Az első sikeres terhesség ICSI-t követően, 1992-ben jött létre olyan esetben, amelyben a férj hímivarsejtjeinek a száma igen alacsony volt, mozgása pedig kifejezetten szegényes.

Hatalmas lendületet adott a módszer elterjedésének annak a ténynek tudományos megerősítése 1995-ben, hogy az intracitoplazmatikus spermium injiciálás (ICSI) segítségével hasonló terhességi rátát lehet elérni, mint normális spermiumkép esetén a hagyományos lombikbébi-eljárást alkalmazva.

Rövidesen fény derült arra is, hogy nemcsak ejakulátumból lehet ondósejteket nyerni a petesejtbe (oocyta) történő bejuttatáshoz, hanem a mellékheréből (MESA-ICSI), vagy közvetlenül a hímivarsejteket termelő, a hereszövetben lévő dajkasejtek felszínéről is (TESE-ICSI). Ezen "felfedezésekkel" párhuzamosan változtak a beavatkozás indikációs körei is. Kiterjesztették alkalmazását azokra az esetekre is, ahol a spermium nem tudott felkötődni a petesejtek felszínére (akroszómareakció hiánya), aminek következtében elmaradt a megtermékenyülés. Az immunológiai eredetű meddőségekben (a férj a saját ondósejtjei ellen termel ellenanyagot, vagy a feleségben lévő spermiumellenes antitestek gátolják a megtermékenyítést) magas terhességi rátát lehetett elérni ICSI segítségével.

Bevezették azokban az esetekben is, amikor a hagyományos lombikeljárás során kevés petesejt termékenyült meg - nem magyarázható módon. A mellékheréből vagy heréből nyert spermiumok ott is megoldást nyújtottak a gyermektelenségre, ahol az ondóvezeték korábbi gyulladás miatt lezáródott, vagy veleszületetten nem fejlődött ki. Szélesítette a módszer elterjedését az, hogy már 1995-ben kidolgozták a hereszövet és a mellékheréből aspirált spermiumok fagyasztásának technikáját, így nem volt szükség minden beavatkozás előtt műtétet végezni férjen.

Részletes kromoszómavizsgálat előzi meg

A petefészkek gyógyszeres, stimulációs kezelése, a ciklusmonitorizálás, a petesejtek leszívásának ultrahangvezérelt technikája teljesen megegyezik a hagyományos lombikbébi-eljárásnál leírtakkal. (Talán annyit érdemes megemlíteni, hogy ICSI előtt számos esetben a leendő apánál részletes kromoszómavizsgálatot végzünk.)

Alapvetően más azonban a petesejtek előkészítési technikája és a megtermékenyítés módja. A sztereomikroszkóp alatt megtalált petesejteket rövid érlelés után enzimatikus kezelésnek vetjük alá, megtisztítjuk az oocytát az őt körülvevő sejtektől. Ezt követően történik maga az injiciálás: 400-szoros nagyításban az előkészített petesejtet előbb tartókapillárissal rögzítjük, majd egy vékony (5 mm belső átmérőjű) szúrókapilláris segítségével a mozgásképtelenné tett spermiumot a petesejt citoplazmájába juttatjuk. A megtermékenyítés ellenőrzése egy nappal később történik, és a préembriókat a 3. napon juttatjuk vissza a méh üregébe - mint a hagyományos lombikeljárás esetén.

A várható sikerráta megegyezik a hagyományos IVF terhességi rátájával, sok intézetben pár százalékkal magasabb terhességi arányról számoltak be, mint IVF során.

Testileg és lelkileg egészséges gyermekek

A leírtak után mindenkiben jogosan felmerül a kérdés, hogy miután az ivarsejtek számos mechanikai és biokémiai behatáson mennek keresztül, az újszülöttek egészségesek lesznek-e. Nem kell-e a veleszületett rendellenességek számának emelkedésétől tartanunk? Mivel "idegen" örökítő- anyag (DNS) kerül bejuttatásra a petesejtbe, nem növekszik-e meg a kromoszóma-rendellenességek száma?

Nos, az első tanulmány 1996-ban látott napvilágot, amelyben 877 ICSI-t követően világra jött újszülött adatai dolgozták fel. Ebben igazolták, hogy a fejlődési rendellenességek száma a mikromanipulációval fogant újszülöttek körében nem növekszik, hasonló az átlagpopulációéhoz. A második nyomkövetéses tanulmány 1999-ben már 2955 IVF-bébi és 2840 ICSI-újszülött adatait dolgozza fel. A kihordás ideje, a születési súly, a koraszülések gyakorisága hasonló volt mind a két csoportban. Nem volt statisztikailag értékelhető különbség a veleszületett fejlődési rendellenességek gyakoriságában, vagy a frissen keletkezett kromoszóma-rendellenességek arányában.

A vizsgált gyermekek fejlődése, tanulási problémái, a környezetükhöz való alkalmazkodásuk, beilleszkedésük semmiben nem tért el a normálpopulációtól. A tanulmány teljes ismertetése messze meghaladná lehetőségeinket, de összefoglalóként annyit elmondhatunk: semmi jele nincs annak, hogy az ICSI-vel, vagy IVF-fel fogant újszülöttek bármiféle szellemi vagy testi problémával bírnának az átlagpopulációval összehasonlítva.

A beavatkozásoknak nem célja, nem is lehet célja, hogy a törzsfejlődés fáján egy olyan ágat hozzon létre, amely asszisztált reprodukciós beavatkozások nélkül képtelen további hajtásokat hozni. A törekvés azonban az, hogy az orvostudomány mindenkori állásának megfelelő, biztonságos technikákat alkalmazva testileg-lelkileg egészséges gyermek(ek)hez juttassuk a meddő párokat.