A non-Hodgkin limfómákról
A non-Hodgkin limfómák csoportja az előzőkben elmondottaknak megfelelően egy sokféle kórképet magában foglaló kategória. A mikroszkóppal észlelhető szövettani jellegzetességek alapján ezeknek a betegségeknek az osztályozása többféle rendszer szerint lehetséges. A világ vezető patológusai néhány évenként kísérletet tesznek arra, hogy a legújabb ismeretek alapján modern limfómabeosztást alkossanak.
A szerzett immunhiányos szindróma (AIDS) fokozza a limfómára való hajlamot, az ebben a betegségben szenvedők között gyakoribb a limfóma, mint a normál népességben, a limfómák sokszor szokatlan lokalizációban (központi idegrendszer) jelentkeznek az AIDS-es betegeknél.
A pontszerű, kiterjedt bőrbevérzések megjelenése mindig részletes belgyógyászati kivizsgálást indokol.
1. Tapintható nyirokcsomó-megnagyobbodás, amely általában fájdalmatlan, nem szimmetrikus.
2. Általános tünetek: láz, éjszakai izzadás, fogyás gyakran előfordul, gyakran ezek a tünetek hívják fel a figyelmet a rosszindulatú daganatra.
3. Száj-garat érintettség. A betegek 5-10 százalékában a limfóma jelentkezési helye a garatképletek nyirokszövete. Ilyenkor a betegséget - amely légzési zavarokat okozhat - a gégész fedezi fel.
4. A vérkép megváltozásai közül leggyakrabban a vörösvértestszám-csökkenés - anémia - fordul elő.
5. Hasi nyirokcsomó-, máj-lép érintettség. A gyomor-bélrendszer nyirokszövete, valamint a bélfodor nyirokcsomói és a hasi nagyerek körüli nyirokcsomók gyakran érintettek. Ilyenkor változatos hasi panaszok, puffadás, hasi görcsök, hasmenés, székrekedés jelentkezhetnek.
6. Egyéb szervek közül a bőr, az agy, a herék érintettsége a leggyakoribb. Amint említettük, agyi limfóma AIDS-es betegekben gyakori.
A diagnózishoz vezető vizsgálatokA kórismét az eltávolított nyirokcsomók vagy műtét során eltávolított nem nyirokcsomó eredetű daganat szövettani vizsgálata adja. A részletes fizikális vizsgálaton kívül minden esetben kötelező a mellkas röntgenvizsgálata (a mellkasi nyirokcsomók érintettségének és az esetleges tüdőbeszűrtségnek a megállapítására). Az érintett nyirokcsomó-regiókról a leghasználhatóbb információt az utóbbi években már széleskörűen elérhető komputertomográfia (CT) adja, ezt is minden esetben elvégezzük. A gyomortükrözés (gasztroszkópia) a gyomor viszonylag gyakori limfómás folyamatának kizárására szolgál. Rejtett helyeken - egyéb vizsgálattal ki nem mutatható - limfómás gócokat galliumizotópos vizsgálattal, vagy a csak speciális centrumokban elvégezhető pozitronemissziós tomográfiával (PET) mutathatunk ki. Minden esetben kötelező a csontvelő vizsgálata. Néha szükség van a has feltárására annak eldöntése céljából, hogy a hasi nyirokcsomó vagy a lép érintett-e. A fenti vizsgálatokkal állapítjuk meg a folyamat kiterjedtségét ("staging"-vizsgálatok).
A Hodgkin-kórhoz hasonlóan a non-Hodgkin limfómákat is négy stádiumba soroljuk, a legkedvezőbb kórjóslatú az 1. stádiumú betegség, amely lokalizált, csak egy nyirokcsomót érint. IV. stádiumú betegségnél már szóródott betegségről van szó, amely csontvelő-érintettséget vagy szervi beszűrtséget okoz. Ilyenkor természetesen a gyógyítás esélyei is rosszabbak.
dr. Gasztonyi Zoltán
2002-07-18 14:08:25