Hirdetés
Biztonságosabbá tehető-e a transzfúzió?
A vér és vérből készült termékek (közös néven transzfúzió) adása megfelelően alkalmazva életmentő, ám magában hordozza a különböző emberi vírusfertőzések átvitelének lehetőségét. E veszély csökkentésére régóta jelentős erőfeszítéseket tesz az orvostársadalom.
A fertőzés (és vírushordozás, tehát fertőzővé válás) bekövetkezte és a szűrő teszt pozitívvá válása közt eltelt időt a szakzsargon ablak periódusnak nevezi. Ha a véradó, aki a fertőződés után gyakran igen sokáig, akár évekig is tünetmentes maradhat, ebben az ablak periódusban megy el vért adni, akkor a szűrővizsgálat nem fedezi fel a veszélyt, és nem tudjuk elkerülni, hogy a levett vér, illetve az abból készült termékek beadásra kerüljenek. Következésképpen a tudósok fő törekvése az ablak periódus lehetőség szerinti lerövidítése.
A transzfúzióval leggyakrabban a vírusos májgyulladást (hepatitis B és C) visszük át, de ritkán még ma is előfordulhat a HIV (az AIDS vírusa), vagy egyéb fertőzések átvitele. Meg kell jegyezni, hogy a földrajzi és klímabeli eltérésektől függően a transzfúzióval átvitt fertőzések gyakorisága is jelentősen eltérhet, ezért minden országnak a saját viszonyaihoz igazított stratégiát kell kialakítania a veszély csökkentésére.
A betegség tüneteivel, vagy máj funkciós eltérésekkel jelentkező véradók kiszűréséhez képest óriási előrelépést jelentett, amikor lehetővé vált a vírus ellen a szervezet által termelt antitestek, illetve a hepatitis B esetében a vírusrészecskék (antigén) kimutatása. Azonban az ablak periódus még így is elég nagy maradt.
Emiatt az elmúlt években a legtöbb fejlett ország már bevezette a NAT szűrést, amivel a korábbiakhoz képest lényegesen növekedett a transzfúziók biztonsága. Mivel a technológia rendelkezésre áll, döntés kérdése, hogy a véradószolgálat megkapja-e azokat a forrásokat, amelyekkel a NAT elérhetővé válik hazánkban is. Bár ezzel a lépéssel a tudomány jelenlegi legmagasabb színvonalának megfelelő biztonságot érnénk el, még hosszú út áll előttünk a teljesen rizikómentes transzfúzióig.
dr. Bodó Imre, PhD
2007-09-12 23:10:15