A legnagyobb baj az, hogy a depressziót a szakembereken kívül nemigen ismerik fel az orvosok. Nálunk is, máshol is a világban, ezeket az embereket neurotikusnak tartják, vagy csak egyszerűen az idegöszszeomlást írják föl a kórlapjukra. Ezért is olyan fontos az a lassan már kétéves dekrétum, amely 22 pszichiáter és ideggyógyász aláírásával jelent meg, s amely a depressziót gyógyítható betegségként szeretné elismertetni. Ennek érdekében figyelemre méltó médiakampányba kezdtek, felhívja a figyelmet arra is, hogy az öngyilkosságok aránya az utóbbi években csökkent Magyarországon, hazánk már nem listavezető e téren.

A kutatók nagyjából megegyeznek abban, hogy a változás az antidepresszánsok használatának köszönhető, amelyek jobbnak bizonyultak s bizonyulnak, mint a terápiák. Ezek a gyógyszerek elsősorban abban különböznek a közönség által nemes egyszerűséggel "dilibogyóknak" titulált készítményektől, hogy nem tompítják vagy álmosítják el beszedőjét. Az antidepresszánsok ugyanis nem stimulálnak, hanem a szerotonin nevű enzimet biztosítják: a depressziót ugyanis az "örömenzim" ingerületátvitelben megmutatkozó zavara okozza.

Mint minden betegségnél, a depresszió esetében is fontos, hogy a beteg minél előbb forduljon pszichiáterhez. A környezet, a család ebben nagy segítségére lehet azzal, hogy nem legyint a bajra, nem hajtogatja például, hogy szedd össze magad, meg fel a fejjel stb., valamint nem tekinti a depresszióban szenvedőt elmebetegnek.

És még valami. Az antidepresszánsok nem csak a depresszió, de a pánikbetegség, a különféle kényszerbetegségek, a szorongások, a túlevés és a kórós étvágytalanság ellen is hatékonyak.