Anatómiailag két lebenyre osztott: jobb és - kisebb - bal oldali májlebenyre. E két lebeny azonban funkcionálisan nem választható el egymástól. A máj rostos tokja a májat felfüggesztő szalagokba megy át; szoros közelségben van a test alsó felének és a zsigereknek - köztük a májnak - a vérét a szívbe szállító alsó fő visszérrel (vena cava inferior), amelyhez a máj visszerei mentén ugyancsak függesztőszalagok haladnak, és a májat az említett fő visszérhez, a rekeszizomhoz, valamint a gerincoszlophoz rögzítik. A májat két lebenyre osztó sarló alakú szalag által kialakított résben helyezkedik el a máj alsó felszínén az epehólyag.

A májkapuban találjuk a portális rendszer képleteit: a kétféle vérellátó rendszert (májverőér- és májkapuvisszérrendszert), valamint az epeutakat. A májból kivezető epeút, valamint az epehólyagból kivezető csatorna együttesen alkotja a közös epevezetéket, mely a májban termelődött epét, valamint az epehólyag-tartalmat a nyombélbe vezeti .

A máj egyrétegű sejtekből álló lemezekből épül fel. A lemezeket lacunák (üregek) szövik át. A lemezek érintkeznek egymással, átmennek egymásba és a legkülönbözőbb nagyságú és alakú üregeket határolják. Ezekben vannak a máj hajszálerei, melyeket sinusoidoknak nevezünk. Ezeknek alaphártyájuk nincs, felszínüket különleges hámsejtek fedik, amelyek lényeges szerepet töltenek be a folyadék és a különböző anyagok cseréjének szabályozásában. A májban zajló anyagcsere-folyamatokban különleges szerepük van a Kupffer-sejteknek, melyek ugyancsak a máj hajszálerei mentén helyezkednek el. E sejtek anyagcsere- és raktározó működést fejtenek ki. A májsejtek és a máj hajszálerei között levő virtuális rés a Disse-tér, amely csak kóros körülmények között alakul át valódi térré (például ha a nyirokerek nem szállítják el a kóros mennyiségben termelődő szövetnedvet, vagy pangás miatt a máj hajszálereinek működése elégtelen).

Mikroszkóposan a fenti sejtekből, valamint egyéb alkotókból alakul ki a máj legkisebb egysége, a lebenyke (lobulus). A lebenyke közepén találjuk a lebenyke központi visszerét (vena centralis), a szélén viszont a periportális tér helyezkedik el, a májverőér és a májkapuvisszér elágazódásaival, valamint az epevezetékkel. A májba érkező vér a lebenyke széli részéről halad a sinusoidokban (a máj hajszálereiben) a lebenyke központi visszere (vena centralis) felé. Ép körülmények között a lebenyke szélének jobb a keringése és így az oxigénellátása is, mint a lebenyke központi részének. Pangás esetén, amikor a vena centralis nyomása megnő, a keringés megváltozik, és átalakul a normális keringés folytán képződött lebenyke-kép is .

A májba a vér részben a májkapuvisszér a (vena portae), részben a májverőér (arteria hepatica) rendszerén át kerül. A májkapuvisszér vére az emésztőcsatornából és a lépből kerül a májba, és a szervekből származó anyagcsereterméket hoz, amelyeket a máj feldolgoz vagy lebont; a májverőér vére a májsejtek táplálását szolgálja. A májlebenyke középső részében elhelyezkedő ún. központi visszerekből (vena centralisokból) gyűlik össze a vénás vér, és egyesülés után a májvisszéren (vena hepaticán) keresztül jut az alsó fő visszérbe (vena cava inferior).

A máj beidegzésében a szimpatikus és paraszimpatikus idegrostok egyaránt részt vesznek.

A sejtek közötti epekapillárisok tágabb kis epeutakba, majd epecsatornákba szedődnek össze. Ezek májból kivezető epeutakká (ductus hepaticusokká) egyesülnek. A máj két lebenyéből kivezető két ductus hepaticus egyesül, és találkozik az epehólyagból kivezető epeúttal (a ductus cysticusszal), majd a közös epevezeték (ductus choledochus) a Vater-papillán át beszájadzik a nyombélbe.