Március 20-án meniscus műtétem volt. Atroszkópiával egy napos. Eltávolították a sérült pateriális részt és a porcot is, ami letört. Műtét után végig be volt dagadva térdem és fájdalmas továbbra is. Zeel injekció kaptam 10 db-ot, inni kellett.
A műtét után 1 héttel voltam kontrollon és azt mondta az orvos rendben van. Akkor is dagadt volt a térdem és fájt a menés. Szobabiciklizést ajánlott (naponta pár percet teszem is) és hogy lehet dolgozni.
Igyekszem kímélni, ahogy tudom, de meg kell csinálnom mindent, egyedül élek, kertes házban. A nővér még mondta, nem lehet guggolni, térdelni - hogy meddig azt nem. Próbálom a műtött lábam kímélni, a másik lábam terhelem, ezt nem hajlítom be kertészkedés közben, már a jó lábam is fáj.
Most egy hete már nincs bedagadva, de változatlanul fáj, ha rálépek, akkor is. Kenegetem fájdalomcsillapító, izomlazító krémmel, Proenzit kezdtem szedni magamtól, mert már nem tudom, mit tegyek.
Magán alapon voltam a műtéten, mert vidéken, ahol élek, a sebész is és a reumatológus is csak azt mondta, borogassam, nincs törés. Lehet, hogy ízületi gyulladás. Így telt el egy év, mire kerestem egy orvost Budapesten és megműtött.
Ez volt az előzmény, de akkor már minden lépés hatalmas fájdalom volt és így dolgoztam. Végül a műtét előtt már bottal is alig tudtam menni.
Mit kellene tennem, hogy a fájdalom megszűnjön oldalt és a jobb térdem belső oldalán, meg a térdhajlatban? Ha nap közben egy kicsit dolgozom, ismét bedagad. Meddig nem lehet guggolva nem hajlítani, rátérdelni? Mikor tudom normális vagy azt megközelítően használni? Létezik, hogy hiába műtöttek, újra ugyanaz a gond?
Sajnos most már nem tudok ismét magánorvost felkeresni, de így sem lehet ezt, mert nem javul, fáj, bár nem tudom, ez indokolt még? Nemrég mentem nyugdíjba, eddig túráztam, tornáztam, táncoltam, fiatalos mentalitással bírtam, magas sarkúban jártam, nem egy elesett nyugdíjas voltam, most meg úgy járok, mint öreganyám.
Köszönöm, ha válaszol, üdvözlettel, egy fiatal nyugdíjas.