A beteg számára megterhelő, munkaképességét, mindennapi tevékenységét befolyásolja, ezért megszüntetése, kezelése elengedhetetlen.

Az egyik leggyakrabban előforduló általános panasz, sokféle oka lehet, így a kezelése sem lehet egysíkú. Néha banális eltérést, máskor súlyos megbetegedést jelez.

A valódi szédülés általában kifejezett mozgás, forgás, dőlés, ingadozás, liftérzés vagy eséshajlam formájában jellemezhető, illetve a tárgyak mozgásának, forgásának téves érzékelésével.

A nem valódi szédülés bizonytalanságot, tériszonyt, az egyensúlyvesztésnek azt a rövid érzetét fejezi ki, amikor hirtelen állunk fel ülésből vagy hanyatt fekvésből, esetleg járás közbeni labilitás érzést jelent. A betegek sokszor a közérzetükben mutatkozó szubjektív, kellemetlen érzésüket, fáradékonyságukat, gyengeségüket is szédülésnek nevezik.

Testhelyzetünk érzékelésére és az egyensúlyunk megtartására a belső fülben elhelyezkedő egyensúlyérzékelő szerv segítségével vagyunk képesek. Az innen kiinduló idegpálya az agy számos területével áll kapcsolatban, ahol a beérkező információk feldolgozása történik. Ezen rendszer működésének zavara szédülést eredményez, kísérő tünete lehet a szemek ritmikus ide-oda mozgása, sápadtság, verejtékezés, hányinger, hányás, halláscsökkenés, fülzúgás.

A szédülés jellegzetességeinek pontos megismerése már meghatározza a további teendőket. A tartama lehet másodpercektől, percektől kezdve akár hetekben, hónapokban vagy években is mérhető.

Formája szerint lehet tartós vagy rohamszerű. szédülést provokáló tényező lehet a fej- és testmozgás, köhögés, préselés. Tájékozódni kell, van-e fülfájdalom, fülfolyás, korábbi fülműtét. Fontos tisztázni, hogy kíséri-e fejfájás, látászavar, zsibbadásérzés, beszéd- és nyelészavar.

A beteg vérnyomása a kívánt tartományba van-e. Az alacsony és a magas vérnyomás egyaránt okozhat szédülést. Nincs-e szívbetegség, ritmuszavar a tünetek hátterében. A laboratóriumi vizsgálattal kizárhatjuk a cukorbetegséget, vérszegénységet, kiszáradást. A fertőző betegségek, az influenza és más vírusbetegségek, valamint a gyógyszerek, élvezeti szerek közül az alkohol, kávé, nikotin is előidézhet szédülést.

Gyakori pszichiátriai betegségeknél, így a szorongás, depresszió és a pánikbetegség is járhat szédüléssel.

Az utóbbi időben mind gyakrabban találkozunk és mind gyakrabban okoz panaszt a nyakcsigolyák elváltozása. A szédülés a fej mozgatásakor, hátrafeszítésekor lép fel. Jó eredményt lehet elérni gerinctornával, masszírozással, fizikoterápiával.

A fül betegségei közül a fülműtétek, bakteriális, virális károsodás és a Meniére-betegség a leggyakoribb oka a szédülésnek. Főleg a középkorúakat és az idősebbeket érinti a testhelyzet változása által provokált, pár másodperc után jelentkező, kb. 1 percig tartó szédülés. Az ágyban való megfordulás, az ágyból való felkelés, lefekvés, a lehajlás, a felegyenesedés, magas polcra való felnyúlás a tüneteket kiváltja. Járás közben bizonytalan szédülést, egyensúlyzavart tapasztalnak. A gyógyszeres tüneti kezelés mellett nagyon fontos az egyensúlyszervi torna.

A központi idegrendszer betegségei közül a keringészavarok, sclerosis multiplex, daganatok, migrén és a gyulladásos betegségek okoznak leggyakrabban szédülést.

Látható, hogy mennyire szerteágazó okok húzódhatnak meg a szédüléses panaszok hátterében. A pontos diagnózis felállítása után a megfelelő gyógyszerkombináció kiválasztása a tünetek súlyossága és időtartama alapján történik, melyet a mozgásterápia egészít ki.