Az együtt járó, vagy következményes bűntudat-érzés, önvádlások nemritkán magának az előbb vázolt tüneteknek egyenes következményei, és a legsúlyosabb esetekben öngyilkossági gondolatokhoz vezethetnek. Ezen fenti tünetegyüttesnek speciális előfordulási formája a címben említett un. téli depresszió, tudományos nevén a depresszió szezonális típusai. Ennek fő és különleges jellemzője, hogy az évnek mindig közel ugyanebben a szakaszában újulnak ki, lépnek fel a jellemző tünetek. Típusosan az októberi, novemberi hónapokban veszi kezdetét, és spontán oldódásra hajlamos a tavaszi hónapok - március, április - beköszöntekor.

Pszichiátriai értelemben akkor nevezzük ténylegesen téli depressziónak a kórképet, amennyiben három egymást követő év azonos szakában, szabályszerűen jelentkezik. Általában jellemző rá - az általános depresszió tünetitől eltérően -, hogy az étvágy megnövekedésével, következményes testsúlynövekedéssel jár. Ezen kívül inkább kifejezett túl-alvással, az alvással töltött idő meghosszabbodásával jellemezhető (úgynevezett hyperszomnia). Egyes magatartás kutatók atavisztikus jelenségnek tartva az állatvilágban előforduló téli alvás fázisával hozzák kapcsolatba. Ez a tény azonban nem változtat azon, hogy a mindennapi feladatok elvégzését, az általános napi rutint kedvezőtlenül befolyásolja.

Kezeléséről elmondható, hogy antidepresszáns, tehát depresszióelleni készítmények jól befolyásolják a tüneteket, teljes gyógyulást eredményezve megszüntetik a kellemetlen panaszokat.