Hirdetés

A gyógyszeres kezelések sajátosságai időskorban

Az idősek nemzedéke heterogénebb mint a fiataloké, éppen életútjuk sajátosságai miatt.

gyógyszer, öregkor |

Ne féljünk az öregedéstől!   SubRosa Kiadó | Iván, L.

Nincs két egyforma megbetegedésük és így természetszerűen gyógyításuk is differenciáltabb.
Figyelembe kell venni a fiziológiás idősödésüket, a kóros reakciókat és folyamatokat, praemorbid személyiségüket, jellegzetes változásaikat a korban előrehaladva, magatartásbeli, táplálkozási, gyógyszerelési szokásaikat és nem utolsósorban a gyógykezelés idejében körülményeiket, feltételeiket.

Fontos szempontok a klinikai gerofarmakológiában:

  • az idősek gyógyszerszedési szokásainak "epidemiológiája", - az idősödés befolyása az egyén "bevonhatóságára",
  • az idősödés hatása a klinikai farmakokinetikára és farmakodinamikára,
  • és az idősödéshez alkalmazott farmakoterápiás elvek individualizálása.

A leggyakrabban használt gyógyszerek megbetegedés szerint:

  • kardiovaszkuláris szerek (szív-érrendszeri problémák miatt),
  • magas vérnyomás, reumás betegségek miatt, valamint nyugtatóként, altatóként szedett készítmények és végül
  • a gyomor-bélrendszer gyógyszerei.

A kórházi vizsgálatok szerint a gyógyszermennyiség az életkorral és a kórházban tartózkodás idejével egyenes arányban növekszik. Tartós ápolást nyújtó intézményekben az idős betegek kétharmada kap 3 vagy több gyógyszert:

  • a betegek 75%-a kap pszichés problémáikra ható gyógyszert (az ambuláns betegek "csupán" 35%-a),
  • valamint szív-érrendszerre ható gyógyszereket, vízhajtókat, magas vérnyomásra ható szereket és
  • antibiotikumokat.

A pszichés zavarok miatt szedett gyógyszerek számos szövődménye ismert, például az elesések, memória- és szellemi károsodások.

Vannak az ún. "szükség szerinti" gyógyszerek és sajnálatosan ezek között találjuk a nyugtatókat, altatókat, fájdalomcsillapitókat és hashajtókat",rábízva" az ellátó személyzetre, így számos szövődményt, túladagolást és tünetelfedést kockáztatva.

Az idősek gyógyszerelésének számos gondja közül kiemelhetők a következők:

  1. 1. Az idős ember orvosi vizsgálat nélkül szed gyógyszereket, és amikor valamilyen ok miatt orvosi kezelésre szorul, az addigi öngyógyszerelés megzavarja a szükséges gyógykezelést.
  2. 2. Az idősgyógyászatban kevésbé jártas orvos, merő jóindulatból, az idős beteg minden panaszára valamilyen "nagyon jó" gyógyszert ad, ami miatt a hatások összekeveredéséből származó súlyos szövődmények léphetnek fel.
  3. 3. Az idős beteg nem úgy kapja, vagy nem úgy szedi az elrendelt gyógyszereket, mint azt szakszerűen elrendelték.
  4. 4. Az idős betegre bízott gyógyszerszedés esetében a beteg elfelejti, hogy bevette már a gyógyszerét és "rádupláz", vagy egyáltalán nem veszi be, nemegyszer öngyilkosságnak vélt végzetes esetben ilyen feledékenységből származó gyógyszer-túladagolás állapítható meg.
  5. 5. A gyógyszereket olyan táplálékkal veszik be, amelyek megkötik a gyógyszert és hatása csökken, például fehérjetartalmú ételekkel, vagy éppen a táplálék befolyása miatt a gyógyszer hatása megváltozik (másként, hosszabban vagy rövidebben hat).
  6. 6. Napi életszokások befolyásolhatják a gyógyszerek hatását, így alkoholfogyasztás, dohányzás.
  7. 7. Az idős betegek gyakorta bizalmatlanok a gyógyszerekkel szemben, vagy éppen a gyógyszert elrendelő személyzettel kapcsolatosan vannak fenntartásaik, ezért nem hajlandók részt venni a gyógyszeres programban, máskor előfordul, hogy pszichés zavarok, szellemi hanyatlás vagy magatartászavarok állnak az "elutasítás" mögött (érzékcsalódások, félreértések).

Az idősödéssel járó gyakori látás-, hallás-, kapcsolatképzés csökkenés, beszűkülés miatt a jól kialakított gyógyszeres program segítség nélkül nem valósulhat meg, ilyenkor különösen fontos tájékozódni, milyen lehetőségek vannak a gyógyszeres kezelés biztosításához (házigondozás, szakápolás, önkéntes segítők, családtagok, rokonok, ismerősök bevonása stb.).

Az elnagyolt gyógyszerelési "utasítás" nem jól értelmezhető.

A gyógyszerek veszélyeire nem kellően hívják fel a figyelmet, így az idős beteg nem figyel a megelőzés elemi módszereire, például vérnyomást csökkentő gyógyszer bevétele után hirtelen feláll, napozik, vagy vízhajtó, hashajtó mellett utazik, nyugtató vagy altató után létrára áll stb.A többosztatú dobozban elosztott gyógyszereket kiborítja és utána összekeveri a gyógyszereit.Az idős betegnek apró betűvel írják elő, hogyan szedje gyógyszerét, közben csökkentlátó.Olyan recept nélkül kapható szereket szed, melyek hatásával nincs tisztában, ugyanakkor a fontos gyógyszer hatását rontja.Az idős betegek között is vannak, akik azonnal tanulmányozzák a gyógyszerek mellé csatolt leírásokat és "elszörnyülködve" a mellékhatásokon, nem szedik a gyógyszert.

És végül "ajánlott" gyógyszereket szednek vagy "rendelnek" a szakdolgozóval maguknak.

Sok problémát okoznak a nem kívánt mellékhatások, vagy éppen ellentétes hatások gyógykezelés során. Nemegyszer ezek a reakciók másféle betegség tüneteit utánozzák, így megzavarják a beteget, orvost, szakdolgozót, hozzátartozót egyaránt. Ilyenkor nagyon fontos a panaszok és tünetek gondos elemzése, kikérdezése, mérlegelése, vagyis elkülönítése és meghatározása, mert el kell dönteni: gyógyszertől van-e, meglévő betegség fellángolását jelzi, vagy egy újabb betegség indulásakéntokoz panaszt.

Ezek a gyógyszerreakciók fiatalabb betegeken (30 éves korig) 2-10%-ban, idősebbeken (60 év felett) 6-40 %-ban észlelhetők.

Ismerünk néhány hajlamosító tényezőt ezekre a reakciókra:

  • az előrehaladott kor,
  • a női nem,
  • az alacsony testtömeg,
  • a máj- vagy veseelégtelenség
  • a többféle vegyes gyógyszerelés,
  • ha előzetesen voltak már ilyen gyógyszerreakciók.

Az idős betegek együttműködése, bevonhatósága, mint már jeleztem, nem mindig biztosított. Az ambuláns betegek 2550%-a a felírt gyógyszert nem szedi vagy másként, tévesen szedi.

A gyógyszeres kezelések során még inkább gondolnunk kell a gyógyszer felszívódását, eloszlását, célbajutását és kiürülését befolyásoló tényezőkre: a farmakokinetikára, a farmakodinamikára meghatározó befolyást gyakorol, maga az idősödés és időskor egyéni megjelenése, valamint az idősebb korban gyakoribb a többféle betegség együttese és a többféle gyógyszer használata.

