A szájüregi rákelőző állapotok (praecancerosisok)
A karcinómát általában, így a szájüregi rákot is, megelőzhetik olyan nyálkahártya-elváltozások, amelyek rosszindulatú átalakulásra hajlamosak. Az elváltozások már hónapokkal vagy évekkel a rák kialakulása előtt jelentkezhetnek, vagy a már kifejlett rákos elváltozások mellett találhatók.
Ma az Egészségügyi Világszervezet definíciója alapján praecancerosus (rákelőző) elváltozásokat és állapotokat különböztetünk meg. E meghatározás szerint praecancerosus elváltozásnak tekintjük az olyan, klinikailag és szövettanilag kóros elváltozásokat, melyekből a karcinóma gyakrabban alakul ki, mint a hasonló területre jellemző normális nyálkahártyán (leukoplakia, erythroplakia).
A leggyakrabban előforduló praecancerosus elváltozás a leukoplakia: különböző országokban 0,4 és 11,7 százalék közötti; míg a hazai adatok 1,3 és 5,6 százalék közötti gyakoriságról adnak számot. Az erythroplakia a skandináv országokban gyakrabban, hazánkban ritkábban fordul elő. A lichen - a bőrbetegséggel együtt járó nyálkahártya-elváltozás - nem országspecifikusan fordul elő, a vashiányos vérszegénység (anémia) megint csak elsősorban a skandináv országokban gyakori.
Okok és gyakoriság
Az okok, melyek a szájüregi rákelőző állapotok kialakulásában szerepet játszhatnak, általában a következők: dohányzás, alkohol, mechanikai irritáció, szervezeti tényezők (vashiány, táplálkozás, immunológiai státus) és egyes fertőzések (szifilisz, gomba, HIV-vírusok).
Klinikai követéses vizsgálatok eredményei szerint a leukoplakiából 1-17 százalékban fejlődik ki később karcinóma. Saját hazai beteganyagunkban 670, klinikailag leukoplakiásnak diagnosztizált beteg sorsát 30 éven keresztül követve, 6 százalékban észleltünk rosszindulatú átalakulást.
Praecancerosus elváltozások
Leukoplakia (fehér folt)
A szájnyálkahártya 5 mm-nél nagyobb, letörölhetetlen, krónikusan fennálló fehér foltját nevezzük így, mely klinikailag és patológiailag nem sorolható be más betegségcsoportba, és nem vezethető vissza semmilyen fizikai vagy kémiai tényező oki hatására, kivéve a dohányzást.
Az elváltozások nagyobbik része a kisebb rizikót jelentő, ún. homogén típusba tartozik, amely egyenletesen fehér, sima, vagy utcakövezet-szerűen töredezett felszínű, fokozott elszarusodással járó elváltozás.
A nem homogén csoportba tartoznak a verrucosus típusú leukoplakiák (szemölcsszerű kiemelkedésekkel), és a szoros értelemben vett karcinómarizikót jelentő erythroleukoplakia, azaz erosiós leukoplakia, ahol a fehér laesio vörös, hámfosztott területekkel váltakozik. Utóbbinál gyakori a gombás (a szájüregben gyakran előforduló Candida albicansszal való) fertőződés
A leukoplakia főleg férfiaknál és idősebb korban (40-50 év felett) fordul elő gyakrabban. A szájnyálkahártya bármely területén kifejlődhet, leggyakrabban a szájzugban, majd gyakorisági sorrendben az orcai nyálkahártyán, a nyelven, a szájfenéken és az ajkakon.
A daganatrizikót a lokalizáció befolyásolja, így fokozottabb a veszély a nyelven és a szájfenéken előforduló leukoplakiák esetében, ahol - saját anyagunkban - a malignizáció (a rosszindulatú elfajulás) 38,8 százalékban, illetve 9,7 százalékban fordult elő. A leukoplakia típusai közül rizikócsoportot jelentő erosiós formákban 26 százalék volt a malignizációs arány.
