Hirdetés
Amit a laboratóriumi vizsgálatokról tudni kell
Talán nincs is olyan ember, aki élete során ne került volna valamilyen úton-módon kapcsolatba laboratóriummal, legyen az szűrővizsgálat vagy különböző diagnózisok felállítása.
A laboratóriumi analitikai vizsgálatok szigorú minőségi feltételek szerint történnek. A következő részfolyamatokból tevődik össze a laboratóriumi diagnosztika: preanalitikai, analitikai és posztanalitikai fázis. Ezek közül a szorosan vett laboratóriumi munka a közbülső.
A munkahelyek dolgozói teljes felelősséggel tartoznak az irányba, hogy az adott összetevőt a lehető legspecifikusabban és a valós mennyiségnek megfelelően határozzák meg.
Munkájukat igen szigorú minőségbiztosítási szabályoknak megfelelően végzik. A leletek születése azonban a preanalitikai fázisban kezdődik. A pre- és a posztanalitikai folyamat előírás szintű kivitelezése nélkül a legkiválóbb munka sem ér semmit, az erőfeszítések hiábavalók. A vérvételt megelőző diéta vagy egyéb teendő javaslata a vizsgálatot kezdeményező kezelőorvos feladata.
Igen fontos a megfelelő mintavétel, a betegek szabály szerinti előkészítése. Ezen tényezők kb. 50 százalékban befolyásolják a kapott eredmény minőségét! Standardállapotot úgy lehet elérni rutinvizsgálatok előtt, ha a beteg azt megelőzően 12 órán át nem eszik, nem iszik, nem dohányzik, és tartózkodik a fizikai aktivitástól.
Egyes esetekben a gyógyszerfogyasztást is szüneteltetni szükséges. Azért szokás a laborvizsgálatokat reggel, éhgyomorra végezni, mivel így az egyedek közötti különbségek jó része kiküszöbölhető, csökkenthető. Számos vizsgálatnál egyéb előkészítés, például diéta is szükséges. Ezen előírások elrendelése, illetve betartatása a javasló orvos feladata.
A posztanalitikai fázisban a laboratórium az eredményekből a megfelelő ellenőrzések elvégzése után leletet készít. Lelethez jutni csak számos egyéb tényező értékelésével lehet. Adott betegnél kóros-e az eltérés, megfelel-e vagy sem a vizsgálatot végző laboratórium referensértékeinek, beleillik-e a klinikai képbe?
A laboratórium által szolgáltatott lelet azonban önmagában még nem sokat mond. Számtalanszor kerül a beteg kezébe csillagozott vagy másképpen megjelölt, a referens tartományon kívül eső érték. Mindezeket azonban csak a klinikai képpel összevetve, a kezelőorvossal konzultálva szabad értékelni.
Gondoljunk csak pl. a cukorbetegek esetében bizonyos vizsgálat alkalmával a referensértéknél magasabb eredményre, amely ugyanakkor az adott páciens egyensúlyban tartásához a legmegfelelőbb. A laboratóriumi vizsgálatok esetében is igaz az a tény, hogy az orvostudomány team-munka.
2019-10-29 12:18:36