Hazánkban folyamatosan nő a kábítószert kipróbálók és rendszeresen használók száma, míg egyre csökken azoknak az életkora, akik első alkalommal próbálkoznak a különböző drogokkal. Ez az életkor a statisztikák szerint 14,5, extrém esetekben pedig a 11. életév...

Családi viharok

A serdülés időszaka minden családban kisebb-nagyobb "csatajelenetekkel" tarkított. Ilyenkor gyermekünk olyan arcát ismerhetjük meg, amely eddig számunkra ismeretlen volt. Mintha nem is a mi gyerekünk lenne... Folyton-folyvást ellenkezik velünk, a hozzánk való ragaszkodásának nyoma sincs. Szinte szóba sem áll apjával, anyjával, míg a haverokkal, barátnőkkel órákig beszélget. Jó esetben annyit azért tudunk, hogy ki tetszik neki, rosszabb esetben csupán azt közli, hogy nem alszik otthon. Miként viszonyul a droghoz? Csupán reménykedhetünk, "jól neveltük", s a józan eszére hallgat...

A drogok és az egyéb tiltott szerek, mint például az alkohol, a cigaretta kipróbálása jellemző a serdülőkorra. Tulajdonképpen mindez társas jelenség, egyike a kockázatkereső, "magapróbáló" viselkedésformáknak. A legfontosabb azonban az, hogy mely ponton válik ez a magatartásforma problémássá... A szülőket foglalkoztató kérdések közé tartozik az is, törvényszerű-e, hogy az egyszeri megkóstolásból rendszeres kábítószer-fogyasztás, majd pedig drogfüggőség alakuljon ki...

Legalább ennyire foglalkoztatja az érintetteket az is, hogy melyek lehetnek a viselkedésükben azok a momentumok, amelyek - ugyan akaratlanul, mégis - fenntartják gyermekük drogfogyasztását, illetve mit tehetnek és mit nem utódjuk drogproblémájának megszüntetése érdekében?!

Kommunikáció a kábítószerről

Mi, szülők - legalábbis a többségünk - tanácstalanok vagyunk azzal kapcsolatban, miként is beszéljünk gyermekünkkel a drogról. A következőkben ehhez adunk néhány hasznos támpontot.

Először is fejtsük ki világosan nézeteinket a droghasználattal kapcsolatban, még akkor is, ha biztos, hogy gyermekünknek még egyáltalán nem akadt dolga a kábítószerekkel! "Alapállásunk" tisztázása azért fontos, hogy csemeténk tisztában legyen határozott véleményünkkel.

FONTOS! Arra azonban ügyeljünk, hogy mondandónk közlése közben nyugodtak és tárgyilagosak legyünk, ne prédikáljunk, és ne keltsünk pánikot!

Próbáljunk megállapodni gyermekünkkel, hogy a kábítószerekről a továbbiakban is a kölcsönös támogatás jegyében fogunk majd kommunikálni.

Ha arra gyanakszunk, hogy utódunk kábítószert fogyaszt, ne vádaskodjunk, mert ez legtöbbször csak a tények tagadásához vezet! Üljünk le, és beszéljünk nyugodtan a sejtésünkről! Osszuk meg vele aggodalmunkat éppúgy, mint azt a meggyőződésünket, hogy a droghasználattal rossz útra lépett! Próbáljuk a beszélgetést nyugodt mederben tartani, ésszerűen vezetni, úgy, hogy mindketten nyitottak tudjunk maradni a másik fél iránt!

NE FELEDJÜK! A felfokozott érzelmek, a dühös kitörések gyakran a szülő-gyerek közti kommunikáció megszakadásához vezetnek.

Amennyiben bebizonyosodik, hogy gyermekünk kábítószert használ, egyértelműen nyilvánítsuk ki a drogozásra vonatkozó nézeteinket, és mondjuk el, melyek azok a következő lépések, amelyeket készek vagyunk megtenni, ha továbbra is folytatja a narkózást! Határozottan jelentsük ki, hogy készek vagyunk következetesen betartani a felállított szabályokat! Az üres fenyegetőzésnek semmi értelme! Ne akkor akarjunk beszélni gyermekünkkel, amikor az "beállt" - ennek semmi értelme, várjunk inkább 5-6 órát, s akkor üljünk le vele társalogni!