Meg kell említenünk, hogy az AIDS-, illetve a HIV-fertőzés szájban megjelenő tünetei közül diagnosztikus jelentőségűnek tartják az ún. "hairy", azaz szőrös leukoplakiát, amely jellemzően a nyelv szélén, hátán helyezkedik el,
hullámosan hiperkeratotikus (elszarusodást mutató) felszínű, és szövettani képe jellegzetes. Ugyancsak az AIDS-re jellemző, de inkább későbbi stádiumában, a szájban egyébként ritkán előforduló Kaposi-szarkóma.
Praecancerosus állapotok
A szájüregi lichen
A lichen ruber planus bőrbetegség tünetei a szájban kísérőtünetként, vagy a betegség első, hosszú ideig önálló tüneteként jelentkezhetnek. Elemi jelenségei a fehér gyöngyház fényű papulák, amelyek a szájnyálkahártyán jellegzetes elrendeződésűek. A lichen kiváltó oka nem ismeretes, de kialakulásában pszichés tényezők, diabétesz, anémia, különböző fogászati fémek okozta elektromospotenciál-különbségek játszhatnak szerepet. Nőknél gyakrabban fordul elő.
Klinikai megjelenési formája szerint több típust különítenek el. A lichen bármely típusából krónikusan ismétlődő gyulladások talaján kialakuló, atrófiás, megvékonyodott nyálkahártya kedvező alapot teremt a praecancerosus elváltozások kifejlődéséhez. Berepedések, fekélyek keletkezhetnek, s ezek idővel rosszindulatúvá válhatnak
Vashiányos (sideropeniás) anémia
Régóta ismeretes, hogy a vashiányos anémia jellegzetes elváltozásokkal jár (Plummer-Vinson-szindróma). Az ezzel kapcsolatos szájnyálkahártya-elváltozások elsősorban a nyelvhát nyálkahártyájának sorvadásában nyilvánulnak meg, és ez kedvező alapot teremt a berepedések, fekélyek és daganatok keletkezésére.
Fekélyek
Minden, a szájban egy-két hétnél régebbi, nem gyógyuló fekély malignitás (rosszindulatú elfajulás) gyanúját kell hogy keltse. Rendszerint az olyan fájdalmatlan fekélyek gyanúsak, amelyek a kiváltó ok (mechanikai irritáció) kiküszöbölése után sem mutatnak gyógyulási tendenciát. Minden elhúzódó sebgyógyulás esetér is gondolnunk kell a rosszindulatú daganat lehetőségére.
A rákelőző állapotok kezelése
A rákelőző elváltozások és állapotok kezelése során elsősorban a kiváltó ok kiküszöbölésére kell törekednünk. Így a dohányzás (cigaretta, pipa), az alkoholfogyasztás azonnali és teljes elhagyása indokolt.
Rendbe kell hozatni a fogazatot (éles fogak, fogművek lecsiszolása, eltávolítása), a fertőzéseket megfelelő kezeléssel és a szájhigiéné helyreállításával, rendszeres gyakorlásával ki kell küszöbölni, továbbá kezeltetni kell az esetleges alapbetegséget (cukorbetegség, vérszegénység).
Ha a rákelőző elváltozások ezeknek a kezeléseknek a következtében sem fejlődnek vissza 2-3 hónap várakozási idő eltelte után, ez azt jelenti, hogy már a kezdeti stádiumot meghaladták, és ebben az esetben sebészi beavatkozást kell alkalmazni. Mindez, ha időben történik, teljes gyógyulást hozhat, megakadályozva a daganat kialakulását. Rendszeres, félévente történő ellenőrzés azonban továbbra is szükséges és indokolt.
A rákelőző állapotok felismerése - a daganatokéhoz hasonlóan - önmegfigyeléssel vagy szűrővizsgálatok kapcsán történhet. Mindegyik esetben haladéktalanul fel kell keresni a szakorvost, jelen esetben a fogorvost vagy szájsebészt, aki a további ellátásért felelős.
A megelőzést, a korai felismerést a fogorvos rendszeres, félévente történő felkeresése elősegíti, illetve biztosíthatja.
2007-11-11 02:04:11