Hirdetés

Alkoholizmus

Az alkoholizmus idült betegség, melyre a szándékozottnál nagyobb mennyiség elfogyasztása, sikertelen kísérlet az ivás abbahagyásra, és a kedvezőtlen társadalmi és foglalkozási következmények ellenére folytatott alkoholfogyasztás jellemző.

alkoholizmus, szenvedélybetegség |

InforMed Hírek20   InforMed | Sándor, K

Az alkoholizmus gyakori jelenség. Az USA-ban a felnőtt lakosság csaknem 8%-a küzd alkoholfogyasztási gondokkal. A férfiak négyszer gyakrabban válnak alkoholistává, mint a nők. Minden korosztályban mutatkozik fogékonyság. Növekvőben van a gyermekek és serdülők alkoholfogyasztása, különösen végzetes következményekkel.

Az alkohol hatására mind pszichés, mind testi függőség kialakul. Az alkoholizmus általában gátolja a társadalmi beilleszkedés és a munkavégzés képességét, és sok egyéb romboló magatartásformához vezet. Az alkoholisták gyakran, olykor naponta lerészegednek. Az ittasság szétzüllesztheti a családi és társadalmi kapcsolatokat, gyakori a válás. A rendszeres távolmaradás a munkahelyről munkanélküliséghez vezethet. Az alkoholisták gyakran képtelenek magatartásuk szabályozására, ittasan vezetnek, és esések, verekedések vagy gépjárműbalesetek következtében testi sérüléseket szenvednek. Egyes alkoholisták is hajlamossá válhatnak erőszakos cselekményekre.

Okok

Az alkoholizmus oka ismeretlen, de az alkoholfogyasztás nem az egyetlen tényező. Az alkoholt fogyasztó emberek kb. 10%-a válik alkoholistává. Az alkoholizmus előfordulása az alkoholisták vérrokonai körében gyakoribb, mint a találomra kiválasztott egyéneknél. Továbbá, nagyobb valószínűséggel alakul ki az alkoholisták biológiai gyermekeiben, mint a fogadott gyermekek esetében, ami arra utal, hogy az alkoholizmus genetikai vagy biokémiai károsodást is magában foglal. Egyes kutatások arra utalnak, hogy az alkoholizmus szempontjából veszélyeztetett személyek nehezebben kerülnek ittas állapotba, mint a nem alkoholisták, azaz agyuk kevésbé érzékeny az alkohol hatásaira.

A lehetséges genetikai károsodástól eltekintve, bizonyos háttérkörülmények és személyiségi jellegzetességek is fogékonnyá tehetik az egyént az alkoholizmus kialakulására. Gyakran származnak tönkrement otthonból, kapcsolatuk a szülőkkel megromlott. Hajlamosak az elszigeteltség, egyedüllét, félénkség, lehangoltság érzésére vagy ellenséges érzelmekre. Önpusztító tevékenységet fejthetnek ki, és szexuálisan éretlenek lehetnek. Mindamellett az alkohol-abúzus és -függőség annyira gyakori, hogy minden személyiségi típusban találhatók alkoholisták.

Az alkohol gyorsan felszívódik a vékonybélből a vérkeringésbe. Mivel felszívódása gyorsabb, mint lebomlása és kiválasztódása, a vér alkoholszintje gyorsan emelkedik. A vérben lévő alkohol kis mennyisége változatlan formában ürül a vizelettel, verítékkel és a kilégzett levegővel. Az alkohol legnagyobb része a májban bomlik le, és a tiszta alkohol minden egyes millilitere 7 kalóriát eredményez.

Az alkohol azonnal csökkenti az agy működését; ennek mértéke a vérszinttől függ - minél magasabb a vérszint, annál nagyobb a károsodás. Az alkohol szintje mérhető a vérből, vagy felbecsülhető a kilégzett levegő mintájában lévő mennyiség mérésével. Az államok törvényei korlátozzák a vezetés közben engedélyezett véralkohol szintet. Az USA-ban a legtöbb államban ez az érték 0,1 (1 deciliter vérben 100 milligramm alkohol), de más államokban (pl. Kaliforniában) a határ 0,08. Már a 0,08-as érték is csökkentheti a biztonságos vezetés képességét. ((Magyarországon a törvény a határt 0,00 értéken határozza meg, vagyis vezetés közben egyáltalán nem lehet a vérben alkohol.))

Nagy mennyiségű alkohol tartós fogyasztása számos szervet károsít, elsősorban a májat, az agyat és a szívet. Akárcsak számos egyéb élvezeti szer, az alkohol is hajlamosít tolerancia kialakulására. Ezért azok az egyének, akik rendszeresen több, mint két italt fogyasztanak naponta, több alkoholt fogyaszthatnak el egyszerre anélkül, hogy ittas állapotba kerülnének, mint a nem alkoholisták. Az alkoholistáknál az egyéb depresszánsokkal (nyugtatók, altatók) szemben is kialakulhat tolerancia; például a barbiturátokat vagy benzodiazepin származékokat szedő egyéneknek általában magasabb adagok szükségesek a terápiás hatás elérésére. A tolerancia kialakulása nem változtatja meg az alkohol lebontásának vagy kiválasztásának módját. Inkább arról van szó, hogy az alkohol jelenlétéhez való alkalmazkodásra készteti az agyat és a többi szervet.

Ha az alkoholista hirtelen abbahagyja az ivást, valószínűleg megvonásos tünetek jelentkeznek nála. Az alkohol-megvonásos tünetegyüttes általában 12-48 órával az ivás abbahagyása után kezdődik. Az enyhe tünetek közé tartozik a remegés, gyengeség, verejtékezés és hányinger. Egyeseknél görcsroham alakul ki - ezt "alkoholos epilepsziának" vagy "alkoholos rohamnak" nevezik. A súlyos iszákosoknál az alkoholfogyasztás abbahagyásakor alkoholos hallucinózis (érzékcsalódásokkal járó elmezavar) alakulhat ki. Hallucinációik lehetnek és vádló, valamint fenyegető hangokat hallhatnak, melyek nyugtalanságot és rettegést keltenek. Az alkoholos hallucinózis napokig is eltarthat, és antipszichotikus szerekkel, pl. klórpromazinnal és tioridazinnal jól befolyásolható.

Kezelés nélkül az alkohol-megvonás sokkal súlyosabb tünetegyüttes kialakulásához, delírium tremenshez (DT) vezethet. A delírium tremens általában nem azonnal, többnyire inkább az ivás abbamaradása után 2-10 nappal kezd kialakulni. Delírium tremensben a személy kezdetben szorongó, amit később fokozódó zavartság, álmatlanság, rémálmok, erőteljes izzadás, és mély depresszió követ. A pulzus általában felgyorsul, láz léphet fel. Az állapot súlyosbodásával tűnékeny hallucinációk, félelmet és nyugtalanságot kiváltó káprázatok, valamint látási érzékcsalódásokkal járó zavartság alakulhatnak ki, amelyek rettegést kelthetnek. A félhomályban látott tárgyak különösen ijesztőek lehetnek. Alkalmanként a beteg erősen zavarttá és tájékozatlanná válik, néha úgy érzi, hogy a mozog a padló, leomlanak a falak és forog a szoba. A delírium előrehaladtával állandó jellegű kézremegés alakul ki, mely néha a fejre és a törzsre is ráterjed, és a legtöbb betegnél súlyosan károsodik a mozgások összerendezettsége. A delírium tremens, főleg kezeletlenül, végzetes kimenetelű lehet.

Egyéb elváltozások az alkohol közvetlenül az agyra és a májra kifejtett mérgező hatásainak a következményei. Az alkohol károsította máj kevésbé képes megszabadítani a szervezetet a mérgező anyagoktól, ami májkómához (hepatikus kóma) vezethet. A májkómás beteg lelassul, aluszékonnyá, kábulttá és zavarttá válik, és rendszerint a kezek furcsa, csapkodó remegése alakul ki. A májkóma életet veszélyeztető állapot, és azonnali kezelést igényel.

A Korsakoff-szindróma (Korsakoff-féle amnéziás elmezavar)s általában a rendszeresen nagy mennyiségű alkoholt fogyasztóknál alakul ki, főként ha alultápláltak és B-vitamin (főleg tiamin, B1-vitamin) hiányban is szenvednek. A beteg elveszti a rövid távú (közelmúltban lejátszódott eseményekkel kapcsolatos) memóriáját. A memóriazavar olyan súlyossá válhat, hogy az egyén elvesztett emlékezőképessége palástolására történeteket talál ki. Előfordul, hogy a Korsakoff tünetegyüttes delírium tremenses roham után alakul ki. A Korsakoff-szindrómás betegek egy részében Wernicke-féle enkefalopátia (agyvelőbántalom) jön létre, ami rendellenes szemmozgásokkal, zavartsággal, összerendezetlen mozgásokkal, és kóros idegműködésekkel jár. Ha a tiamin-hiány azonnali rendezése elmarad, a Korsakoff-szindróma végzetes kimenetelű lehet.

Terhes nők kórelőzményében a tartós, jelentős mennyiségű alkoholfogyasztás összefügghet a fejlődő magzat súlyos veleszületett rendellenességeivel, pl. alacsony születési súllyal és testhosszal, kis fejmérettel, szívkárosodással, alacsony intelligenciaszinttel és szellemi visszamaradottsággal. A mérsékelt társasági alkoholfogyasztás (pl. kb. 2 dl bor naponta) nem függ össze ezekkel az elváltozásokkal.

Kezelés

Azok az alkoholisták, akiknél megvonásos tünetek jelentkeznek, általában további alkoholbevitellel kezelik magukat. Mások, vagy mert nem akarják folytatni az ivászatot, vagy mert a megvonásos tünetek nagyon súlyosak, orvosi segítséget kérnek. Mindkét esetben az orvos először egyéb betegség vagy fejsérülés lehetőségét zárja ki, ami súlyosbíthatná a helyzetet. Ezután meghatározza a megvonásos tünetek típusát, az egyén által rendszeresen elfogyasztott alkohol mennyiségét, valamint az ivás befejezésének időpontját.

Mivel a vitaminhiány potenciálisan életveszélyes megvonási tüneteket okoz, a sürgősségi ellátás keretében általában nagy adagban intravénásan C-vitamint és B-vitamin (főleg tiamin) komplexet adnak. Néhány megvonásos tünet és a kiszáradás megelőzésére gyakran alkalmaznak intravénás folyadék-, magnézium- és szőlőcukor (glukóz) pótlást is.

Az izgatottság leküzdésére és a megvonásos tünetek megelőzésére az orvos gyakran ír elő néhány napra benzodiazepin származékot a betegnek. Pszichózis ellenes szereket általában csak néhány, alkoholos hallucinózisban szenvedő betegnek adnak. A delírium tremens életet veszélyeztető állapot lehet, a magas láz és a súlyos izgatottság csökkentésére erőteljesebb kezelés indokolt. Általában intravénás folyadékbevitel, lázcsillapítók (pl. paracetamol), szedatívumok (nyugtató, altató) adása és gondos felügyelet szükséges. Ilyen kezelés mellett a delírium tremens a kezdetétől számított 12-24 órán belül enyhülni kezd.

A sürgősségi teendők befejezése után méregtelenítő és rehabilitációs program kezdődik. A kezelés első szakaszában teljes alkoholmegvonás történik. Ezután a betegnek változtatnia kell magatartásán. A józan állapot fenntartása nehéz, segítség nélkül a legtöbben néhány nap vagy hét után visszaesnek. Általános meggyőződés szerint a csoportos módszerek hasznosabbak az egyéni terápiáknál, de a kezelést egyénre kell szabni. Hasonlóan fontos lehet a családtagok segítségének megnyerése.

Névtelen alkoholisták

Egy megközelítés sem segített oly sok alkoholbetegen, és oly hatékonyan, mint amennyit a saját maguk által szervezett Névtelen Alkoholisták (NA) elnevezésű csoportokban való részvétel. A Névtelen Alkoholisták vallásos háttérrel működik; az inkább világi megközelítést keresők számára más szervezetek is léteznek. Az alkoholistának olyan csoportot kell találnia, melyben kellemesen érzi magát, és a többi taggal közös az érdeklődése, alkoholizmusától függetlenül is. Például egyes nagyvárosi körzetekben az orvosoknak, fogorvosoknak vagy egyéb foglalkozású személyeknek, bizonyos közös hobbival rendelkezőknek, valamint az egyedülállóknak, vagy akár a homoszexuális férfiaknak és nőknek külön csoportosulásaik vannak.

A Névtelen Alkoholisták társaság helyet biztosít arra, hogy a gyógyuló alkoholista a kocsmákon kívül találjon társaságot, olyan nem ivó barátokat, akik mindig elérhetők, ha az ivás újrakezdésének kényszere túlságosan erőssé válik. A beteg meghallgatja mások vallomását az egész csoport előtt arról, hogyan küzdenek meg nap mint nap az ivás elkerülése érdekében. Végül, mások megsegítésével, a Névtelen Alkoholisták segít szert tenni önbecsülésre és olyan magabiztosságra, melyet korábban csak az alkohol adott meg.

Gyógyszeres kezelés

Az alkoholista olykor gyógyszer segítségével érheti el az alkoholfogyasztás elkerülését. A diszulfiram (Antaethyl) nevű szert az orvos írhatja fel. A gyógyszer gátolja az alkohol lebomlását, aminek következtében az alkohol egyik bomlásterméke, az acetaldehid felszaporodik a vérkeringésben. Az acetaldehid mérgező anyag, mely az alkoholfogyasztást követően 5-15 percen belül arckipirulást, lüktető fejfájást, gyors szívműködést, kapkodó légzést és verejtékezést okoz. 30-60 perc múlva ezeket a tüneteket hányinger és hányás követheti. Ezek a kellemetlen és potenciálisan veszélyes reakciók 1-3 órán át tarthatnak. A rossz közérzet a diszulfiram szedést követő alkoholfogyasztás után olyan kifejezett, hogy csak kevés beteg kockáztatja meg az alkoholizálást; még a szabadon kapható köhögés- vagy megfázás-ellenes szerek vagy egyes tápanyagok alacsony alkoholtartalmát is kerülnie kell.

A gyógyuló alkoholista nem szedhet diszulfiramot közvetlenül az ivás abbahagyása után; a szer alkalmazását csak néhány napos absztinencia után lehet elkezdeni. A diszulfiram az utolsó adag bevételét követően még 3-7 napig is befolyásolhatja az alkohol anyagcseréjét. A kezelés következtében az alkoholra adott súlyos reakció lehetősége miatt diszulfiramot csak olyan gyógyuló betegnek szabad adni, aki valóban akarja a segítséget, és együttműködik kezelőorvosával és a szakszemélyzettel. Várandósoknak és súlyos betegeknek nem szabad diszulfiramot adni.

Egy másik szer, a naltrexon is csökkentheti az alkohol-függőséget, ha a tanácsadást is magában foglaló átfogó kezelési program részeként alkalmazzák. A naltrexon megváltoztatja az alkohol hatását bizonyos agyi endorfinokra, melyek összefüggésben lehetnek az alkohol utáni sóvárgással és fogyasztással. A diszulfirammal szembeni jelentős előnye, hogy nem okoz rosszullétet. Egyik hátránya azonban, hogy a naltrexont szedő beteg tovább folytathatja az ivást. Hepatitiszben vagy egyéb májbetegségben szenvedők nem szedhetik a naltrexont.

alkoholizmus, szenvedélybetegség

2022-09-15 11:39:57

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop