Hirdetés

Néhány gondolat a gyermekkori félelem témájához

Nagyon szép összefoglaló, tudományosan rendszerezett írást olvastam dr. Juhász Enikő tollából, ami bennem a következő gondolatokat ébresztette. Olvasás közben újra és újra felmerült bennem a kérdés: miért fél az egyik, és miért nem fél a másik gyermek? Saját tapasztalatom alapján azt hiszem, tudom a választ és ebből adódóan a megoldást is. Előrebocsátom, hogy nem egyszerű és nem is mindig kellemes ez az élmény, de érdemes átesni rajta, mert rendkívül felszabadító hatású.

olvasói, levél, , félelem, gyermekkor |

Gyógy-ír   Kisalföld | Velkey, M.

Először is az időrendi beosztás szerinti veleszületett félelemről azt gondolom, ellentétben a szerzővel, hogy nagyon is nagy ősi megtapasztaláson alapul és az összes később megjelenő félelmek csak ennek az őstapasztalatnak az idegrendszeri és lelki fejlődésnek megfelelő megjelenési formái.

Azaz orvosi nyelven "tünetváltás" történik az életkor előrehaladtával, de a jelenség maga mindvégig ugyanaz és ez tovább kísér bennünket a halálig. Ez pedig a megsemmisüléstől, a nemléttől, a haláltól való félelem, ami azon alapszik, hogy létezünk, ezért azt gondolom, hogy a fogantatás pillanatában keletkezik. Mivel mindnyájan átesünk ezen, mindenkiben létrejön ez az érzés, amit továbbörökít az utódjába is tudattalanul, illetve tudatosan. Ennek reális alapja van, mivel minden földi élet kezdetét földi vég követ. Szerencsés az a valaki, aki megtapasztalhatja, hogy a földi lét előtti és utáni időtlen létezés is van, és ez föloldja benne ezt a testébe ivódott irracionális félelemérzést.

Mindezek mellett hasznos is bizonyos mértékig az egészséges félelem, mert megóv bennünket az "idő előtti" haláltól. De ha túlzott mértékű, képes súlyosan megbetegíteni testileg, lelkileg felnőttet és gyermeket egyaránt. Ennek elkerülésére, azaz tüneti terápiára rendkívül sok tanáccsal tudunk szolgálni, ami a gyermeknevelésre vonatkozik. De az oki kezelés már nehezebb, hosszú és fáradságos munka. Gyermekünket megóvni teljes mértékben nem tudjuk, de nagyon sokat segíthetünk neki, hogy ő maga képes legyen legyőzni ezt a félelmét.

Először is azzal tudjuk segíteni, hogy magunkban igyekszünk csökkenteni a félelmet. Bizonyára minden, gyermeket nevelő édesanya, édesapa megtapasztalta már, hogy gyermeke hogyan reagál az ő viselkedésére. Pontosan, ha a szülő fél, ezt a gyermek megérzi és átveszi ezt az érzést, ő is félni kezd. Tehát ha gyermekünk fél, nézzünk magunkba és próbáljunk megváltozni! Dolgozzunk magunkon!

Másodszor, hagyjuk, hogy gyermekünk maga próbálja megoldani problémáját. Ne akarjuk ezt mi megtenni helyette szeretetből, mert úgysem tudjuk, és próbálkozásunkkal tovább fokozzuk benne a saját tehetetlenségének, ügyetlenségének érzését, a bizonytalanságot. Ezt egészen korán, a megszületése előtti ráhangolódással tehetjük meg azzal a tudattal és hittel, hogy ő képes megoldani saját gondjait az ő saját szintjén. Mi csak kísérjük, mellette vagyunk, ha segítséget kér, rendelkezésére állunk. Hagyjuk, hogy addig menjen el, ameddig ez számára lehetséges. Erre nincs recept, mert minden gyermek más és más képességekkel és adottságokkal bír. Tehát igyekezzünk őt minél jobban és mélyebben megismerni és megérteni. Hagyjuk magunkat rácsodálkozni gyermekünkre, aki egy egyszeri, megismételhetetlen, csodálatos "Isten-gyermek", őstudással és küldetéssel bír, amelyet ha segítünk neki, hogy felismerjen és megvalósítson, boldog, felszabadult és kevés félelemmel átitatott életet élhet.

Ez a legtöbb, amit tehetünk érte.

olvasói, levél, , félelem, gyermekkor

2002-07-18 13:30:05

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop