Az emberiség hamar felismerte, hogy a vér az élet hordozója: tapasztalták például, hogy a sebesült harcosok vérüket elveszítve életüket is elveszítik. Évezredeken át csak annyit tudtunk tehát, hogy a vér az élet hordozója. Érthető, hogy az orvosok évszázadokon keresztül kísérleteztek azzal, hogy vérző vagy vérszegény betegeket vér adásával gyógyítsanak vagy fiatalítsanak meg.

A vérben lévő valamennyi sejt védőburokkal rendelkezik, annak érdekében, hogy a sejt belsejében lévő anyagok együtt tudjanak maradni, megfelelő működést biztosítva. Ez a védőburok - idegen szóval membrán - azonban nem sima, mint a luftballon, hanem a burkot alkotó fehérjék, cukrok és zsíranyagok (lipidek) ágas-bogas, kitüremkedéseket és behúzódásokat tartalmazó külső felszínt hoznak létre. Talán legjobban úgy lehet elképzelni, mint a vadgesztenyét, védőburkával.