A „space brain” vagyis az „űragy” nevű jelenséget kutató tudósai rágcsálókat tettek ki nagyenergiájú töltött részecskéknek - teljesen ionizált oxigénnek és titánnak - az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA űrsugárzási laboratóriumában New Yorkban. Ezek a részecskék nagyon hasonlítanak a kozmikus sugárzásban lévőkhöz, amelyek bombázni fogják az asztronautákat a hosszú űrutazásokon.

Fél évvel később még mindig jelentős mértékű gyulladást és idegsejt-károsodást észleltek az állatok agyában.

Képalkotó eljárások feltárták, hogy az állatoknál romlott az agyi ideghálózat állapota az idegsejtek dendrit nevű nyúlványai és az ezeken elhelyezkedő „tüskék” számának csökkenése miatt, ami megzavarta az agysejtek közötti jelátvitelt.

A tudósok az állatok tanulási és emlékezőképességét vizsgálva gyenge eredményeket mértek, és azt is észlelték, hogy a sugárzás hatással volt a rágcsálóknál a félelem felszámolására, vagyis arra a folyamatra, amelynek során az agy elnyomja a korábbi kellemetlen és stresszes képzettársításokat. Ez a képesség teszi lehetővé például, hogy valaki újra örömmel menjen vízbe, miután korábban majdnem belefulladt.

Az űrbéli környezet páratlan kockázatokat jelent az asztronauták számára. A kozmikus sugárzás zavarok egész sorához vezethet a központi idegrendszerben a küldetés alatt, és ezek jóval az űrutazás után is fennállhatnak, például a memóriaromlás, a szorongás, a depresszió és a döntésképesség romlása.

Részleges megoldásként olyan Mars-űrhajók tervezését javasolják, amelyeknek egyes - például az alvásra és a pihenésre szánt - helyiségeit megerősített pajzs védi a kozmikus sugárzástól. Bár ezek a nagyenergiájú részecskék így is, úgy is áthatolnak a hajón, nincs igazán mód elbújni előlük.

Az Egyesült Államok legkorábban a 2030-as évek elejére embert akar küldeni a Marsra, ezt Barack Obama elnök legutóbb éppen a CNN hírtelevízió honlapjára írt vezércikkében erősítette meg.