Rugalmasságtól merevségig - Az ízületi betegségek pszichoszomatikus háttere

Annak, aki túl sokat nyüzsög, és nem tud határt szabni aktivitásának, nagyobb esélye van az ízületi megbetegedésekre -vallja a pszichoszomatika...

ízület, pszichoszomatika, gerinc | Ideál - Reforméletmód magazin 2006 ;18(10):12-13   Celsus Kft. | Sziebig, T.
Az ízületi problémák lelki hátterének megfejtéséhez meg kell vizsgálni, hogy miben akadályoz a betegség, illetve mire kényszerít. Azzal, hogy megértjük a tünetek figyelmeztető üzenetét, máris a változtatás irányába fordultunk, már csak el kell indulni a helyes úton, ami gyakran nem könnyű feladat. Ebben szeretnénk segítséget nyújtani a testi tünetek és a mögöttük álló lelki okok összefüggésével foglalkozó tudomány szakértője, Kalmár János közreműködésével, aki megosztja Olvasóinkkal az ízületi betegségek és a helytelen viselkedés főbb összefüggéseit és a változtatás lehetőségeit.

Kényszerpihenő

Az ízületi problémák - a velük járó fájdalmakon túl - általában mozgásbéli nehézségeket, mozgáskorlátozottságot, a mozgás beszűkülését eredményezik. A betegség elsősorban azokat az örökmozgó embereket sújtja, akik állandóan nyüzsögnek, nem tudnak megpihenni, és azt sem veszik észre, hogy elfáradtak. A szervezet olyan módon lép közbe, hogy kényszerpihenőre ítél. Megfigyelhető, hogy az ízületi betegségek többnyire az olyan személyiségű embereket támadják meg, akik nem tudnak elég lazák lenni, túlságosan görcsösek, maximalisták, megfelelési kényszerük van magukkal és másokkal szemben is. Meggyőződésük, hogy az a legjobb, amit és ahogyan ők cselekednek, ugyanakkor sosem elégedettek az éppen aktuális teljesítményükkel. Ilyen hozzáállással nem lehet megpihenni, hiszen az érintett folyamatosan úgy érzi, hogy pótolhatatlan és nélküle magáll a világ.

Merev gerinc

A gerincet érintő Scheuermann-kór - beékelődéssel járó összenövés - és a hyperlordosis - fokozott gerinchajlat - azt szimbolizálja, hogy az érintett képtelen alkalmazkodni az élethez. A konzervativizmus egyik jele, ha a gerinc nem tud minden irányban megfelelően mozogni. Az ilyen betegségben szenvedő emberek túlságosan ragaszkodnak sajátos világnézetükhöz, szemléletmódjukhoz, és azon nem tudnak változtatni.

A probléma gyerekeknél is jelentkezhet. Ilyen esetben nagy az esélye, hogy az élethez való helytelen hozzáállást a szülők példájából tanulta el a gyerek, és valamiért ragaszkodik hozzá. Sok esetben csupán vélt elvárásoknak próbál megfelelni a szülők felé. Lelki síkon sok játékkal, tréfával, nevetéssel, fizikai síkon úszással vagy gyógytornával lehet orvosolni a problémát.

Tökéletesen tökéletlenül

Nem véletlen, hogy az ízületi betegségek elsősorban az idősödő korosztálynál jelentkeznek, hiszen abban a korban az emberek személyisége merevebbé válik, hozzáállásukból hiányzik a kellő rugalmasság, nehezen engedik ki a kezükből és adják át másoknak - fiatalabb generációnak - a feladatokat. Tipikus példája ennek, mikor egy anyóskorba érő nő nem engedi át a „konyhatündér” szerepét a menyének vagy akár a saját lányának. Régebben, amikor a különböző generációk még nagyobb arányban laktak együtt, ez a hozzáállás konkrét ütközéseket jelentett a konyhában, amit kényszeresen birtokolt a ház „úrnője”. Ma már nem ilyen direkt formában jelenik meg ez a probléma, inkább például úgy, hogy az anyuka - ha kell, ha nem - főz a fiataloknak, és megsértődik, ha nem nála esznek, vagy esetleg el is viszi az ételt a „gyerekeknek”, akik persze már felnőttek. Így „bemutatja” nekik, hogy még az is belefér az életébe, hogy másokra főzzön... Ugyanakkor, mivel pillanatnyi teljesítményével sosem teljesen elégedett, gyakran magyarázkodik olyan dolgok miatt, amit talán észre sem lehet venni: miért lett zavaros a leves, és miért főtt túl a tészta...

