Búskomorság, depresszió, melankólia
Búskomorságon, depresszión, melankólián olyan lelkiállapotot értünk, amit nyomott hangulat, levertség, a környezettel szembeni érdektelenség, érzelemnélküliség, igen gyakran pedig ezek leplében fejfájás, étvágytalanság és különböző szervi panaszok jellemeznek.
Oka lehet örökletes hajlam, de az arra hajlamos emberen egyszeri vagy halmozott, tragikus vagy fájdalmas élmények is kiválthatják. Ebből az állapotból a depressziós beteg külső, orvosi segítség nélkül, "saját akaratából" általában kiszabadulni nem tud. Ha pedig embertársaihoz, családtagjaihoz vagy orvoshoz fordul segítségért, nem rossz kedélyállapotáról, hanem különböző testi fájdalmakról, szervi rendellenességekről panaszkodik.
Mivel a depressziós beteg lelki tehetetlenségi állapotában nemcsak szenved, hanem néha az öngyilkosság gondolatával is foglalkozik, feltétlenül rászorul a családtagok és a környezet segítségére. Az orvos, aki a gyakran testi panaszok mögé rejtett depressziót felismeri, magatartásával, pszichoterápiával - és nem utolsósorban a hangulatot, a kedélyt javító gyógyszerekkel - a betegnek ezt a keserves állapotát meg tudja szüntetni. Az egyszer már depresszió miatt kezelt beteg viszont jól teszi, ha egy-egy újabb depressziós időszak jelentkezésekor felkeresi gondozó orvosát, hogy minél előbb kiszabaduljon kínzó lelkiállapotából.
2003-01-22 19:52:33