Nagyon nagy segítség az orvos számára, ha a hozzátartozók alaposan megfigyelik
az eltéréseket a megszokott állapottól és azt el is tudják mondani az orvosnak.
Fontos, hogy az időbeli lefolyást is jól megfigyeljék.
Szinte humorosnak számító
példák a használhatatlan kórelőzményekről:
Kérdés: Mikor lett lázas? Mikor kezdett hányni, köhögni? stb.
Válasz 1. Amikor hazajöttünk a nagyszülőktől. (Ennek az időpontja még kideríthető
szívós nyomozómunkával.)
Válasz 2. Nem tudom, a nagyszülőknél, elvált férjemnél - sajnos egyre gyakoribb
ez a válasz - volt a gyerek.
Kérdés: Mennyi volt a láza?
Válasz 1. Nem mértem, de elég meleg volt.
Válasz 2. Nem akartam éjszaka ezzel húzni az időt, beadtam egy kúpot.
Ilyen esetekben szinte megoldhatatlan feladat elé állítják az orvost, rontva
ezzel gyermekük mielőbbi gyógyulási esélyeit.
Ezért nagyon fontosa pontos megfigyelés, vagy - ha erre nem volt mód - annak
a hozzátartozónak, óvónőnek, tanítónak, aki észlelte a betegség kezdetét,
a szülő általi kikérdezése. Így ugyan másodkézből, de informálni tudja majd
az orvost. Nagyon lényeges, hogy a betegség időbeli lefolyásáról megfelelő
képet tudjanak adni és a tüneteket jól megfigyelve, azokat el is tudják mondani.
Ez nem feltétlenül iskolai végzettség függvénye. Volt olyan édesanya a gyakorlatomban,
akitől iskolái alapján nem vártam volna, hogy olyan pontos és korrekt leírását
adja meg egy betegség tüneteinek, hogy azt egy az egyben le lehetett volna
írni egy egyetemi tankönyvben is, a megfelelő betegség fejezeténél. Ezért
igen nagy segítség az orvosnak, ha a szülő megfigyeli a betegség folyamatát
és tüneteit, mert sokszor ezzel már kész diagnózishoz lehet jutni!
Az orvos utasításait be kell tartani, vagy ha ez valamilyen akadályba ütközik,
például a gyógyszert nem tudják beadni, vagy a gyermek, bár beveszi a gyógyszert,
kihányja azt, rögtön meg kell beszélni orvosával vagy az ügyeletes orvossal,
hogy mit tegyenek. Sajnos volt olyan tapasztalatom is, hogy ilyen okok miatt
napokig nem szedett gyógyszert a gyermek, s természetesen nem is gyógyult
az alatt. Nagyon fontos a jó és őszinte kapcsolat a kezelőorvossal, mert csak
együttműködve lehet a kívánt, gyors és szövődménymentes gyógyulást elérni.
Amennyiben ez a kölcsönös bizalom nincs meg, inkább keressenek olyan orvost
gyermeküknek, akiben feltétlenül megbíznak. A szülők bizonytalansága, bizalmatlansága
a metakommunikációs jelekből igen jól értő, a finom érzelmi rezdülésekre nagyon
érzékeny gyermeknél is bizalomvesztéssel jár. Pedig azt tudjuk, hogy a gyógyulásba
vetett hit már szinte fél gyógyulást jelent.
A beteg gyermek mindig felborítja a megszokott napirendet, az előre eltervezett
programot. Nagyon jellemző, amit Murphy a Szülők törvényében ír: "Annak
a gyermekes szülőnek, aki előre tervez programokat, fogalma sincs a gyermekbetegségek
természetéről."
A szülők feladata a láz csillapítása, ezzel nem szabad megvárni, amíg
orvos látja a beteget. Ezért mindig legyen otthona gyerek súlyának, életkorának
megfelelő lázcsillapító!
Ugyancsak a szülő kötelessége, hogy minimális ismerete legyen a hányás, a
hasmenés megszüntetéséről, de legalább ne rontsa a gyermek helyzetét tudatlanságból
vagy a gyerek követelésével szembeni erőtlenségével. Ezekre a feladatokra
a megfelelő helyeken vissza-vissza fogok térni.
Hogy lehet beadnia gyógyszert nagyobb csecsemőnek?