Gyulladás és kopás

Az ízületi megbetegedéseknek két fő csoportja van. A kettő közti különbség jelzi a betegség súlyosságát is.

Arthritis - ízületi gyulladás: aki állandó mozgásban van, sohasem pihen, elsőként kel, és utolsóként fekszik, annak ízületei nem tudnak megpihenni, ahogy egész szervezete sem. Ilyen esetekben szokott jelezni a test ízületi gyulladás formájában. Ez a betegség egyrészt fájdalmakkal jár, ezért elvonja a figyelmet más dolgokról, és a beteg kénytelen magára koncentrálni. Másrészt nehézkessé teszi a mozgást, tehát a betegnek muszáj kicsit leállni. Persze gyakran előfordul, hogy ez sem jelent elég akadályt, és az érintett - megerőszakolva szervezetét - próbál olyan intenzitással élni, mintha semmi sem történt volna. A gyulladás bármelyik ízületnél bekövetkezhet, de általában az ujjak deformáltsága a legszembetűnőbb jel a kívülálló számára. Nem véletlenül, hiszen a kéz a tevékenykedés fő szimbóluma, megbetegedése arra hívja fel a figyelmet, hogy cselekvéstől, de legalábbis túlzott cselekvéstől mentes időszakra van szükség.

Fontos tudni! A betegségnek ez a fajtája csak átmeneti mozgáskorlátozottságot jelent. Ám, ha az illető nem tanul az időnként jelentkező gyulladásos tünetekből - melyek figyelmeztetik, hogy álljon le -, akkor egy idő után komolyabb stádium alakulhat ki. Az időszakos gyulladásra azért kell odafigyelni, mert nehézségeivel nap mint nap arra int, hogy változtassunk az életünkön!

Ne feledjük! A sokízületi gyulladás az egész testet támadja meg. Ez már rendkívül megkövült állapotot jelez, testi, lelki és szellemi szinten egyaránt.

Arthrosis - ízületi kopás: komolyabb fokozata a betegségnek, mely állandó mozgásbéli nehézséget és korlátozottságot eredményezhet. Ilyenkor ugyanis az ízületi tokokban lévő folyadék nyomás hatására egy idő után letapad, és nem tudja tovább ellátni feladatát, hogy mozgás közben olajozza az adott területet. Ennek következtében a porcos felületek elkezdik egymást koptatni. Ahol a porcok teljesen elkoptak, ott már a csontok érintkeznek egymással, és idővel létrejön az összeforrás, ami véglegesen beszűkíti a mozgást. Ám sok figyelmeztető jel előzi meg ezt az állapotot.

A remény hal meg utoljára

Az ízületi problémák megelőzése és a betegségekből való kigyógyulás a rugalmasabb hozzáállásban, a lazább életfelfogásban, a merev ragaszkodásokat oldó lazításban rejlik. Ám még ezeknél is fontosabb, hogy ne vádoljuk, és ne ostorozzuk magunkat - ezt mások úgyis megteszik helyettünk -, mert ettől merevedünk be, és alakul ki a megfelelési kényszer, majd a fizikai betegség. Tiszteljük meg szervezetünket azzal, hogy hagyunk neki pihenési időt! Mindent lehet, de mértékkel! A szervezet érzi, mikor elég, és legalább magunkhoz alkalmazkodjunk, mert azt megérdemeljük!

A probléma felismerése már önmagában fél gyógyulás - a másik fele, ha teszünk is a változásért. Ez nem könnyű feladat, de nem szabad elveszíteni a reményt, hogy sikerülhet!

Sziebig Tímea
| ízület, pszichoszomatika, gerinc
2006-09-25 11:54:31


+ További hírek
+ További egészségpolitika
hirdetés
^