A véradás célja és értelme az, hogy segítsünk azokon a betegeken, akiknek csak
ezzel lehet betegségüket kezelni.
A segítség akkor eredményes, ha sem az, aki adja, sem az, aki kapja, nem kerül hátrányba. A véradók vizsgálatának ennek megfelelően az a célja, hogy meggyőződjünk arról: a jelentkező, segíteni akaró ember teljesen egészséges-e, nem áll-e fenn olyan körülmény, amely akár a számára, akár a beteg számára bajt okozna, ha vért adna.
Kikérdezés
Minden orvosi vizsgálat egyik legfontosabb része a beteg alapos kikérdezése. Ez a szabály ugyanúgy igaz a véradókra is. A véradók kikérdezése akkor eredményes, ha mindenkinél egyformán történik, rendszerint valamilyen kérdőív kitöltésének segítségével.
Ezt követően az orvos megvizsgálja a jelentkezőt, megméri a vérnyomását. Akinek nagyon alacsony vagy nagyon magas, az nem adhat vért.
De rögtön felvetődik a kérdés: vajon miért nem adhat vért az az ember, akinek magas a vérnyomása, hiszen régebben, amikor még nem voltak gyógyszerek a magas vérnyomás kezelésére, gyakran kezelték a betegeket vérlebocsátással vagy piócázással. Sok esetben tulajdonképpen nyugodtan adhatna, de a tapasztalatok szerint az ilyen betegek vérnyomása a véradás után, ha igen ritkán is, nagyon alacsonnyá válik, elszédülhetnek, eleshetnek. Könnyű belátni, hogy az alacsony vérnyomás esetén ez még könnyebben előfordul. A vizsgálat része a vérkép meghatározása, pontosabban a hemoglobin mennyiségének mérése is.
Alkalmasság
Célszerű talán összefoglalni, melyek az alkalmasság legfontosabb alapfeltételei:
Életkor: betöltött 18. életév és be nem töltött 60. (ismételt véradóknál 65.) életév.
Testsúly: legalább 50 kg.
Vérnyomás: a felső érték 110 és 180 között, az alsó érték 100 alatt legyen.
Hemoglobin: nőknél 125 g/l, férfiaknál 135 g/1 felett legyen.
Az előző teljes véradás óta legalább 2 hónapnak kell eltelnie.
A lehetséges teljes véradások száma évente (aferézis-véradás akár hetente is lehetséges) nőknél legfeljebb három, férfiaknál legfeljebb négy alkalom lehet.
Számos betegség vagy kóros állapot ismert, amikor a véradó akkor sem adhat vért, ha látszólag egészséges, annak érzi magát, vagy akár gyógyult.
Az alábbiakban csak a hazánkban előfordulókat soroljuk fel:
Luesz (szifilisz)
HIV-vírusok okozta fertőzött állapot
Korábbi igazolt B- vagy C-típusú májgyulladás
Rosszindulatú daganatos megbetegedés
Magasvérnyomásbetegség (hipertónia)
Szívműtét, szívelégtelenség, koszorúér-szűkület
Érszűkület
Anyagcsere-betegségek
A belső elválasztású mirigyek fennálló betegsége
Emberi eredetű növekedési hormonnal történt kezelés (a szerzők fontosnak tartják felhívni a figyelmet arra, hogy ilyen gyógyszert doppingszerként is használtak, így egészséges, fiatal sportolók között is lehet véradásra alkalmatlan személy!)
Elmebetegség vagy organikus idegrendszeri betegség
Idült vesebetegségek, az egyik vese eltávolítása
Szervátültetés
Vérképzőszervi betegségek
Vérzékenység
Eszméletvesztéssel járó betegség (epilepszia)
Asztma
Zöldhályog, érhártyaleválás
Lép hiánya
Kábítószer-fogyasztás
Nem betegség, de ne adjon vért az a személy, aki gyakran változtatja szexuális partnereit, nem használ gumióvszert. Nem ezen életforma felett kívánnak a szerzők ítélkezni. Tapasztalati tény, hogy számos olyan, vérrel is átvihető betegség lappanghat a szervezetben, amelyet ilyenfajta életvitellel könnyű beszerezni.
Vannak olyan betegségek, állapotok, orvosi beavatkozások, élethelyzetek, amelyek esetén csak átmenetileg nem szabad vért adni:
Terhesség megszűnése után a terhesség időtartamával azonos ideig.
Szülés után legalább 9 hónapig, szoptatás befejezése után 3 hónapig.
Kisebb műtétek (például sérvműtét) után 3 hónapig, nagyobb műtétek után a teljes gyógyulástól számított 6 hónapig.
Alkoholos állapotban.
Kiterjedt, kóros bőrelváltozások vagy sebek, a gyógyulásig. Foghúzás után 2-8 hétig.
Lappangó vashiány, annak rendeződéséig.
Fertőző (gyulladásos) betegségben, illetve utána:
gonorrhoea után 1 évig,
E-típusú májgyulladás után 5 évig (B-, C-, D-, G-típus esetén soha),
tuberkulózis után - 10 évig,
csontvelőgyulladás után 5 évig.
Ha valaki trópusi országban élt (a körülményektől függően 3 hónaptól 3 évig nem tanácsoljuk a véradást).
Aki fertőző beteg környezetében él.
Tetoválás, fülfúrás után 1 évig.
Vérátömlesztés után 1 évig.
Védőoltások után:
rubeola, kanyaró, gyermekbénulás elleni oltás után 1 hónapig,
veszettség elleni oltás után 1 évig,
influenza, tetanusz (DiPerTe), BCG, B-hepatitisz elleni oltás után 3 napig.
Szaliciltartalmú gyógyszerek - például Kalmopyrin, Aszpirin - a vérlemezke működést rontják, véradás előtt tájékoztassuk a kivizsgáló orvost erről!
Oldalak: 1
Szabó, J.; Pecze, K.; Vérképzés, vérpótlás SubRosa Kiadó
2007-11-06 13:35:39
Metakereső
Főoldal
Levél a szerkesztőségnek 
