Fizikoterápia vagy fizioterápia?
Kisebb izületi-, izomfájdalmaink miatt nem szoktunk azonnal orvoshoz fordulni. Előbb kipróbáljuk a nagymama praktikáit, a szomszédok, barátok tanácsait, esetleg elmegyünk a természetgyógyászhoz, csontkovácshoz. Ha ezek mind nem segítettek, talán még panaszaink fokozódnak is, szakorvoshoz fordulunk. Ő ellát bennünket gyógyszerrel, életmódi tanácsokkal, és felír különböző fizioterápiás kezeléseket - iontoforézis, ultrahang, masszázs, gyógytorna, stb. -, melyekről már hallottunk, de nem igazán tudjuk, mit jelentenek. Kérdezősködünk ismerőseinktől, ők kaptak-e már ilyeneket, és egyáltalán, tudják-e, mi az a fizioterápia?
Az orvosi szótár megfogalmazása szerint a fizioterápia = gyógykezelés természetes eszközökkel, módszerekkel. A kifejezés a görög "füzosz" szóból ered, mely természetet jelent.
A fizioterápia tehát a természet energiáit használja a gyógykezeléshez. Ebből következően a gyógyítás legősibb ága, hiszen már az ősember is alkalmazta a természet erőit ösztönösen és megfigyelésre alapozva. Használta a napot, a vizet, a különféle füveket, növényeket. Jóval később a kínai, indiai és egyiptomi kultúra már tudatosan alkalmazott mechanoterápiát - gyógytorna, masszázs.
Tekintsük végig - a teljesség igénye nélkül - a fizioterápia fejlődését.
Gyakran halljuk, hogy ezekre az összetett kezelésekre a fizikoterápia kifejezést használják, pedig ez csak a fizikai energiák alkalmazását jelenti. Ugyanakkor a fizioterápia kémiai energiát is használ, például gyógyvizek. Ezeket az energiákat részben eredeti formában, részben mesterségesen előállítva alkalmazza a gyógykezelésben. A fizioterápia felosztásáról még ma is vita folyik, különböző nézetek vannak. Hagyományosan a beavatkozások kapcsán bevitt energia szerint osztályozzák. Tehát:
- elektroterápia
- fototerápia
- hidroterápia
- mechanoterápia
- klímaterápia
- inhalációs kezelés
- diéta - mely ma már külön tudományág.
Ezeket a kezeléseket használjuk a megbetegedések kialakulásának megelőzésére, vagy a már lezajlott folyamat kiújulásának, visszatérésének megakadályozására. Vannak közöttük olyanok, melyek mással nem helyettesíthetők - torna, szelektív ingeráram-kezelés, D-vitamin előállítása ultraibolya sugárzással, stb. A kezelések többségében tünetiek, melyek lehetnek egy tünetre vonatkozóan egy vagy több azonos célt szolgáló beavatkozás, és lehetnek nem egyidejűek, sorrendbe állítva, egymás után alkalmazva. Fontos terület a kutatás, hogy a kezelések hatásosságának ismerete ne csak a beteg szubjektív érzéseire alapuljon. Ebből következik, hogy a fizikai kezelések csak akkor hatásosak, ha a beteg szervezete reakcióképes, és jól tűri az ingerterhelést. Ezért nem szabad "utolsó kísérletként" alkalmazni. A kezelések dózisát, időtartamát, ismétlések számát az orvos pontosan meghatározza, mert csak így váltja ki a megfelelő hatást.
2002-07-18 12:52:15