Az orvostudomány valamennyi sikeres lépése mögött érdekes történetek állnak, legyen az a kézmosás vagy az agysebészet. A méhnyakrákot okozó humán papillomavírus elleni oltás 70 éves története is bővelkedik zsákutcákban, humoros történetekben és sikerekben.
Bár a méhnyakrák a fejlettebb országokban a szűrővizsgálatoknak köszönhetően már egyre ritkább, a szegényebb országokban még mindig rengeteg áldozatot szed. Ritka esetben azonban még a gazdagabb országokban is megjelenik, agresszív formája akár húszéves nők méheltávolítását is eredményezheti.
Az ez év júniusában az FDA által törzskönyvezett új oltóanyag életmentő lehet. Létrehozása azonban nem volt könnyű feladat, Évtizedekbe került, míg a tudósok egyáltalán rájöttek, hogy a betegséget a papillomavírus okozza, amely nevét a papilláról, azaz a szemölcsről vagy bimbóról kapta.
A vírusnak csak az embernél több mint 100 törzse létezik. Sok ezek közül ártalmatlan, egyesek a kézen, orron vagy a nemi szerveken szemölcsöket okoznak, mások pedig rákot. Emiatt a történelem folyamán még a boszorkánysággal, és a kicsapongó életformával is kapcsolatba hozták a betegséget.
A méhnyakrákot évszázadokon át mítoszok övezték. 1842-ben egy firenzei orvos észrevette, hogy a prostituáltak és a férjes asszonyok meghalnak méhnyakrákban, míg az apácák szinte soha. Felfedezte, hogy a betegség nemi úton terjed, ám amikor arra is rájött, hogy az apácáknál gyakori az emlőrák, arra a következtetésre jutott, hogy azt biztos a szoros fűző okozza.
Neves amerikai tudósok majdnem hasonló tévedés áldozatai lettek az 1970-es években, amikor észrevették, hogy a méhnyakrákos nők közül soknak volt már korábban herpesze. Nem véletlen egybeesésnek tekintették, hanem úgy vélték, a herpeszvírus a rák okozója.
Még az 1930-as években hozták összefüggésbe a nyulaknál szinte szarvszerűen megjelenő szemölcsöket a vírussal, de csak 1980 körül jelentette ki egy német kutató, hogy a papillomavírus az ok.
A kutatásokat közben az is tévútra vezette, hogy a tudósok nem tudták mire vélni, miért annyira ritka a méhnyakrák a zsidó nők körében. Magyarázták azzal, hogy a betegséget a só okozza, és a zsidók kerülik a szalonnát, és más, ma már mosolyogtató elméletekkel. A legtovább tartotta magát az a teória, hogy a körülmetélés szokása a védő faktor. Ennek ellentmondott azonban, hogy a muzulmán nők körében igen magas volt a rák arányszáma, pedig ott is szokás a férfiak körülmetélése. Megdőlt az a teória is, hogy a menstruáció alatti nemi élet elkerülése véd a ráktól. Kiderült, hogy valójában a védelem genetikai természetű. A p53 gén védelmet nyújtó konfigurációja sokkal gyakoribb a zsidó nők körében, kivéve az észak-afrikaiakat.
Az oltóanyag kikísérletezésénél problémát jelentett, hogy az embereken kialakult szemölcsök csak igen kis mennyiségben tartalmaznak vírust, így a tehenek szemölcsit használták fel erre a célra. A vérteszteknél viszont olyanokra volt szükség, akik soha nem éltek nemi életet. Ezen a ponton kontrollcsoportként megint csak előtérbe kerültek az apácák, akik minden segítséget megadtak a tudósoknak.
Úgy tűnik, a hosszú út végére jutottak a tudósok. Az oltóanyagot két gyógyszergyár állítja elő, a Merck Gardasil néven, a GlaxoSmithKline pedig Cervarix néven forgalmazza.
Metakereső
Főoldal
)
Levél a szerkesztőségnek 
