A legtöbb fertőzést a szervezetet elárasztó, elszaporodó mikroorganizmusok
okozzák. A kórokozók támadása azzal kezdődik, hogy a mikroorganizmus rátapad
a beteg sejtjeire. A rátapadás egy specifikus folyamat, amely során "zár-kulcs
kapcsolat" alakul ki az emberi sejt és a mikroorganizmus között.
Az, hogy a mikroorganizmus megmarad-e az invázió helyén, vagy távoli területekre
szóródik, attól függ, hogy termel-e toxint, enzimeket vagy más anyagokat.
A szervezetet elözönlő mikroorganizmusok egy része toxinnak nevezett mérget
termel, amely egyaránt károsítja a közeli és távoli sejteket. A legtöbb toxinnak
van olyan összetevője, amely bizonyos sejtek (célsejtek) molekuláihoz képes
kötődni, betegséget okozva. Toxinok játszanak közre olyan betegségek létrehozásában
mint a tetanusz, a toxikus sokk szindróma és a kolera. A fertőzések egy kisebb
részét olyan toxinok okozzák, amelyeket a baktériumok a szervezeten kívül termeltek.
Ilyen például a staphylococcusok által okozott ételmérgezés.
A behatolás után a kórokozónak el kell szaporodnia, hogy létrejöjjön a fertőzés.
Ezután az alábbi három eset egyike következik. Első: az elszaporodott baktérium
legyőzi a szervezet védekezését. Ez a folyamat a beteg számára végzetes károsodással
járhat. Második: egyensúlyi állapot állhat be, így a fertőzés idültté válik.
Ilyenkor a szervezet és a mikroorganizmus közül egyik sem győzedelmeskedik a
másik fölött. Harmadik: a beteg szervezete orvosi kezeléssel vagy anélkül leküzdi
a fertőzést. Ez a folyamat helyreállítja az egészséget és sokszor hosszantartó
immunitást eredményez, ami megvédi a szervezetet az illető kórokozó által okozott
további fertőzésektől.
Számos kórokozó olyan tulajdonságokkal rendelkezik (virulencia), amelyek súlyosbíthatják
a fertőzést, és a szervezet védekezésével szemben ellenállóvá teszik a kórokozót.
Például néhány baktérium szövetkárosító enzimet termel, ezáltal könnyebben tud
szétszóródni a szervezetben.
Néhány kórokozó képes gátolni a szervezet védekezőképességét. Például, a mikroorganizmusok
egy része az antitestképzést és azon T-sejtek (egy fehérvérsejt típus) fejlődését
képes megakadályozni, amelyeknek a kórokozók elpusztítása lenne a feladata.
Mások külső védőrétegüknek (burok) köszönhetően élik túl a fehérvérsejtek támadását.
A Cryptococcus nevű gomba sokszor vastagabb burkot képez, ha már bejutott a
tüdőbe. Az ok: a burok megvastagszik ha széndioxidban gazdagabb környezetbe
jut, és a tüdőben több a széndioxid mint a talajban, ahol a gomba normálisan
fordul elő. Így a Cryptococcus fertőzés esetén a szervezet védekező mechanizmusai
nem tudnak hatékonyan működni. Néhány baktérium ellenáll a véráramban keringő
anyagok károsító hatásának (lízis), néhány pedig olyan anyagot termel, amely
rontja az antibiotikumok hatékonyságát.
Oldalak: 1
; MSD Orvosi kézikönyv a családban Merck
2009-02-12 15:33:09