Az 1950-es években jelent meg az első közlés arról, hogy béka petesejtjéből eltávolított sejtmag helyére korai békaembrió sejtjének magját sikerült beültetni, és ebből egészséges béka fejlődött. Amikor kifejlett béka testi sejtjeinek magját ültettek a petesejtbe, abból sohasem fejlődött béka. Azt is megállapították: annál kisebb százalékban van esély eredményre, minél előrehaladottabb egyedfejlődési stádiumból származik a petesejtből ültetett sejtmag.

jabb két évtized telt el, míg egy másik kutatócsoportban végzett kísérletek alapján arról számoltak be, hogy ebihal bélhámsejtjét békapetébe ültetve, azokból néhány esetben béka fejlődött. Ebben az időszakban, azaz a Ì70-es évek kezdetén, a kutatók figyelme a békától az emlősök genetikai megváltoztatása felé fordult. Mint csaknem minden emlős állaton végzett tudományos kísérletnél, a kísérleti állat ezeknél a kutatásoknál is az egér volt.

Az egér fejlődésében van egy olyan állapot, amikor a kis egérembrió csak kétféle típusú sejtből áll. Az egyik fajta sejtből méhlepény, a másik típusú sejtből az egér fejlődik majd. Ebben a fejlődési stádiumban lévő egérembrióból vett sejtmagok beültetése sikerült először 1968-ban Gardnernak, majd 1972-ben a Moustafa Brinster kutatópárosnak.

Az ilyen módon létrehozott egér-egér kimérának tudományos érdekessége volt, de az állattenyésztők figyelme egy másfajta genetikai megváltoztatás lehetősége felé fordult. 1974-ben Jaenish és Mintz arról számoltak be, hogy megtermékenyített petesejt magjába sikeresen injektáltak más egyed sejtjéből származó genetikai örökítőanyagot, DNS-t. A másik egyed tulajdonságait is hordozó, úgynevezett transzgénikus állat létrehozásának lehetősége az állattenyésztők számára teljesen új távlatokat nyitott. Új tudomány indult fejlődésnek: a biotechnológia.

Az ennek a keretében végzett kísérletek célja olyan állatok "előállítása", amelyek egy-egy tulajdonságukra nézve "speciálisak". Ezeket az állatokat kell tömegessé szaporítani ahhoz, hogy gazdasági hasznosságuk a lehető legnagyobb legyen.

Klónozás során az első lépések egyikeként hajszálvékony pipettával eltávolítják a petesejt maganyagát.

Ilyen "speciális" tulajdonság lehet a sajtgyártáshoz szükséges magas kazeintartalmú tej termelése, vagy az állat húsának különleges fehérje-összetétele, másoknál bizonyos betegségekkel szembeni teljes rezisztencia stb. A sort végtelenül lehetne folytatni. Az ilyen különleges tulajdonsággal rendelkező állat különleges tulajdonsága az ezt örökítő DNS "átoltásával", transzgenikusan másik állatban is "előállítható".

Az embrió tulajdonságait azonban csak sejteni lehet. A különleges tulajdonságot hordozó gén "átoltása" is többnyire csak embrionális sejtmagból lehetséges. Ilyenkor a tulajdonságokat még csak sejteni lehet. Csak a felnőtt, kifejlett állat tulajdonságai ismerhetők pontosan. A "legtökéletesebb felnőtt" minden tulajdonságát átörökíteni egyazon utódba (ahogyan a növénykertész teszi), ez volt az állattenyésztő számára a lecke. Ez csak úgy lehetséges, hogy az ismert tulajdonságú, kifejlett állat valamelyik sejtjének magját ültetik át. Ezzel próbálkoztak a tudósok, Dolly előtt sikertelenül. A "Dollyhoz vezető" kísérletben, a sejtmagátültetésekből (277 beültetésből!) is csak egy lett sikeres: ismert tulajdonságú felnőtt állat sejtmagjának átültetése először sikerült.

Dolly ettől lett naggyá és világhírűvé.

"Kis Dollyk" Magyarországon is születtek. Nem is messze Győrtől, az agrártudomány patinás iskolájának számító mosonmagyaróvári egyetem biotechnológiai intézetében. Róluk azonban nem írt a világsajtó, de még a magyar sem.

Gergácz Elemér professzor nevét csak minisztersége révén ismeri az újságolvasók többsége, pedig tudományos munkássága hosszú időre tekint vissza. Mosonmagyaróvári tudományos műhelyében már az 1980-as évek eleje óta folynak klónozási kísérletek.

Először csak embriófelezés, "osztás" révén hoztak létre egypetéjű ikreket. Ezek is klónok, hiszen ugyanabból a megtermékenyített petesejtből fejlődtek, és genetikai örökítőanyaguk - így tulajdonságaik - teljesen azonosak. Közép-Európa első ilyen bárányai "magyar nemzetiségűek" voltak, és 1984-ben be is mutatkoztak a budapesti mezőgazdasági kiállításon. Sajtóvisszhang nélkül.

A következő lépést már egy évvel később megtették: különböző embriókból vett részleteket egyesítettek - ebből is megszületett egy bárány: voltaképpen egy kiméra. Még ugyanebben az évben sikeres volt egy juh és egy kecske koraembrió részeinek egyesítése. Az 1985 őszén született báránygida már valódi kimérának számít. Belőle sem lett magazinok sztárja, de még születésének hírét is csak tudományos folyóirat közölte.

A Dollynál is alkalmazott sejtmagátültetéses módszer - csak éppen embrionális sejtek magjának beültetésével - Mosonmagyaróváron 1993-ban vezetett eredményre. 1994-ben Móváron újabb klónozott bárányok születtek. Születésükről nem írtak a lapok.

Aztán elérte a mosonmagyaróvári biotechnológiai kutatóintézetet is minden magyar tudományos intézmény "bénító mérege", a pénzhiány. Van, amire van pénz, van, amire nincs! Milliárdok "folynak" el néha a Dunán is, néha a Dunára is, "oda-vissza" építve, bontva és újjáépítve, de ezekből semmi nem érte el Mosonmagyaróvárt és tudósainak laboratóriumát. Lehet, hogy Dolly ezért nem lett magyar?