Arcunk az emberi bőr egyik legsűrűbb ideghálózattal ellátott területe. Beidegzését
az arcideg ("háromosztatú ideg", nervus trigeminus) biztosítja. Az agytörzsből
induló ideg egy koponyán belül elhelyezkedő idegdúcban oszlik szét 3-3 ágra
mindkét oldalon.
Az első ága a szem felett lép ki csontos járatából a bőr alá, a homlok és a
fejtető területére. A második ága a szem alatt kilépve az orrhát, az orrcimpák,
az orca és a felső ajak területét látja el. A harmadik ága az alsó ajak és az
állkapocs bőre alatt ágazik szét. Az arcideg összességében a fejtető, a homlok
és az arc területéről szállítja az agy felé a bőrérzékelés (tapintás, fájdalom,
hideg, meleg stb.) jeleit. Elsősorban érzőideg, mozgató működése jelentéktelen.
Szerepe életünkben nagyon fontos. Többek között a szem reflexes védelme, a
tüsszentő-, a szopó és a rágóreflex normális működése sem képzelhető el az ideg
épsége nélkül. Hiányában sem az arc simogatása,de a pofon és a csók sem lenne
érezhető.
Az arcideg rohamokban jelentkező, igen heves fájdalma az arcidegzsába
(trigeminus neuralgia). A betegség különösen 40 év feletti nőknél gyakoribb.
Az idegszál lefutása mentén jelentkező fájdalom általában az orca vagy az állkapocs
területét érinti, ritkábban csak a homlokét. Gyakran több idegágat is érint
(pl. homlok és orca), de szinte mindig csak féloldalon. A fájdalom előjelek
nélkül, hirtelen lép fel, és általában hirtelen múlik.
Tartama eleinte legtöbbször egy percnél is kevesebb. A fájdalomrohamok hetekig-hónapokig
jelentkezhetnek váltakozó gyakorisággal, majd több hónapos vagy akár éves tünetmentes
időszakok is felléphetnek. Bizonyos esetekben a fájdalmak sűrűsödnek és a közti
időszakban is állandó, igen kellemetlen, zsibbadásszerű fonákérzés jelentkezhet.
Gyakran kimutatható olyan bőr-, vagy nyálkahártya-terület,a melynek ingerlése
(nyomás, simítás, beszéd, nyelés vagy akár huzat által) azonnal heves fájdalomrohamot
vált ki.
A fájdalmak jelei a betegen is könnyen megfigyelhetők: mozgását megállítja,
arcát megmerevíti, kipirul, könnyezhet, pulzusa is felgyorsul. A kezeletlen
kórkép fájdalma miatt a betegek nem mernek beszélni. Mivel nem mernek enni,
táplálkozásuk elégtelen, lefogyhatnak, legyengülhetnek. Néhány beteg arcát kendővel
védve próbál meg minden lehetséges kiváltó ingert kiküszöbölni. Előfordult már
az is, hogy az "őrjítő" kínok miatt öngyilkossági gondolataik is jelentkeztek.
Szerencsére már hatékony gyógyszerek állnak rendelkezésünkre az ilyen típusú
fájdalmak kezelésében. A hagyományos fájdalomcsillapítók általában nem eléggé
hatékonyak, de bizonyos epilepszia elleni szerek és depresszióelleni gyógyszerek
eredményesnek bizonyultak. Azokban a szerencsére ritka esetekben, amikor a megfelelő
adagban és kellő ideig adott gyógyszeres kezelés is elégtelennek bizonyul, az
ideg koponyán belüli dúcának injekciós érzéstelenítésére, esetleg roncsolására
is sor kerülhet. Elvétve ennél komolyabb, feltáró koponyaműtét is szükséges
lehet, ha semmiféle egyéb kezelés nem vezetne eredményre.
A betegség kiváltó oka általában az ideg vizsgálómódszerekkel
ki nem mutatható működészavara ("elsődleges" vagy "valódi" arcidegzsába). A
kórkép kivizsgálása során ki kell zárni olyan okokat, melyek az ideget a koponyán
belül összenyomva hozzák létre a fájdalmakat (daganatok, gyulladások).
Bizonyos gyulladásos fog- és orrmelléküreg-fájdalmak és szembetegségek is kiválthatnak
némileg hasonló panaszokat. Ha a kiváltó ok így felismerhető, "tüneti" vagy
"másodlagos" arcidegzsábáról beszélünk. Itt a kezelés is természetesen más jellegű.
Az arcidegzsába fájdalmait lelki megterhelés is kiválthatja, illetve fokozhatja.
Emiatt fontos a gyógyuláshoz a nyugodt környezet biztosítása is. Ha a teljes
tünetmentesség nem is érhető el minden esetben, és ha általában a betegség időszakos
kiújulása sem küszöbölhető ki, a modern kezelési módok még a legsúlyosabb esetekben
is enyhülést hozhatnak ebben a rendkívül kínzó kórképben szenvedőknek.
Metakereső
Főoldal
Levél a szerkesztőségnek 
