Az ételallergia egy bizonyos étel által kiváltott allergiás válasz. A sokkal
gyakoribb ételintolerancia az étel elfogyasztása után jelentkező nem allergiás,
hanem más nemkívánatos hatást jelöl.
Sokan az allergiától eltérő különböző okokból nem tolerálnak bizonyos ételeket.
Ilyen ok lehet például egy olyan enzim hiánya, amely az étel megemésztéséhez
szükséges lenne. Ha az emésztőrendszer nem tűr bizonyos ételeket, ennek következménye
gyomor-bélpanaszok, gázképződés, hányinger, hasmenés vagy más probléma lehet.
Általában nem allergiás reakciók tehetők felelőssé ezekért a tünetekért. Sok
ellentmondásos állítás hangzik el az ételallergiával kapcsolatosan. Az ételallergiát
teszik felelőssé a panaszok széles skálájáért, a gyermekeknél jelentkező hiperaktivitástól
a krónikus fáradtságig. Más nem bizonyított állítások az ételallergiát teszik
felelőssé ízületi gyulladásért, rossz sportteljesítményért, depresszióért és
egyéb problémákért.
Tünetek
Azok a gyakran előforduló tünetek, melyek az ételallergia megnyilvánulásának
tekinthetők, gyermekkorban kezdődnek, és sokszor olyan gyermekeknél jelentkeznek,
akiknek családjában más atópiás betegség (mint allergiás rinitisz vagy allergiás
asztma) is előfordul. Az allergiás hajlam első jele bőrkiütés, például ekcéma
(atópiás dermatitisz) lehet. A kiütést gyomor-bélrendszeri panaszok, mint hányinger,
hányás és hasmenés kísérhetik, és a háttérben ételallergia állhat, de nem szükségképpen.
A gyermek első születésnapjára az ekcéma rendszerint már csak csekély gondot
jelent. Később az ételallergiában szenvedő gyermekek hajlamosak más atópiás
betegségre is, például allergiás asztmára vagy szezonális allergiás náthára.
Mindezek ellenére a 10 évesnél idősebb gyermekek légzőszervi panaszaiért nem
lehet az ételallergiát okolni, még akkor sem, ha a bőrteszt-eredmények pozitívak
maradnak.
Néhány emberben az ételekben található potenciális allergénekre - főként a
mogyoró- és diófélék, hüvelyesek, magok és kagylók fogyasztásakor - nagyon súlyos
allergiás reakció is jelentkezhet. Az ilyen allergiával küszködő személyek már
az étel minimális adagjának elfogyasztására is hevesen reagálhatnak. Testszerte
kiütések jelenhetnek meg, torkuk megdagadhat és elzáródhat, és légzésük is nehézzé
válhat. A vérnyomás hirtelen esése szédüléshez és ájuláshoz vezethet. Ezt az
életet veszélyeztető állapotot anafilaxiánaks nevezik. Néhány embernél csak
abban az esetben jelentkezik az anafilaxiás reakció, ha az étel elfogyasztása
után azonnal sportolni kezdenek.
Az ételekben előforduló adalékanyagok is kiválthatnak tüneteket, allergia
vagy intolerancia útján. Néhány ételben olyan mérgek vagy kémiai anyagok vannak
(például hisztamin), melyek a nem allergiás mellékhatásokért felelősek. Az olyan
összetevők, mint a nátrium-glutamát nem váltanak ki allergiát. A szulfitokról
(például a sok ételben tartósítószerként használt metabiszulfitról) és a festékekről
(például a tartrazinról, ami egy sárga festék, és édességekhez, üdítőitalokhoz
és sok iparilag elkészített ételhez adják) megállapították, hogy érzékenység
esetén asztmát és csalánkiütést válthatnak ki. Néhány beteg bizonyos ételek
elfogyasztása után migrénes fejfájást panaszol.
Az ételallergiák és -intoleranciák az esetek túlnyomó többségében meglehetősen
egyértelműek, habár nem mindig könnyű a valódi allergiát az intoleranciától
megkülönböztetni. Felnőtteknél úgy tűnik, hogy az emésztés a lenyelt allergének
nagy részére adott allergiás válasz kialakulását megakadályozza. Erre példa
a "pékek asztmája" , amelyre az jellemző, hogy a pékségben
dolgozóknál a liszt vagy más gabonák belégzése nehézlégzést vált ki, ám ugyanezeket
a gabonafajtákat bármiféle allergiás reakció kialakulása nélkül fogyaszthatják.
Kórisme
A bőrtesztek néhány esetben segíthetnek az ételallergia diagnosztizálásában;
a pozitív eredmény nem feltétlenül jelenti, hogy a személy érzékeny az adott
ételre, de a teszt negatív eredménye esetén csekély az érzékenység valószínűsége.
Egy pozitív teszteredmény után az allergológusnak szüksége lehet orális teszt
elvégzésére a végleges diagnózis felállításához. Az orális teszt során a gyanús
ételt elrejtik valamilyen hordozó anyagban, például tejben vagy almapürében,
majd a beteggel megetetik. Ha nem jelenik meg tünet, akkor a páciens nem allergiás
erre az ételre. A legjobb az ilyen teszteket "vakon" végezni, azaz
a gyanúsított étel néha jelen van a hordozó anyagban, néha nem. Ezekkel a tesztekkel
az orvos biztonsággal meg tudja állapítani, hogy a beteg allergiás-e az adott
ételre, vagy sem.
Az allergia okozójának megállapításában segítséget nyújthat a megvonásos diéta.
A beteg felfüggeszti azon ételek fogyasztását, melyek az allergia okaként felmerülnek.
Ezután az ételeket egyesével beillesztik az étrendbe. Az orvos olyan, szigorúan
követendő kezdő diétát javasolhat, mely csak egynemű, "tiszta" ételekből
áll. Ezt a diétát nem könnyű betartani, mert sok élelmiszer más ételekben is
el van rejtve, mint azok alkotórésze. A hagyományos rozskenyér például tartalmaz
egy kevés búzalisztet is. Semmi más étel vagy ital nem fogyasztható azokon kívül,
melyeket a kezdő diétában meghatároztak. Az étteremben való étkezés nem javasolt,
mert a betegnek (és a doktornak) ismernie kell az elfogyasztott ételek valamennyi
összetevőjét.
Kezelés
Az ételallergiákra semmilyen specifikus kezelés nem áll rendelkezésünkre azon
kívül, hogy felhagyunk az azt kiváltó étel fogyasztásával. Minden súlyos allergia
esetén, ha kiütés, az ajkak és a torok duzzadása (vizenyője) vagy nehézlégzés
jelentkezik, a kiváltó étel szigorúan kerülendő.
Az érzékenység csökkentése az étel kis adagjainak elfogyasztásával vagy ételkivonatok
nyelv alá cseppentésével nem bizonyult hatásosnak. Az antihisztaminoknak csekély
a gyakorlati értékük a megelőzésben, de hasznosak lehetnek olyan általános akut
reakciók esetén, mint a csalánkiütés (urtikária) vagy az óriás csalánkiütés
(angioödéma, azaz mély szöveti vizenyő).
Oldalak: 1
; MSD Orvosi kézikönyv a családban Merck
2009-02-12 18:50:36