A Lyme-kór az esetek többségében jól reagál antibiotikus kezelésre, de ritkán az ízületi gyulladás akár hónapokig-évekig is eltarthat, ez a jelenség az antibiotikum-rezisztens Lyme-arthritis. Az ízületi folyadékban ilyenkor nem mutatható ki a kórokozó a kezelés után, ami arra utal, hogy a gyulladás a baktérium hiányában is megmaradhat.

Két genetikai marker rendszer vizsgálata alkalmas arra, hogy megjósoljuk a betegség lefolyását. Az OspC 21 típusra osztja a kórokozókat, az RST rendszer három alosztályt különböztet meg.

Egy új vizsgálat 124 Lyme-arthritises esetet dolgozott fel, és arra a következtetésre jutott, hogy az antibiotikus kezelésnek ellenálló ízületi gyulladások esetében legtöbbször az RST1 törzsek mutathatók ki mind az ízületi folyadékból, mind a bőrelváltozásokból. Ízületi folyamatot egyébként mind a három RST és tíz OspC alcsoport okozhat.

Felmerül, hogy az RST1 törzsek hatékonyabban élnek túl az ízületekben az antibiotikus kezelés kapcsán, és ez a magyarázat az elhúzódó gyulladásra. A valóság ezzel szemben az, hogy ezek a baktériumok intenzívebb immunválaszt alakítanak ki, ami hatására a gyulladás akkor is fennmarad a genetikai hajlamot mutató egyénekben, amikor a kórokozók már elpusztultak.

„Az RST1 törzsek virulensebbek, ezért van több kórokozó a vérben, és ezért nagyobb a gyulladás az ízületekben” – fogalmaztak a szerzők. – „Ezek az eredmények is hozzájárulnak ahhoz az egyre növekvő tudásanyaghoz, ami a borrelia törzsek által okozott eltérő súlyosságú betegségek hátterét elemzik.”

Science Daily