A légutakat és a tüdőt megtámadó vírusfertőzések valószínűleg a leggyakoribbak.
Ide tartozik a közönséges meghűlés, az influenza, a torok és a gége fertőzései
(pharyngitis vagy laryngitis), a kisgyermekek croupja,s a légcső (tracheitis)
vagy a többi légút gyulladása (bronchiolitis, bronchitis).
A közönséges meghűlés (nátha) az orr, a melléküregek, a garat és a felső
légutak nyálkahártyájának vírusos fertőzése.
A közönséges meghűlést számos vírus okozhatja. A pikornavírusok (pl. a rinovírus)
okozzák a tavaszi, nyári és őszi meghűlések nagy részét. Az influenza- és a
respiratórikus szinciciális (RS) vírus, melyek általában késő ősszel és télen
jelennek meg, számos betegséget okozhatnak, beleértve a meghűlést is. Az influenza
kórokozói köhögéssel vagy tüsszentéssel a levegőbe kerülő kis fertőzött cseppecskék
útján könnyedén terjednek egyik emberről a másikra. A rinovírus és a respiratóriukus
szinciciális vírus fertőzések terjedési útja hasonló, bár valószínűleg inkább
az ujjakra tapadt váladékok közvetlen érintése útján terjednek.
Az, hogy valaki egy adott pillanatban miért fogékonyabb a fertőzésre, mint
máskor, még nem teljesen tisztázott. A lehűlés nem jelenti okvetlenül, hogy
megfázás fog bekövetkezni, vagy hogy megnő a személy fogékonysága valamely légúti
vírussal szemben. Úgy tűnik, hogy az egyén általános egészségi állapota vagy
étkezési szokásai, esetleg az orr vagy garat rendellenességei, mint pl. a megnagyobbodott
garat- vagy orrmandulák (adenoid) nem jelentenek fokozottabb kockázatot. Azonban
a kimerülés vagy az érzelmi megrázkódtatás, az orr és garat allergiás megbetegedése,
és nőknél a menstruációs ciklus közepe hajlamosíthat a meghűlésre.
Tünetek és szövődmények
A betegség tünetei a fertőződést követően 1-3 nap múlva lépnek fel, általában
orr- és torokpanaszokkal, később tüsszögés, orrfolyás és rossz közérzet jelentkezik.
Általában láz nem alakul ki, de a tünetek kezdetén enyhe hőemelkedés előfordulhat.
Az orrváladék vizes és tiszta, az első egy-két napon kellemetlenül bőséges lehet,
később azonban sűrűbbé, átlátszatlanná, sárgás-zölddé válik és mennyisége csökken.
Sok esetben köhögés is jelentkezik. A tünetek általában 4-10 nap múlva eltűnnek,
a köhögés azonban köpettel, vagy anélkül, a második héten is fennállhat.
A szövődmények megnyújthatják a panaszok időtartamát. A betegektől és a vírus
típusától függően mellkasi szorítóérzéssel és égető érzéssel járó légcsőfertőzés
is kialakulhat. A krónikus bronchitises (idült hörgrut) és az asztmás betegek
légzési nehézségei a fertőzés alatt és után súlyosbodhatnak. A meghűlést a fül,
a melléküregek vagy a légcső és a hörgők baktériumos felülfertőződése követheti;
ilyenkor antibiotikum adására van szükség.
Kórisme
A meghűlést többnyire a tünetek alapján fel lehet ismerni, bár a baktériumfertőzések,
az allergiás és egyéb betegségek is hasonló panaszokat okozhatnak. A meghűlés
kórokozói influenzaszerű tüneteket is produkálhatnak. Magas láz esetén gondolni
kell arra, hogy nem csupán közönséges meghűlésről van szó. Szövődménymentes
esetekben általában semmilyen kiegészítő vizsgálatra nincs szükség.
Kezelés
A beteget meleg, kényelmes környezetben ajánlatos elhelyezni, úgy, hogy a
fertőzés közvetlen terjedését megakadályozzuk. A terjedés leginkább a betegség
első szakaszában fordul elő. Láz vagy súlyos panaszok esetén a beteg tartózkodjék
otthon. Folyadékfogyasztással az orrváladék hígabb marad, és könnyebb kifújni.
A meghűlés gyógyszerei népszerűek, de hasznosságuk vitatható. Az aszpirin
fokozhatja a vírusürítést, a tüneteket pedig csak alig mérsékli. Gyermekek vagy
serdülők lázának vagy fájdalmának csillapítására paracetamol vagy ibuprofen
ajánlott, mivel az aszpirin adása Reye-szindróma kialakulásának veszélyével
jár, ami végzetes kimenetelű lehet.
Az orrdugulás csökkentésére adott szerek csak átmeneti és korlátozott javulást
eredményeznek. Az antihisztaminok csökkenthetik a váladékozást, de kimutatták,
hogy ezen hatásukat csak azoknál fejtik ki, akiknek előzőleg allergiás megbetegedésük
volt, és főleg az idősek körében álmossággal és egyéb mellékhatásokkal járnak.
Párásítóból vagy gőzzel végzett inhalálás segíthet a légúti váladék elfolyósításában,
és enyhíti a mellkasi panaszokat, az orrjáratok átmosása fiziológiás sóoldattal
pedig segíthet a makacs lerakódások eltávolításában.
Mivel előfordul, hogy a váladék és a lerakódások eltávolításának egyetlen lehetősége
a köhögés, ajánlatos ezt a tünetet kezeletlenül hagyni, hacsak nem okoz alvászavart
vagy egyéb súlyos panaszokat. A kínzó köhögést köhögéscsillapítóval kell kezelni.
A meghűlés ellen az antibiotikumok hatástalanok; alkalmazásukat baktériumfertőzés
kialakulására kell tartogatni.
Oldalak: 1
; MSD Orvosi kézikönyv a családban Merck
2002-06-04 18:33:34
Metakereső
Főoldal
Levél a szerkesztőségnek 
