes és javasolt eljárás. A mandula természetesen minden életkorban altatásban is eltávolítható, de az csak korszerű (intubációs) módszer lehet.
A műtét avatott kézben veszélytelen, s bár a mandula belső falától nem messze haladnak a nyaki nagyerek, ezek sérülése nem reális veszedelem.
A műtétet alapos kivizsgálásnak kell megelőznie, amely a vérzékenységi problémákra is kitér. Nemritka az utóvérzés, ez 8 napig fenyeget, tehát addig legyen elérhető az operáló kórházi osztály. Műtét után egy hétig jelentős, még egy hétig kisebb fájdalmak vannak, ezek szokványos fájdalomcsillapítókkal (Algopyrin, Demalgon, Cataflam stb.) leküzdhetők. Gyermekeknél a mandulaműtéttel együtt ajánlatos az orrmandulák kivétele, de ez fordítva nem igaz.
Az orrmandula akut (heveny) gyulladása
Általában akut felső légúti gyulladással együtt, gyermekkorban jelentkezik. Az orrmandula megduzzad és ezáltal akadályozza az orrlégzést, elzárja a fülkürtöt és átmeneti vezetéses nagyothallást okoz. Kiinduló oka lehet a középfülgyulladásnak. Antibiotikummal, orrcseppekkel gyógyíthatjuk.
A krónikus (idült) orrmandula-túltengés
Latin nevén vegetatio adenoides, a kisgyermekkor betegsége. Már csecsemőknél okozhat elhúzódó náthát, orrdugulást, gennyes orrfolyást. Az orrmandulás gyermek jellegzetes, nyitott szájjal légző, sokszor bamba arckifejezésű, orrhangon beszélő. Az ilyen gyermeknek gyakran van felső légúti gyulladása és tartós, visszatérő, gyakran lefekvéskor jelentkező köhögése, mivel a krónikusan gyulladt orrmandulából genny csorog a légcső felé. A fülkürt elzáródása miatt előbb-utóbb idült középfülhurut alakul ki, tartós vezetéses típusú nagyothallással. A fülkürt szellőzésének zavara miatt akut gennyes középfülgyulladásra, illetve a gennyes középfülgyulladás elhúzódására hajlamosít. Mivel az orrmandulának a szervezet ellenálló képességében nagyon kevés szerepe van, a fenti tünetek megoldására könnyebben szánjuk el magunkat orrmandula-műtétre.
Az orrmandula-műtéttel csodát lehet művelni, a leírt tünetek általában egy csapásra megszűnnek. A korszerű altatásban végzett műtétnek reális rizikója nincs. Az orrmandulát szájon át távolítjuk el, a fájdalom kevés, a felépülés gyors.
Kovács, A.
2002-12-08 12:17:53