A kórokozó genomjának szekvenálását a dakari és a párizsi Pasteur Intézet, a francia Nemzeti Kutatási Tanács (CNRS), valamint a Sydney-i Egyetem kutatói végezték el, hogy monitorozzák a vírus evolúcióját, és nyomon kövessék terjedését a járvány kiinduló országában. A kutatásról a Nature-ben jelent meg tanulmány.

A nyugat-afrikai járvány az ebola vírus 1976-os felfedezése óta a legsúlyosabb járvány volt, amelynek során 27 341 ember betegedett meg, és 11 184 eset bizonyult halálosnak. Az első eseteket Guinea délkeleti erdős vidékein regisztrálták, majd a járvány átterjedt az ország fővárosára, Conakryre, és innen a fertőzés eljutott a szomszédos országokba is.

2014 márciusában a dakari Pasteur Intézet mobil laboratóriumot telepített Conakry egyik kórházában, hogy országszerte segítse a betegség kórismézését. Mivel a járvány leküzdése szempontjából kulcsfontosságú volt megismerni a vírus esetleges mutálódását, a vizsgálatokba bekapcsolódtak francia és ausztrál tudósok is, a nemzetközi kutatócsoport a 2014 júliusa és novembere közt gyűjtött mintákban szekvenálta a kórokozó genomját. A tudósok által azonosított első genetikai variáns közeli rokonságot mutat azokkal a kórokozókkal, amelyeket 2014 márciusában izoláltak az első begyűjtött mintákból. Ez a mutáció kizárólag Guineában fordult elő, a kórokozó egyaránt fertőzött vidéken és a városi lakosság körében.

A második variáns rokonságot mutat a Sierra Leonéban járványt okozó vírussal, és a hiányzó láncszemet jelentheti a Maliban 2014 októberében és novemberében regisztrált megbetegedések között.

A harmadik variánst Conakryben és a környező városokban azonosították, de rokon a Sierra Leonéban kimutatott kórokozóval. Ezek a hasonlóságok, valamint az epidemiológiai adatok felvetik annak a lehetőségét, hogy az ebola vírust többszöri alkalommal újra és újra behozták Sierra Leonéból Conakry vonzáskörzetébe.

Mindhárom variáció esetében többféle mutációt azonosítottak, amelyek egyebek közt a virális fehérjéket, különösen a VP35 proteint érintették, utóbbi határozza meg a feltételezések szerint a kórokozó fertőzőképességét. Megfigyeltek mutációkat például a vírus glikoproteid burkában, ami befolyásolja, hogy miként érzékeli a kórokozót az immunrendszer.

A tanulmány szerzői kiemelték, hogy a kutatás rávilágított a Guineában a járvány során keringő ebola vírusok genetikai sokféleségére, ugyanakkor kiderült, hogy a mutációs arány nem haladta meg a filovírusok családjára jellemző változékonysági mutatókat. Mindazonáltal a kórokozó variációinak megismerése, valamint "keringési" útvonalainak feltérképezése elősegíti hatékonyabb védekezési stratégiák kidolgozását jövőbeli esetleges járványok esetére. Emellett a vírus genetikai jellemzése kulcsfontosságú a megbízható diagnosztika, valamint hatékony vakcinák és gyógyszerek kidolgozásának szempontjából.

ScienceDaily