A gyógyszerek -főleg az antibiotikumok - kifejezetten rossz ízűek, bár a
gyógyszergyárak mindent megpróbálnak, hogy a szirupok nagy molekulájú adalékanyagaival
körbevegyék a gyógyszermolekulákat, így csökkentve a gyógyszer kellemetlen
ízét. (Ez sokszor azzal a következménnyel is jár, hogy nem is a gyógyszer
hatóanyagára, hanem az adalékanyagára válik allergiássá a gyermek és néhány
napos gyógyszerszedés után kiütések jelenhetnek meg a bőrén.) Ennek ellenére
a legtöbb gyógyszer bevétele, különösen az amúgy is nyűgös gyermeknél nagy
ellenállásba ütközik. Ilyenkor mérlegelnie kell a szülőnek is, hogy mikor
árt kevesebbet a gyermeknek: akkor, ha megpróbálja - akár erőszakkal is -
beadni a gyógyszert, vagy sajnálatból eláll ettől, veszélyeztetve ezzela gyermek
egészségét. Az injekció beadása nem veszélytelen beavatkozás, és olyan gyermeket
még nem láttam, aki örömmel és önként vállalná ezt a gyógyszer bevétele helyett.
Ezért gyakorlati tanács, hogy:
1. Soha ne keverjék el nagyobb mennyiségű ismert étellel, itallal a gyógyszert.
Mindig a lehető legkoncentráltabb formában adják be, mert egy kanálnyit még
esetleg sikerül beadni, de a nagyobb mennyiséget biztosan nem fogja megenni:
ráadásul még meg is utálhatja az ismert ételt.
2. Ha ki akarja köpni a gyermek a szájába adott gyógyszert, akkor addig ne
vegyék ki a szájából a kanalat, míg a hátracsorgó gyógyszert, reflex hatására,
le nem nyeli.
3. Ha nem akarja a száját a továbbiakban kinyitni, akkor segítséggel rá lehet
bírni erre, például az orr befogásával. Ezek az eljárások nagyon kegyetlennek
tűnhetnek, és nyilván nem is így
kell rögtön kezdeni a gyógyszerek beadását, de az ilyen korú gyerekek józan
eszére csak ritkán lehet hatni.
Miért nem adható kúp formájában a gyógyszer?
Az antibiotikumok a bélből nem, vagy csak kis mértékben, elégtelenül szívódnak
fel, tehát hatástalanok. Sok kúp adása egyébként sem kívánatos, például ha
egymás után kétféle kúp adására kényszerülnek, valószínű, hogy mindkettőt
ki is fogja kakilni a gyermek. (A végbél teltségérzete székelési ingert vált
ki.)
Mit tegyünk, ha a kúp beadása után kakil a gyermek?
Ha láthatóan, azonnal kijött a beadott kúp, akkor kis idő elteltével
újra egy teljes adagot kell beadni.
Ha 15-30 perc múlva van széklet, akkor célszerű az eredeti adag felét
beadni.
30 perc után általában úgy tekinthető, hogy a gyógyszer nagy része már
felszívódott.
Hogyan felezzük el a kúpot?
Szükség lehet erre néha, de nem könnyű feladat és igazán pontosan nem is
lehet megcsinálni. Gyakorlati tanács, hogy bár a kúpokat jó a hűtőszekrényben
tartani, a beadás előtt kb. 10 perccel vegyék ki onnan. Így nem lesz annyira
kellemetlen a beadása és ha felezni kell, nem fog törni. Hosszában felezés
után a fél kúpot nem lehet beadni, mert eltörik, ezért a kúp hátrafelé szűkülő
alakja miatt kb. 1/3:2/3 arányban lehet keresztbe elvágni, s így könnyebb
beadni.
Hogyan adhatjuk be a kúpot?
A kúpot óvatosan kell átjuttatni a végbélnyíláson, és teljes terjedelmében
át kell jutnia a záróizomzat alkotta gyűrűn. Ehhez kell egy kis segítség.
A kúpot adó kissé bekrémezett ujja hegyével segítse át ezen az akadályon,
s ekkor a zárógyűrű ismét összehúzódik. Ehhez a művelethez alkalmatlan
a hosszú köröm! Ezt követően néhány másodpercig a farpofákat érdemes összefogni,
ez rendszerint megakadályozza, hogy a kúpot azonnal kitolja a beteg gyerek.
Hogy törjük össze a tablettát?
Nagyon jó módszer a két egymásba tett kanál közötti összetörés.
Összekeverhetjük-e az összetört tablettát lekvárral, mézzel stb.?
Igen, de gondoljanak arra, hogy ekkor is fennáll a veszély, hogyazt az ételfajtát
megutálja a gyermek.
Evés előtt vagy után kell-e beadni szájon át a gyógyszert?
Kevés kivételtől eltekintve - ilyenkor az orvos is felhívja a figyelmet erre
- evés előtt. Ennek két fő oka is van, egyrészt a gyógyszerek jobban
szívódnak fel, ha éhgyomorra adjuk, másrészt nagyobb a gyógyszer kihányásának
a veszélye, ha evés után adjuk (ráadásul még az elfogyasztott ételt is kihányja
a kicsi).
Gyógyszeradagolásnál használt mértékegységek
A kanalas gyógyszerek egy részénél az adagolást az orvos nem milliliterben,
hanem kk., gyk., ek. formában adja meg. Úgy tapasztalom, hogy ma néha zavar
van ezekkel az egységekkel. Van szülő, aki a kávéskanál esetében a mokkáskanálra
gondol. A másik probléma, hogy a modern kanalak mérete sem a régi. Ezért,
ha a gyermek olyan gyógyszert kapott, amihez mérőpoharat adtak, azt célszerű
elmosva eltenni, hogy más gyógyszerek pontos adagolásához is fel tudják használni,
illetve ennek segítségével meg tudják mérni az otthon használatos kanalak
űrmértékét.
1 mk. (mokkáskanál) = 2,5 ml
1 kk. (kávéskanál = angolszász nyelvterületen teáskanál) = 5 ml, a mai
laposabbak általában csak 3 ml-esek.
1 gyk. (gyermekkanál) = 10 ml 1 ek. (evőkanál) = 15 ml
Meddig lehet felhasználni a gyógyszereket?
Amikor még kevesebbet kellett fizetni a gyógyszerekért, akkor is luxus volt
a maradék gyógyszert kidobni, ma még inkább az.
A lejárati időig szabad csak felhasználnia gyógyszereket. Az eredeti csomagolásukból
ne vegyék ki az orvosságot, és a dobozon feltün
tetett lejárati idoponthoz szigorúan tartsák magukat. Beadás előtt mindig
győződjenek meg arról, hogy nem járt-e le a gyógyszer! Ha nincs a dobozon,
üvegen lejárati idő, vagy nem tudják biztosan eldönteni annak időpontját,
inkább ne használ ák a gyógyszert.
Biztonságos, zárható helyen tárolják a gyógyszereket, ahol a gyermekek
nem férnek hozzá! Igaz, hogy a beteg gyermek nehezen veszi be a számára
szükséges gyógyszert, de az egészséges, mindenre kíváncsi gyerek sok mindenre
képes!
Oldalak: 1
Molnár, Z.; Legyen egészséges a gyermekünk! 1997; SubRosa Kiadó
2003-01-07 11:43:22
A láz hasznos és nem veszélyes!
A lázat nem kell csillapítani, de lehet.
A lázgörcs nem elözhetö meg lázcsillapítással!
A fizikális lázcsillapítás gyermekkínzás!
Azért nem egységesek az orvosok a láz megítélésében, mert nem ismerik a legfrissebb szakmai ajánlásokat és a lázzal kapcsolatos szakirodalmat.
Ezt csak súllyosbítja, hogy a továbbképzéseken is gyakran elavult, korszerütlen nézeteket terjesztenek a lázzal kapcsolatban.
Vannak vitatható és vitatandó szakmai kérdések s vannak tények, bizonyított ismeretek.
Kb fél éve dolgozom a lázfóbia ellen.
Aki kiváncsi, a lázzal lázcsillapítással kapcsolatos legkorszerübb nézetekre és a külföldi gyakorlatra annak ajánlom weboldalamat: http://home.hetnet.nl/~szijjarto/index.html
Itt található a Magyar Gyermekorvos Társaság 2006 oktoberi kongresszusán bemutatott poszterem és direkt linkek az orvosi szakirodalomban található bizonyitékokra.
dr.Szijjártó László
gyermekgyógyász szakorvos
Metakereső
Főoldal
Levél a szerkesztőségnek 