Néhány fontos tényezőt kiemelnék:

  • a gyógyszerfelszívódás aktív vagy passzív formában,
  • a gyógyszer eloszlása és eljutása a keringéssel a megfelelő helyre, - a gyógyszer lebontása, átalakulása,
  • kiürítése, illetve kiürülése,
  • a gyógyszereket sejtszinten "megragadó érzékelők" (receptorok),
  • a másként jelentkező reakciók,
  • a mellékhatások, az együttes hatások, ellentétes hatások,

Sokszor hallani az ún. placebo-hatásról, vagyis hatástalan, közömbös szer gyógyszerkénti hatásáról. Sokan úgy hiszik, hogy a placebo-hatás "becsapás". Nos, vizsgálatok jelzik, hogy a placebo-hatás is egyfajta sajátos hatás, és az idős betegek mintegy 40%-a a placebo hatásáról számol be, de ez a hatás általában 10-12 napnál nem tart tovább. Van olyan idős beteg, aki még egy év múltán is reagál a placebóra (a kezeltek 1%-a).

A gyógyszerek felszívódását befolyásolja a gyomor-bélrendszer aktuális állapota: a pH-értéke, a motilitása, a bélfelszín és nyálkahártya állapota; egyik legfontosabb jellemzője, a vérátáramlás: az időskorra 40-50%-kal csökken.

Végül összefoglalom az időskori gyógyszeres kezelések elveit.

A geriátriai terápia elvei

1. A terápia szükségességének értékelése.

  • a) Nem minden betegség igényel gyógyszeres kezelést.
  • b) Amennyire lehet, kerüljük a gyógyszert, de ne tekintsük mérvadónak az életkort, ha az életminőség javításáról van szó.

2. Gondos anamnézis készüljön a személyes gyógyszerszedési szokásokról és előzményről.

  • a) A betegek gyakran kérnek és fogadnak el tanácsot gyógyszereket illetően több orvostól.
  • b) A meglévő terápia (a valós, előírt és nem a rendelt!) ismerete segít felismerni a gyógyszer-interakció lehetőségét.
  • c) Dohányzás, alkohol, kávé befolyásolja a gyógyszerválasztást.

3. Ismerni kell az elrendelt gyógyszer farmakológiáját.

  • a) Adjunk néhány gyógyszert jól, mint többet, rossz hatékonysággal.
  • b) Jó tudni, az életkor összefügg a gyógyszerválaszokkal.

4. Általában rendeljünk kisebb dózisokat az időseknek.

  • a) A szokásos adag az idősek számára túl nagy dózist jelent.
  • b) Míg az életkorbefolyás a gyógyszer máj-metabolizmusára kevésbé igazolt, a gyógyszerkiválasztás a vesén át (és aktív metabolitjaik kiválasztása is) csökkenő tendenciát mutat a korral!

3. A gyógyszeradagolást a beteg reagálásai szerint kell biztosítani!

  • a) Készítsünk ésszerű terápiás irányvonalakat és célokat.
  • b) Biztosítsuk a dózisokat, míg el nem érjük a kitűzött célt vagy nem jelentkeznek nem kívánt mellékhatások.
  • c) A megfelelő dózist kapja a beteg.
  • d) Olykor a kombinált terápia alkalmasabb és hatásosabb.

4. Egyszerűsítsük a terápiás rendelést és segítsük a gyógyulást.

  • a) Próbáljuk elkerülni az átmenetileg szünetelő gyógyszerszedési sémát, a napi egyszeri vagy kétszeri szedés az ideális.
  • b) Válasszuk a betegnek alkalmas dózist.
  • c) A gyógyszeradagolás címkézése világos, áttekinthető legyen.
  • d) Adjunk gondos instrukciókat a betegnek, rokonnak.
  • e) Tartassuk be a gyógyszerszedés időrendjét és napirendjét. Támogassuk a hagyományos és régebbi gyógyszerelések visszatérését vagy éppen eltörlését, ha kell.
  • Javasoljuk a gyógyszeres terápia szupervízióját, ha kell, szomszéd, rokon, barát vagy gondozó segítségével.

7. Tekintsük át rendszeresen a gyógyszereket és ne adjuk tovább, mint szükséges.

8. Fontos: gyógyszerek betegségeket is okozhatnak.

gyógyszer, öregkor

2007-11-20 10:21:59

Hirdetés

Legfrissebb

AZ ORVOS VÁLASZOL

Szakorvosaink válaszai olvasói kérdésekre

Mielőtt kérdez, keressen orvosaink korábbi válaszai között!

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop