Tisztelt Cím !

A 76 éves nagymamám aki 40 éve nem járt orvosnál 99.01.28.-án hajnalban lesett az ágyáról és agyvérzést kapott.

A háziorvos kijött és beutalta a közeli kórházba ahonnan órák múlva beszállították a POTE-ra ahol lefektették a folyosón egy ágyra és kapott egy infúziót.

A szakkórházban az első este szintén leesett az ágyról és kék - zöld lett. Egyébként a növéreken kívül orvost ritkán láttam így nem tudom hogy ők is távgyógyító Gyurkovicsként dolgoznak-e egy állítólagos rangos kórházban.

Az orvosnő szerint agylágyulás és visszafordíthatatlan agyi infarktus történt ezt kezelni nem tudják és próbálkozást sem tesznek egy 76 éves emberért.

Az igazoláson kiadott betegség:I70900(1) I6350(3) S0700(4)

99.02.03.-án vissza adták az illetékes kórház belgyógyászati osztályára ahová este 18 órakor szállították le ahol az ügyeletes orvos elmondta, hogy nem érti, miért küldték vissza a beteget mivel belgyógyászati gondja nincs a mamának és szakkórházban a helye.

Így 3 napnál tovább nem lehet az osztályon, most már abszolút távol az állítólagos orvosoktól egy ápolási osztályon vegetál.

Az állapota változó délelőtti órákban zavaros a beszédje de, délután általában mindent tisztán tud csak a látása kicsit gyenge a bal oldala bénult le a bal kezét nehezen koordinálja a bal lábát rendesen érzi és felhúzza az ágyban. Felültetve a fejét lógatja de, elmondása szerint nem szédül. Önmaga nem képes megállni bár az ülés és a felállásnál érezhető hogy némi erőt visz bele. Előtte nagyon mozgékony volt még a cseresznyefára is felmászott.

Mivel ez a katasztrófa lassan két hete történt és az első napokban az orvosok elhagyták így értetlenül és segítségre tanácsra szorulva írtam levelem.

Érdekelne a véleménye illetve a törvényekben a kezelésekre előirt törvények hogy a kórházi kezelés meddig tarthat és kell hogy tartson és hova kell továbbítani a beteget milyen gyakran kell ellenőrzést végezni milyen módon ? Milyen gyógyszereket kellet volna megkapnia és hány órán belül ?

Válaszát mielőbb várom !

Ha a 76 éves nagymama 40 éve nem volt orvosnál, lehet, hogy magas vérnyomásban szenvedett, vagy előrehaladott érelmeszesedése volt, melynek kezelése esetleg az agyi érkatasztrófa (stroke) kialakulását megelőzhette volna. Napjainkban, miután a stroke a belgyógyászat és az ideggyógyászat határterülete, speciális stroke-osztályok kialakítása van folyamatban. Ezen osztályok ambulanciái persze elsődlegesen a megelőzésben játszanak szerepet. A már kialakult agyvérzés, vagy trombózis okozta agyinfarktus kimenetele már nem gyógyszeres kezelés kérdése. Természetesen, eszméletlenség esetében a megfelelő intenzív terápia segít a beteget életben tartani, azonban ha az eszmélet visszatér, a fiziológiás életfunkciók helyreállnak, akkor ha a beteg szellemi állapota megengedi, a gyors rehabilitáció a legfontosabb teendő. Ez gyógytornász, szükség esetén logopédus felügyeletével történik. Segítségükkel még féloldali bénulás esetén is majdnem teljes értékű életet élő emberré válhat a stroke-on átesett beteg.

Sajnos a rehabilitáció még bőven hagy kívánnivalót maga után hazánkban. Jó lenne a potenciális betegek rászorítanák az egészségügyi vezetést ennek fejlesztésére, nem mindig a gyógyszerárakkal lennének elfoglalva.

A válaszok az orvos és beteg személyes találkozását, illetve az orvosi vizsgálatot nem pótolják!