A strúma megelőzhető! - A jód szerepe egészségünk megőrzésében (1.)
strúma, jódhiány, golyva
A jódhiányos táplálkozás problémaköre szerteágazó és nagyon sokoldalú. Így például óhatatlan a kérdés: milyen mennyiségben van jelen és miért kevés a jód táplálékunkban, illetve mihez képest kevés és kinek kevés? Ki az, aki jód-hiányban szenved, és milyen következményekkel jár ez? Végül pedig a legfontosabb kérdés: milyen táplálkozási stratégiákkal küzdhetünk e fontos elem, a jód hiánya ellen?
Annak bizonyítása, hogy a jódhiány egészségügyi ártalmakkal jár, olyan bűnügyi történethez hasonlítható, amelyben bizonyítékokkal igyekszünk azt a gyanút alátámasztani, hogy a jódhiány ember és állat számára egyaránt káros.
EGY IZGALMAS TÖRTÉNET
Krisztus születése előtt 16-ban Vitruvius és később Plinius is arról számolt be, hogy a szabin hegyek - Lombardia - lakói körében megfigyelhető a „hernie gutturales", illetve a „bronchokele", ami nem más, mint a pajzsmirigy megduzzadása. Ezt a „jelenséget" később Paracelsus strúmának nevezte el. A betegség tehát 2000 éve ismert. Őseinknek természetesen feltűnt, hogy a pajzsmirigy megnagyobbodása egy adott régió nem minden lakosánál fordul elő, csak egyes emberek esetében, ezért nem csupán szépséghibaként értékelték, sokkal inkább kellemetlen következményekkel járó betegségként, amelyet ebből adódóan igyekeztek kúrálni is. Már a kezdetekben is a megduzzadt szerv eltávolításában látták a megoldást. Az első operatív beavatkozás - feljegyzések alapján - 1800-ban volt.
Ez az operáció azonban nem a megelőzés, nem a szenvedés elkerülésére irányult, sokkal inkább csak „reparálta" a pajzsmirigy megbetegedésének gyakran alig elviselhető végkifejletét. A műtét mindemellett veszélyes és fájdalmas volt. Azóta az orvostudomány fejlődésének köszönhetően már e betegség kezelésének konzervatív formái is ismertté váltak. Tekintsük át ezeket!
FITOTERÁPIA
A golyva - strúma - konzervatív kezelése lépésről lépésre alakult ki, s mint az általában lenni szokott, a kiindulópont a fitoterápia - a növényekkel, illetve növényi kivonatokkal történő kezelés - volt. Majd következett az organoterápia, azaz az állati szervekkel történő kezelés. Végül a 19. században eljutottak a kémiai anyagokkal, kémiailag definiált gyógyszerekkel való kezeléshez, elsősorban a jód adagolásához, illetve a 20. században a hormon felhasználásához.
Az ókori gyógyítók vagy varázslók- modern kifejezéssel élve a természetgyógyászok -igyekeztek tapasztalataikból merítve, tengeri növényekkel kezelni a strúmát. Később, a középkorban Roger von Palermo számolt be arról, hogy a nyak duzzadása a tengerből származó szárított szivacsokkal kezelhető hatásosan. 1750-ben Russel tengervizet és „aethiop növényeket", azaz szárított tengeri algát javasol. 1821-ben Coindet csodálatos módon arra a következtetésre jut, hogy a tengeri algák és szivacsok adagolásának terápiás elve valószínűleg a jód adagolásában rejlik. Ezt a kémiai elemet egyébiránt éppen akkor fedezte fel és mutatta be Cortois. Coindet páciensei strúmáját jódtartalmú oldatokkal kezelte, de ez csak embereken végzett kísérlet volt. De mit is tehetett volna? Bátran folytatta terápiáját, bár az elért eredmények igen különbözőek voltak. Egyszer jelentős javulást könyvelhetett el, máskor a helyzet romlását, mert eljárásával rendkívül erős nyugtalanságot, súlyos kórképet idézett elő, olyannyira, hogy végül ki is utasították a városból! Ma már természetesen tudjuk, „bűne" az volt, hogy nem ismerte fel a strúmák különböző formáját és azok különböző funkcionális állapotát. Valószínűleg túladagolta a szert, és ezért bizonyos strúmák esetében pajzsmirigy-túltermelést váltott ki. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy néhány páciensénél jó eredményeket ért el, hiszen a jód hatásos szer a megnövekedett strúmával szemben. A fitoterápia egy kémiailag definiált molekulával, a jóddal történő terápiává alakult át. Igaz, eleinte csak tapogatózva, gyámoltalanul és hiányosan, hiszen a gyógyszer helyes adagolása még ismeretlen volt.
Mercz, M.; Ideál - Reforméletmód magazin 2006;18(5):21-23 Celsus Kft.
2006-05-11 13:10:01
További információ a Biovital-Melissa site-on.
A cikkben szereplő természetgyógyászati módszerek nem a tényeken alapuló orvostudomány eredményein nyugszanak és nem feltétlenül azonosak az InforMed szerkesztőségének álláspontjával.
Metakereső
Főoldal
)
Levél a szerkesztőségnek 
