Napjainkban a szorongás katalizátora az elmagányosodás. A technikai fejlődés következtében felgyorsult életritmus a közösségi értékek devalvációjához vezetett, így vált az egyes ember - éljen akár családban, vegyék körül munkatársak - egyre hajlamosabbá az elmagányosodásra. Letűnt civilizációk tárgyi és írásos emlékei összetartó emberi közösségeket idéznek.

Közösségi emlékek mentén alakult jelen történelmünk is. A közös gondolkodás, a tradíciók, rituálék erőt adtak a félelem legyőzéséhez. Soha nem maradt ennyire magára az ember, mint a második évezredvég utolsó éveiben. Egyedül féli a természet változatlan hatalmát és a felfokozódott agressziót. Ez lehet a magyarázata a napjainkban megsokasodott szorongással, félelemmel jellemezhető betegségeknek.

Különböző statisztikák szerint a lakosság 1-5 százaléka szenved szorongásos betegségben. A betegség kihat a munkateljesítményre, a környezettel való kapcsolatra, az önértéktudatra, az életminőségre.

A szorongás kivetített, tárgyiasult formája a félelem. Ha a személyiség fejlődésének folyamatában nézzük a szorongást, annak első jeleit 6 hónapos kor körül láthatjuk a baba arcán, viselkedésén. Szorongása tárgyát, a félelmet ebben az időszakban az anya személyére teszi át. Az anya személyével megteremtett biztonság elveszítésétől fél.

A szorongás negatív nevelési hatások eredményeképpen beépülhet a személyiségbe. Ilyen negatív nevelési hatás a túlságosan védő, mindentől óvni akaró szeretet vagy ennek ellentéte, az elhanyagolás. De ilyen a túlzott szigor és a szülői agresszivitás is. A szorongásos hajlam a személyiségfejlődés minőségi lépcsőinél mindig kifejezettebb. Így kisiskolás korban, amikor a gyermek szembesül a halál visszavonhatatlan tényével, serdülőkorban saját döntéseinek súlyával, saját jövőképének bizonytalanságával, ifjúkorban a társadalom és önmaga elvárásainak súlyával.

A harmonikus személyiség túllép szorongásain. Felnőttkorára az válik szorongóvá, aki alapszemélyiségét illetően hajlamos rá és szorongást erősítő nevelési hatások érték. A szorongó személy szorongása fóbia formájában tárgyiasul. A fóbia sokféle lehet. Gyakori a rovarokhoz, pókokhoz, kutyákhoz, természeti jelenségekhez köthető egyszerű fóbia. Mások betegségektől (leggyakrabban daganatos megbetegedéstől) félnek.

Előfordul, hogy a szorongás teljesen mindennapi helyzetben, rohamszerűen, vegetatív izgalmi állapottal (szapora szívműködés, szédülés, izzadás) vezetődik le. Utána a szorongó ilyen fajtájú rosszullétektől fél. Kerüli a helyet, ahol a rohamot átélte. Így alakul ki a tömeghez köthető félelem. Elszenvedője nem tud olyan helyre bemenni, ahol többen tartózkodnak, bizonytalan az utcai közlekedésben. Élettere lakására szűkül, kiszolgáltatottjává válik szorongásának. A szorongó ember önértéktudata is csökken. Úgy érzi, teher környezete számára. A szorongásos tünetképződés gyógyszerekkel és pszichoterápiával gyógyítható.