A gennyes agyhártyagyulladásról
Napjainkban több hírforrásból értesülhetünk arról, hogy Nyugat-Európában járványos agyhártyagyulladás ütötte fel a fejét, amelynek okozóját kezdetben ismeretlennek tartották.
A kórokozó baktérium a hazai járványügyben is közismert, három alfaja létezik. Európában a C és B típus, Afrikában az A variáns lelhető fel, utóbbi a legveszélyesebb, tömeges járványok okozója.
A mostani nyugat-európai fertőzéseket a meningococcus baktérium C variánsa okozza. A betegség terjedésének, az ellene való védekezés ismerete nem felesleges, hiszen a megelőzés és a korai felismerés szempontjából a beteg és hozzátartozója is sokat tehet, hogy minél előbb orvoshoz jusson a beteg. A későn elkezdett gyógyítás ronthatja az életben maradás, teljes gyógyulás esélyeit. A betegség súlyos kimenetelű, a betegek 30-50 százaléka meghalhat, még megfelelő kezelés mellett is, amelyre hajlamosít az immunrendszer mesterséges vagy veleszületett gyengesége, életkor, ugyanis az újszülöttek, csecsemők, idős emberek gyakrabban és súlyosabban betegszenek meg.A betegség klinikai tünetei
Kezdetben magas láz, csillapíthatatlan fejfájás, gyakori hányások, hányingerek. Ezen bevezető tünetek után fokozatosan vagy viharosan alakulnak ki az agyhártyák gyulladására utaló izgalmi tünetek: aluszékonyság néha nagyfokú nyugtalansággal megszakítva, tudatzavar. Fény- és bőrérzékenység majdnem minden esetben észlelhető, izomgörcsök jelentkezhetnek, amelyek közben a légzőközpont bénulása miatt meghalhat az ember. A beteg halálát általában légzési-keringési elégtelenség okozza. A túlélőknél gyakran idegrendszeri maradványtünetek: epilepszia, süketség, vakság, vízfejűség, szellemi leépülés alakulhat ki.
A betegség terjedése
Tudni kell, hogy vannak egészséges baktériumhordozók, akiknek a garatjukban megtalálható a kórokozó, de nem lesznek betegek. A fertőzés szempontjából azonban veszélyesek, mert mint fertőző források cseppfertőzéssel terjeszthetik a baktériumot és a megfertőzött személynél már súlyos betegség alakulhat ki.
A meningococcus-baktérium időnként járványos agyhártyagyulladást okoz, mely cseppfertőzés útján terjed. Bizonyos szezonalitás is megfigyelhető a késő téli és a tavaszi hónapokban. Hazánkban 1940-ben volt meningococcus okozta gennyes agyhártyagyulladás-járvány, azóta csak egyedi esetek fordulnak elő. Az ilyen betegek környezetében keresni kell a fertőzés forrását, környezetük tagjainál meg kell vizsgálni a garatváladékot.
Diagnosztika és kezelésA különböző kórokozók által okozott gennyes agyhártyagyulladásoknál hasonló vagy azonos tüneteket találhatunk. A kórokozó baktériumot azonosítani gerinccsapolással nyert agyvízből lehet. Az itt található kórokozók mellett gyulladásos gennysejtek szaporodnak fel.
A kórokozó kimutatásával egy időben annak antibiotikum-érzékenységét is megállapítják, így ennek ismeretében a leghatékonyabb antibiotikumot lehet adni. Természetesen a beteg a leletek megérkezése előtt sem maradhat antibiotikum-kezelés nélkül, ezért a tapasztalat szerint a leghatékonyabban kell kapnia.
A beteget mindig kórházban kell kezelni, elkülöníteni, mielőbb azon az osztályon elhelyezni, ahol a leggyorsabban tudnak pontos kórisméhez jutni, és ügyeleti időben is a beteg komplex kezelését biztosítani tudják. Hazánkban általában a megyei kórházakban, infektológiai osztályok, idegosztályok vannak erre felkészülve, intenzív osztályos háttérrel. Sajnos tudni kell, hogy az említett feltételek ellenére még napjainkban is magas a halálozási arány a gennyes agyhártyagyulladásban megbetegedetteknél.
A jelenleg Nyugat-Európában zajló járványos agyhártyagyulladás ugyan az eddigi ismeretek alapján nem várható, hogy hazánkat is sújtja. Külföldről sem jött hivatalos megkeresés, mégsem felesleges, hogy ismerjük a betegség természetét, terjedési módját, megelőzési, illetve korai felismerésének lehetőségét.
A mostani járványt a meningococcus C variánsa okozza, amely cseppfertőzés útján terjed, a fiatalokat gyakrabban támadja meg, mint más korosztályt, közösségekben, katonáknál, kollégiumokban várható a felbukkanása. Lappangási ideje a fertőzés után egy hét. Ha felmerül a betegség gyanúja, azonnali intézkedést igényel: a beteg számára megfelelő intézeti elhelyezést, környezetében a személyi és higiénés szabályok fokozottabb megtartását, a fertőzés gócaként szereplő helyet kerülni kell, az elszállított beteg hátrahagyott tárgyait fertőtleníteni.
Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat felé hivatalosan bejelentést kell tenni, ahol a továbbiakban intézkednek a beteg környezetében szükséges, a betegség továbbterjedését megakadályozó teendőkről. Védőoltás létezik, s amennyiben szükségét látja, az ÁNTSZ hivatott a védőoltások elrendelésére. Fontos, hogy a beteget észlelő orvos, ha úgy ítéli meg, hogy agyhártyagyulladásról van szó, egyenesen, ide-oda szállítgatás nélkül a beteget ellátására alkalmas intézetbe utalja.
2007-11-24 13:45:55