A szívet két hengerből álló szivattyúnak képzelhetjük el, melyben azonban nem
dugattyúk továbbítják a folyadékot, hanem a henger falának összehúzódása és
elernyedése, a henger térfogatának ritmusos megkisebbedése, majd eredeti térfogatának
visszaállása. A két összehúzódó "henger", a bal és a jobb kamra két különálló
rendszerbe továbbítja a vért, a nagy és a kis vérkörbe. A nagy vérkör a verőereken
(artériák) keresztül a bal kamrából érkező, oxigénnel telített vérrel látja
el szervezetünk egészét, majd az "elhasznált" vér, amelyet a visszerek (vénák)
gyűjtenek össze, a jobb szívfélbe ömlik. Innen a jobb kamra a tüdőverőéren át
a kis vérkörbe, a tüdőkeringésbe továbbítja a vért, ahol az a belélegzett levegővel
érintkezve felfrissül, oxigenizálódik.
A tüdővénákon keresztül a bal szívfélbe
ömlő vért ismét a bal kamra löki ki a főverőéren (aorta) át a nagy vérkör verőeres
hálózatába.
A kamrákba a vér nem közvetlenül, hanem egy-egy vékony izomfallal burkolt üregen
át ömlik be. Ez utóbbiak, a szívpitvarok (jobb, illetve bal) nem a vér továbbításában
játszanak döntő szerepet, hanem a normális szívritmus fenntartásában, illetve
a kamratelítődés teljessé tételében.
Mi biztosítja a keringés egyirányúságát a szívben, vagyis azt, hogy a kamra
összehúzódásakor a vér ne áramoljék visszafelé, a pitvarba? Amikor egy szivattyút
megterveznek, a munkahenger előtt és mögött szelepeket helyeznek el, amelyek
csak az egyik (a kívánt) irányba átjárhatók, a másik irányban, visszafelé, zárnak.
A szívben nagyon hasonló, szelepműködésű anatómiai képletek, a szívbillentyűk
állják útját a vér visszaáramlásának. Ilyen billentyű helyezkedik el a bal pitvar
és a bal kamra (kéthegyű billentyű), valamint a jobb pitvar és a jobb kamra
(háromhegyű billentyű) között.
A nagyerekbe kilökött vér visszaáramlását a kamrába hasonlóképpen egy-egy,
félhold alakú vitorlákból álló billentyűrendszer gátolja meg.
Billentyűrendszer
A szívüregek állandóan ismétlődő összehúzódása (percenként 60-100) a fogantatástól
számított negyedik héttől a halálig tart. Pontosabban: ha a kamrák összehúzódása
végleg abbamarad és a vérkeringés leáll, akkor következik be a halál.
Egy vörösvérsejt útja a bal kamrából kiindulva
Ezt a ritmusos, állandó működést a szív saját ingerkeltő rendszere, a jobb
pitvarban elhelyezkedő különleges sejtcsoport (szinuszcsomó "a szív szíve"),
illetve az ingerületet vezető kötegek biztosítják
Ingerületvezető kötegek
A szívkamrák egy-egy összehúzódás során mintegy 70 ml, vagyis egy dl-nél
valamivel kevesebb vért továbbítanak a nagyerekbe. A vérnek ezt a kilökését
lökéshullám (pulzus) formájában tapinthatjuk a csukló- vagy a halántéktáji verőerem
ily módon az összehúzódás percenkénti gyakorisága megszámolható. Az élet során
- optimista módon 80 évet számolva - egy-egy kamra tehát összesen 70 ml x 70
(percenként) x 60 (perc) x 24 (óra) x 365 (nap) x 80 (év) - vagyis 200 000 m~,
tehát 200 000 tonna vért továbbít, ami egy kb. ökölnyi szivattyútól igen tekintélyes
teljesítmény.
A kamrák összehúzódása, illetve a szívbillentyűk záródása hanggal jár. A szívdobogás
jól hallható a mellkasfalon, akár orvosi hallgatóval, akár ha a fülünket tapasztjuk
oda. Ily módon is meghatározható a szívműködés gyakorisága (egy összehúzódás
és elernyedés, vagyis egy szívciklus két hangot hoz létre). Ha a normális véráramlást
a szívizom működésének meggyengülése, esetleg fokozódása, illetve valamely billentyű
szűkülete vagy elégtelen záródása módosítja, a hangjelenségek kórossá válniuk,
és ebből az orvos diagnosztikus következtetéseket vonhat le.
A gépek üzemanyagot igényelnek működésükhöz - ez alól a szabály alól a szív
sem kivétel. Az állandóan működő szívizom a kilökött vér egy részét "saját célú
felhasználásra" kapja vissza, mégpedig a szívet koszorúszerűen körülölelő érrendszeren,
a koszorúereken keresztül.
Koszorúerek előlről
Koszorúerek hátulról
Ezek az erek a szívet magát ellátó verőerek, ilyen
módon tehát a szív éppúgy részesül a nagy vérköri keringésből, mint bármely
más szerv. A koszorúerek a főverőér kezdeti szakaszából nyílnak, és a szív felszínén
lefutva, hajszálerekbe torkollva biztosítják a szívizom folyamatos "táplálását",
nagyon hasonlatosan a többi szerv vérellátásához. A koszorúerek szűkülete esetén
a szívizom egyes területei nem kapnak elegendő vért, eleinte csupán fokozott
fizikai igénybevételkor, később már nyugalomban is. A legsúlyosabb vérellátási
zavar következményi a beteg ér által ellátott szívizomterület elhalása (szívinfarktus). Oldalak: 1
Váradi, A.; A szív sokat ér 1995; SubRosa Kiadó
2002-12-30 16:03:29
Metakereső
Főoldal
)
)
)
)
)
Levél a szerkesztőségnek 