Fő a nyugalom!

Igyekezzünk fenntartani a jó viszonyt gyermekünk tanáraival, érdeklődjünk iskolai teljesítményeiről! Utódunk is tudjon az iskolájával való viszonyunkról - egyrészt, hogy világos legyen előtte, működik a szülő-tanár koalíció, másrészt, hogy tudja, átlátható számunkra iskolai teljesítménye és az ottani viselkedése.

Jó tanács! Sohase minősítsük gyerekünket narkósnak! Hiszen nem a jellemvonásaival kell foglalkoznunk, hanem a viselkedésével, ez esetben azzal, hogy drogfogyasztó.

Ilyenkor az a legfontosabb, hogy megőrizzük nyugalmunkat, és ne mondjunk olyasmit, ami tovább mélyíti a szakadékot közöttünk!

A gyermekünkkel való beszélgetés legfőbb célja mindig az legyen, hogy megértessük vele: noha nagyon ellenünkre van a viselkedése - drogozása - és ezt el is utasítjuk, ennek ellenére szeretjük, és szeretni is fogjuk, őt magát, és éppen emiatt keményen be is tartjuk azokat a szabályokat, amelyeket kilátásba helyeztünk, amennyiben folytatja a narkózást!

Ismerjük meg gyermekünk barátait, tudjuk, hogy hol és kivel tölti az idejét! Létesítsünk kapcsolatot a barátok szüleivel is, beszélgessünk velük, hiszen minden szülőnek fontos, hogy a gyerekek ügyében kölcsönösen támogassák egymást!

Szakszerű segítség

Ha gyermekünket és ennek következtében családunkat is érinti a kábítószerezés problematikája, ne késlekedjünk szakemberhez fordulni segítségért! A képzett tanácsadók ugyanis segíthetnek a szülő-gyermek közti kommunikációs csatornák újbóli megnyitásában, már azzal is, hogy semleges közeget biztosítanak mind a szülőknek, mind a gyermeknek érzéseik kifejtéséhez. A szakemberek ráadásul a kábítószer-használat miatti családi feszültségeket is enyhíteni tudják.

HASZNOS TUDNIVALÓ! A következő intézményektől, szervezetektől, csoportoktól kérhetünk-kaphatunk segítséget:

• Drogambulanciáktól, addiktológiai ambuláns rendelések vezetőitől
• Kórházaktól - fekvőbeteg-ellátás keretében
• Önsegítő csoportoktól
• Rehabilitációs otthonoktól
• Szülői és hozzátartozói csoportoktól
• Telefonszolgálatoktól
• Internetes webhelyekről

Megbízhatatlan statisztika

A drogfogyasztással kapcsolatos megbízható statisztika olyan, mint a fehér holló. Miért? Mert a drogfogyasztók "nem hagyják magukat" standardizálni...

Némi cinizmussal, amíg nem sikerül megoldani azt, hogy valamennyi narkós ugyanazt a drogot használja, ugyanabban a dózisban, ugyanolyan gyakorisággal és ugyanazon a módon, addig a drogokkal való visszaélésekről megbízható statisztikákra nem lehet számítani.

Ártatlan kamilla...

A drog szó az európai gyógyszerészeti terminológiában a gyógyszerként használt szárított növényrészek, növényi vagy állati termékek megjelölésére szolgál. Ugyanakkor ma már nem fenyeget az a veszély, hogyha valaki találkozik a drog kifejezéssel, akkor először a kamillateára vagy a szennalevélre gondol, s majd csak ezután jut az eszébe, hogy hátha inkább hasisról, heroinról, netán marihuánáról van szó...

A drogok kategóriájába - a köznyelvi alkalmazás szerint - azok az anyagok tartoznak - függetlenül attól, hogy kábítószernek, pszichotrop anyagnak, gyógyszernek, varázsszernek, élvezeti szernek nevezik-e azokat - amelyek a kábulat előidézésére alkalmasak.

Ki vigye el a balhét?

Ne vállaljuk a felelősséget fiunk, lányunk drogozása miatt! Ebbe az iskolai hiányzások igazolása, a probléma család, rokonok, barátok előtti rejtegetése is beletartozik. Ne akarjuk helyette megoldani a viselkedése okozta zűrzavaros helyzeteket, ez nem a mi dolgunk! Minél kínosabbak a drogozás következményei, annál kívánatosabb lesz a változtatás...

Eltérő szempontok

Ne próbáljuk megváltoztatni drogos gyermekünk kábítószerrel kapcsolatos nézeteit, hiszen az ő szempontjai elkerülhetetlenül különböznek a miénktől! Ne véleményének, meggyőződésének megváltoztatása legyen a célunk, hanem az, hogy a viselkedése változzék meg, azaz fejezze be a drogozást!

A mézesheteken túl...

A szakemberek a drogfogyasztók "karrierjének" első időszakát mézesheteknek nevezik, ekkor ugyanis az érintettek a kábítószer-fogyasztásnak csupán a rózsaszín oldalával, a kábulattal szembesülnek. Ám a közvetlen pszichikus hatás alatt már ekkor is romlik az ítélőképesség, a mozgás összerendezettsége, a figyelem. Az ittas közlekedőkhöz hasonlóan, a drogosok is balesetek áldozataivá avagy okozóivá válhatnak. Bizonyos szerek nagyobb mennyiségű vagy hosszabb ideig történő használata tartós elmebetegség tüneteit produkálhatja, ilyen az úgynevezett "bad trip" állapot vagy a stimulánsok hatására fellépő elmebajtünetek és a depresszió. A tartós drogfogyasztás a személyiség átalakulásához, lelki és fizikai leromláshoz vezethet.

Egyes szerek tartós használata a májat, a tüdőt, a hörgőket, másoké a vérképző rendszert károsítja. A vénásan adagolt kábítószerek fertőzésekhez vezethetnek, ez utóbbi az AIDS-vírus terjedésének fő útja a drogosok körében. Némely stimuláns használata fiatal és egészséges embereknél is infarktust vagy agyvérzést okozhat, már az első alkalommal is!

A különféle szerek használata változó súlyosságú testi vagy lelki függőséghez vezet. Ez azt jelenti, hogy drogfogyasztás nélkül a narkóst enyhébb vagy akár nagyon súlyos hiánytünetek gyötrik. Ezért kényszerül folyamatos szerhasználatra. Ugyanakkor a hosszas alkalmazás következtében tolerancia is kialakulhat. Tehát ugyanannak a hatásnak az eléréséhez egyre nagyobb düzisra van szükség, ez pedig a szervezetet, tehát a kábítószer-élvezőt akár halálra is ítélheti. Sok esetben a hozzászokás okozza a túladagolás miatti haláleseteket.

Említést érdemel még, hogy a feketepiacon forgalmazott szerek - stimulánsok vagy a heroin - ismeretlen mennyiségű higító és szennyező anyagot is tartalmaznak. Ez pedig külön veszélyforrást jelent a drogfogyasztó számára, hiszen nem tudhatja, hogy egészen pontosan mit vásárolt és mit ad be magának...

Olyan furcsa a gyerek...

• A következő árulkodó jelekből arra következtethetünk, hogy gyermekünk kábítószert fogyaszt:
• Korábban kedvelt tevékenységeit elhanyagolja, avagy teljesen felhagy velük.
• Ügyetlenné" válik, csetlik-botlik, minden kiesik a kezéből, mintha nem is a földön járna.
• Ideje jó részét egyedül tölti.
• Szüleivel, rokonaival nem szívesen beszél.
• Baráti köre megváltozik.
• Szúrás-, vágás-, horzsolásnyomok vannak a testén, ám ezek keletkezésének körülményeiről nem hajlandó beszélni.
• Megváltoznak öltözködési szokásai, például sötét szemüveget, hosszú ujjú inget hord, külseje elhanyagolttá válik.
• Ismeretlen tablettákra, porokra, folyadékokra, bélyegekre, netán injekciós tűre, fecskendőre, kormos kiskanálra stb. bukkanunk a szobájában.
• Jelentősen megváltozik a viselkedése, gyors hangulatváltások jellemzik, gyakran válik agresszívé.
• Eladja értékeit, s otthonról is el-eltűnik pénz, kisebb-nagyobb értéktárgyak, műszaki cikkek.

Ajánlott irodalom: Ne veszítsd el a fejed! (2. átdolgozott kiadás, Műszaki Könyvkiadó, 2000); Bayer István: A drogok történelme (Aranyhal Könyvkiadó)

C.T.E.