Hirdetés
A pulmonális hypertónia, a tüdőben mérhető magas vérnyomás 1. rész
A pulmonális hypertónia a tüdő legkisebb ereinek betegségével kezdődik. A kapillárisok szűkülnek, majd elzáródnak, elpusztulnak. Emiatt a vér csak nehezen tul áramolni a tüdőn keresztül. A nagy ellenállás miatt a szív jobb kamrájának fokozott munkát kell végeznie, amely hosszú távon károsítja a szív izomzatát, ez végül elgyengül.
A betegség miatt a beteg állapota fokozatosan romlik, időnként halálos kimenetel is előfordul. A jelenleg elérhető kezelés képes csökkenteni a tüneteket, javítja a betegek általános állapotát.
Tünetek
A pulmonális hypertónia tünetei a korai stádiumban nehezen észlelhetőek. Kezdetben terhelés közben jelentkezik nehézlégzés, amely később nyugalomban is megjelenik. Jellemző a fáradékonyság, szédülés, akár ájulás is felléphet. Az ajkak elkékülése (cyanosis) a romló keringés és az oxigénhiány következménye.
A folyadékpangás miatt a bokák körül duzzanat, ödéma is megjelenhet, a hasüregben pedig ascites (hasvíz) felszaporodás észlelhető. A betegek magas pulzusra és szívdobogásérzésre panaszkodhatnak.
A tüdőbe a jobb kamrán keresztül kerül a vér. A tüdőbe érve a vér leadja a széndioxidot, oxigént vesz fesz. Az oxigénben dús vér a tüdő kis erein átfolyva eljut a bal kamrába, amely az egész test irányába továbbküldi a frissen, oxigénnel dúsított vért.
Normális körülmények között a vér alacsony nyomással, könnyen folyik át a tüdő ereiben. Ha a tüdő ereinek bélése megváltozik, megvastagszik, az ér beszűkül, a vér nehezebben áramlik. Emiatt nő a nyomás a tüdő artériáiban.
Kockázati tényezők
Ha a pulmonális hipertónia kiváltó oka nem ismert, idiopáthiás pulmonális hipertóniának nevezi. Ha más betegség következétben jön létre a kórkép, akkor szekunder pulmonális hipertóniáról van szó. Ilyen betegség a tüdőembólia, az empfizéma, egyes autoimmun betegségek, mint a szkleroderma és a lupus, az alvási apnoé szindróma és más alvási rendellenességek, a sarlósejtes vérszegénység, illetve veleszületett szívbetegség.
Szintén ilyen gondot okozhat a májcirrózis, az AIDS, a tüdő fibrózisát okozó tüdőbetegséget, a bal szívfél elégtelenség. A magas tengerszint feletti magasságban élők is ki vannak téve a pulmonális hipertónia veszélyének, sőt a kokain is a kockázatti tényezők közöt szerepel.
Szövődmények
A betegség szövődményei közül kiemelendő a jobb szívfél elégtelenség (cor pulmonale). Ilyen esetben a jobb kamra fala a fokozott terhelés miatt kezdetben megvastagodik, majd kitágul. A pulmonális hipertónia vérrögképződésre hajlamosít. Felléphetnek szívritmuszavarok és tüdővérzés is.
Kivizsgálás
A korai stádiumban elkezdett kezeléstől várható a legjobb eredmény. Mivel a kivizsgálás nehézlégzés esetén nem szokott túl hosszúra nyúlni, ezért a kezdeti tünetek jelenlétében nem minden esetben sikerül kimutatni a valódi pulmonális hipertóniát. Ahogy a tünetek fokozatosan romlanak, a betegség gyanúja tovább nő, ezért az orvos kiegészítő vizsgálatokat írhat elő.
A vérvizsgálatok a vér összetételét vizsgálják. A mellkas-röntgenfelvétel során nem csak a tüdő, a szív nagságysága és alakja is megtekinthető. A betegek közel egyharmadában a mellkas röntgen nem tűnik kórosnak.
A szív ultrahang vizsgálata során észlelhetőek olyan jelek, amelyek felvetik a tüdőben uralkodó magas nyomás gyanúját. Egyes esetekben a nyugalmi ultrahang nem mutat eltéréseket, de terhelés hatására megjelennek a kóros eltérések a szívben.
Ultrahang vizsgálat belülről is készülhet, ez az úgynevezett transoesophagealis echocardiogram. Ekkor egy hajlékony csőszerű eszközt vezetnek a nyelőcsőbe a szívtájékig. A vizsgálat érzéstelenítéssel történik.
A jobb szívfél katéterezés a legmegbízatóbb diagnosztikus módszer a pulmonális hypertónia kimutatására. A katétert egy kar vénán keresztül juttatják a jobb kamrába, majd a tüdő artériába. Az érbe jutva megmérhető az ott uralkodó nyomás. A vizsgálattal a kezelés hatékonyságát is nyomon lehet követni.
A tüdő állapotának mérésére légzésfunkciós vizsgálatot és izotópos vizsgálatot is előírhat a kezelőorvos.
A perfúziós tüdőscintigráfia során egy vénán keresztül izotóp injekciót kap a beteg, amely a keringésben eljut a tüdőig. Ezzel vérrögök is kimutathatóak.
A ventillációs vizsgálattal az előbbi kiegészíthető. Ekkor a beteg izotópot lélegez be. A két vizsgálat együttesen részletes képet ad a belégzett levegő és a keringő vér kapcsolatáról.
A mellkas CT két dimenzióban képezi le a szervek állapotát. Kontrasztanyag beadásával újabb részletek jelentíhetőek meg. Az MRI vizsgálat nem jár röntgen sugár terheléssel, és jól kirajzolja a tüdő keringését, de nyomás mérésére nem alkalmas.
A nyitott tüdőbiopszia olyan szövetmintavételt jelent, amely során a sebész altatás közben távolít el vizsgálat célból egy darabot a tüdőből.
Azokban a családokban, ahol halmozottan fordul elő a pulmonális hypertónia, genetikai vizsgálat is elvégezhető. A vizsgálattal még tünetmentes családtagokban is kimutatható, hogy hordozzák-e a betegség hibás génjét.
2014-07-13 22:21:45