Hirdetés

A kergemarhakór terjedése

kergemarhakór, szarvasmarha |

Népszabadság   Népszabadság

Legtöbben a szarvasmarha és az ember között elítélő jelleggel szoktak tömör párhuzamot vonni. Svájci kutatók legújabb eredményei szerint viszont köztünk és e többnyire jámbor kérődzők között tényleg van egy olyan lényegi hasonlóság, amely sajnos drámai következményekkel járhat egyes embertársaink szellemi állapotára, sőt életkilátásaira nézve.

A kergemarhakórról, és ennek emberi formájáról, a Creutzfeldt-Jacob-betegségről (elterjedt angol rövidítéssel CJD-ről) van szó, pontosabban ennek új variánsáról, melyet a szakirodalom nvCJD-nek nevez.

A kergemarhakórt, a szarvasmarhák agyának ezt a szivacsszerű elfajulását, leépülését okozó betegséget legelőször Nagy-Britanniában észlelték 1986-ban. Mint kiderült, a megbetegedések előidézője a már több mint két évszázada ismert juhbetegségben, a súrlókórban elpusztult juhokból származó hús- és csontliszt takarmányként való feletetése volt. A kórokozó meghökkentő módon nem baktérium, de még csak nem is vírus, hanem legvalószínűbben egy élőlénynek semmiképpen sem nevezhető, örökítőanyaggal nem rendelkező biológiai termék, egy idegsejtekben termelődő fehérje, amit prionnak neveztek el.

Az egészséges, avagy más megfogalmazásban élettanilag helyes térszerkezetű prion észrevétlenül teszi a - jelenleg közelebbről még nem ismert - dolgát az idegsejtek sok más fehérjemolekulája között. Ám abban az esetben, ha térszerkezete valamilyen ok miatt megváltozik, az észrevétlen kis fehérje a szó szoros értelmében halálos érintésű szörnyszülötté válik. Az történik, hogy a megváltozott térszerkezetű prion minden egészséges priont, amellyel csak kapcsolatba lép, a maga képére alakít át. A kóros prionok már nem töltenek be biológiai feladatot az idegsejtekben, viszont azokra halálos méregként hatnak. Ez az oka a szivacsszerű agypusztulásnak.

A brit kormány edinburghi CJD-figyelő egysége 1996 áprilisában hozta nyilvánosságra azt a feltételezését, hogy az akkortájt regisztrált 10, a többi CJD-esettől markánsan eltérő emberi megbetegedés, amit nvCJD-nek neveztek el, a kergemarhakór első emberi előfordulásait jelentik. A vágómarhából a kóros prion az elmélet szerint az elfogyasztott hússal kerül az emberi szervezetbe. Mára már több mint 50 nvCJD-eredetű halálesetet ismernek, zömmel Nagy-Britanniából.

Vannak olyan eredmények, amelyek azt látszanak alátámasztani, hogy a kergemarhakórnak tényleg köze van az nvCJD-hez. Erre utalnak azok a tavaly év végén publikált adatok, melyek szerint egerekben a kergemarhakóros szarvasmarhából átoltott prionok ugyanolyan tüneteket okoznak ugyanolyan időtartam múlva, mint az nvCJD-s emberekből származó prionok. Ez azt is mutatja, hogy a szarvasmarha és az ember kóros prionjai képesek legyőzni a faji korlátokat, vagyis nekiállni az egéragy leépítéséhez.

A cikk elején említett svájci kutatók szerint a szarvasmarha és az ember prionfehérjéi gyakorlatilag azonos háromdimenziós képet mutatnak. Eltérés leginkább a kétféle prionmolekula egyes részeinek elektrosztatikus felszíni töltéseloszlásában van. A kutatók szerint ha valami, akkor ezek a töltéseloszlási eltérések jelenthetnek faji korlátot a szarvasmarhaprionok számára az emberi szervezetben.

kergemarhakór, szarvasmarha

2002-07-10 19:25:11

Hirdetés

Legfrissebb

AZ ORVOS VÁLASZOL

Szakorvosaink válaszai olvasói kérdésekre

Mielőtt kérdez, keressen orvosaink korábbi válaszai között!

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop