Az agyalapi mirigy (hipofízis) központi jelentőségét 1920-ban ismerte fel H.
M. Evans és P. E. Smith. A két amerikai kutató állatkísérletekben kimutatta,
hogy az agyalapi mirigy eltávolítása a mellékvesék sorvadásához vezet, és ezt,
hipofízis-kivonatot adagolva a kísérleti állatoknak, meg lehet akadályozni.
10 évvel később B. A. Houssay felfedezte, hogy az agyalapi mirigy fontos szerepet
játszik a cukoranyagcserében is.
A hormonrendszer karmestere
Az agyalapi mirigy (hipofízis) központi jelentőségét 1920-ban ismerte fel H.
M. Evans és P. E. Smith. A két amerikai kutató állatkísérletekben kimutatta,
hogy az agyalapi mirigy eltávolítása a mellékvesék sorvadásához vezet, és ezt,
hipofízis-kivonatot adagolva a kísérleti állatoknak, meg lehet akadályozni.
10 évvel később B. A. Houssay felfedezte, hogy az agyalapi mirigy fontos szerepet
játszik a cukoranyagcserében is.
Az elkövetkezendő évtizedekben sorra izolálták az agyalapi mirigy hormonjait,
megismerték e hormonok hatását a különböző belső elválasztású mirigyekre. Felfedezték
az ún. feedback (visszacsatolási) mechanizmust, azaz azt a jelenséget, hogy
az agyalapi mirigy vezényelte belső elválasztású mirigyek hormonjai eljutnak
az agyalapi mirigyhez, az érzékeli a hormonszinteket, s attól befolyásolva szabályozza
saját hormontermelését. Sokáig azt hitték, hogy a hipofízis a legmagasabb rendű
szabályozója a hormonrendszernek - ezért is nevezték a "karmesternek".
Csupán 2-3 évtizede ismert, hogy a karmestert az agy felől is fontos hatások
érik. Ennek eredményeképpen például stresszhelyzetben az idegrendszer a hipofízisen
keresztül leállítja a petefészkek működését és elmarad a menstruáció. Ugyanakkor
a belső elválasztású mirigyek működése is komoly hatással lehet a magasabbrendű
idegi tevékenységre - gondoljunk csak a terhes nők megváltozott lelkiállapotára,
ami a megváltozott hormonális állapottal magyarázható.
Az agyalapi mirigy elhelyezkedése a koponyában kereszmetszeti és elöl- nézeti képen.
A hipofízis hormonjai
Az agyalapi mirigy hormonjainak nevét általában rövidítve használjuk. A teljes
név közli az illető hormon hatását. A TSH a pajzsmirigy működését, az ACTH a
mellékveséket szabályozza. Az ivarmirigyekre hat az LH és az FSH: ezek részben
a nemi hormonok elválasztását, részben az ivarsejtek termelődését irányítják.
A növekedési hormon (GH) felelős a test növekedési folyamataiért. Gyermekkorban
lényegesen több termelődik belőle, és éjszaka is magasabb a szintje a keringésben,
alátámasztva azt a népi megfigyelést, hogy akkor nő a gyermek, amikor alszik.
A prolaktin a tejelválasztást serkenti, az oxitocin a terhes méh összehúzódását.
Az ADH a vizelet koncentrálását segíti elő.
A hipofízis betegségei
Az agyalapi mirigy betegségei elég ritkák, általában
daganat, sérülés okozza. A következmény a hormontermelés károsodása: vagy kiesik
egy, esetleg több hormon termelése, néha hormontúltermelés lép fel. A növekedési
hormon hiánya gyermekeknél a növekedés leállásához, törpenövéshez vezet, felnőtteknél
e hormon kiesése nem okoz számottevő tünetet. Az ADH hiányában a betegek igen
sokat vizelnek (10-15 liter naponta), s az elvesztett folyadék pótlására hasonló
mennyiséget isznak meg.
A növekedési hormon túltermelésének következménye felnőttkorban az akro-
megaliának nevezett betegség, melynél jellegzetesen torz arcvonások figyelhetők
meg.
A belső elválasztású mirigyeket serkentő hormonok hiányában hasonló tünetek
lépnek fel, mint magának a belső elválasztású mirigynek a károsodásakor (ezekről
a későbbiekben lesz szó). Szerencsére, a hiányállapotok ma már jól kezelhetők,
vagy a hipofízishormont, vagy a célszerv hormonját pótolni tudjuk.
Az is előfordulhat, hogy túl sok termelődik valamely hormonból az agyalapi
mirigyben. Ilyenkor általában hormontermelő daganat okozza a bajt. E daganatok
jóindulatúak, legtöbbször csak néhány milliméter nagyságúak. Legszembetűnőbb
a növekedési hormon túltermelődése okozta kórkép. Gyermekeknél óriásnövéshez
vezet. Felnőtteknél a magasság már nem változik, náluk a kezek, lábak, orr,
fül, ajkak nőnek, vastagszanak meg. Előfordulnak még prolaktintermelő daganatok,
amik vérzészavarral, szüléstől független tejelválasztással járnak. Az ún. serkentő
hormonok túltermelése a célszerv fokozott működését okozza (erről ugyancsak
a későbbiekben írunk). Ezek a túlműködéses kórképek a daganat eltávolításával,
esetleg gyógyszeres kezeléssel az esetek többségében gyógyíthatók.
Metakereső
Főoldal
)
)
Levél a szerkesztőségnek 
