Hirdetés

Kényszerbetegség gyermek- és serdülőkorban

Mindennapi életünkben gyakran előfordul, hogy otthonról távozva akár többször is visszafordulunk ellenőrizni, bezártuk-e az ajtót, elzártuk-e a gázt vagy lekapcsoltuk-e a villanyt. Előfordulhat, hogy kínos gondolataink támadnak, melyeket nehezen tudunk kiűzni a fejünkből. Az egészséges gyermeki fejlődés sem mentes kényszeres jelenségektől.

kényszerbetegség, gyermek |

InforMed Hírek16   InforMed | Belényessy, I.


Jól ismerjük a gyermekek túlzott ragaszkodását bizonyos tárgyak vagy játékok meghatározott sorrendjéhez, s a lefekvés körüli ceremóniákat. A kényszeres tünetek, rituálék lelki működésünk szerves építőkövei, önmagukban nem minősíthetők kórosnak. A kényszeres jelenségek túlzott, tartós és a hétköznapi kényszereinktől nagyon eltérő, bizarr formában való megjelenése azonban már kényszerbetegségre utalhat.

Mi a kényszerbetegség?

Kényszerbetegség alatt kényszergondolatokból és kényszercselekvésekből álló tünetegyüttest értünk. A kényszergondolatok (régiesen szólva rögeszmék) akarattól függetlenül jelentkező, visszatérő, kellemetlen gondolatok, késztetések, amelyek szorongást, feszültséget, szenvedést okoznak. A kényszercselekvések célja a kényszergondolatok által kiváltott feszültség csökkentése, a szenvedés enyhítése, valamilyen rettegett esemény bekövetkezésének elhárítása.

A kényszerbetegség gyermek- és felnőttkorban egyaránt előfordul. Régebben ritka kórképnek gondolták, napjainkra azonban kiderült, hogy a leggyakoribb pszichiátriai kórképek közé tartozik. A betegség tünetei gyakran gyermekkorban jelentkeznek először, 10 éves kor előtt fiúknál gyakrabban tapasztaljuk. Sok gyermek évekig szenved, de titkolja panaszait, így gyakran még a közeli hozzátartozók sem szereznek tudomást tüneteiről.

Mi jellemzi a kényszergondolatokat?

A leggyakoribb kényszergondolatok a piszokkal, beszennyeződéssel, fertőzéssel kapcsolatosak. A gyermek például furcsán, óvatosan fogja kézbe a tárgyakat, kerüli az érintkezést az asztallal, saját ruháival. A kényszergondolatok témái gyakran az agresszió körül forognak, a gyermek attól fél, hogy akarata ellenére kárt tesz magában vagy másokban, esetleg attól retteg, hogy valakinek a haláláért ő lesz a felelős.

Gyakoriak a szexuális, a gyermek életkorát és viselkedését messze meghaladó tartalmak, esetleg perverz fantáziák. Jellegzetes még a vallásos tematika, a különböző betegségektől való fokozott félelem vagy a saját küllemmel kapcsolatos túlzott aggodalom.

A leggyakoribb kényszercselekvések?

A kényszercselekvés célirányos és gyakran azonos formában ismétlődő cselekedet, melyet a gyermek gyakran kényszergondolatai hatása alatt végez. Ha a cselekvést megakadályozzuk, a félelem, szorongás tovább fokozódik. A betegség első jele gyakran a tisztálkodás idejének megnyúlása. A gyermek hosszasan, ismételten és nagyon gyakran mossa a kezét, ragaszkodik ruháinak ismételt kimosásához.

Gyakran megfigyelhetők a különböző ellenőrzési vagy ismétlési kényszerek. Ajtók, zárak, villanykapcsolók ismételt ellenőrzése vagy kövek, lépcsőfokok megszámolása. Gyakran látunk gyermekeknél megérintési ceremóniákat, például saját testüket szimmetrikus helyeken érintgetik.

Előfordulhat, hogy az egyébként szokásos gyűjtési szenvedély elhatalmasodik a gyermeken, célszerűtlen, használatra alkalmatlan tárgyakat gyűjt. A különböző cselekvéssorok azonos formában történő ismétlődését rituális kényszercselekvésnek, rítusnak nevezzük. A gyermek lefekvési ceremóniái például órákig elhúzódhatnak, mert nem sikerül a körülötte lévő tárgyakat megfelelő sorrendbe tennie.

A betegség felismerése

Sok gyermek tudatában van annak, hogy kényszercselekvései környezete számára furcsának tűnhetnek, így megpróbálja tüneteit eltitkolni. Ez az iskolai vagy idegen környezetben könnyebben sikerülhet, de otthon, a megszokott környezetben nehezebb szabadulnia késztetéseitől.

A szülők számára gyakran az tűnik fel először, hogy az öltözködés, étkezés, tisztálkodás egyre több időt vesz igénybe. A gyermek képtelen időben elindulni otthonról, az esti ceremóniák elhúzódása tartós alváshiányhoz is vezethet. A szülők általában megpróbálják meggyőzni gyermekeiket arról, hogy kényszergondolataik alaptalanok, kényszercselekvéseik értelmetlenek. Ezek a próbálkozások azonban legtöbbször sikertelenek.

Az enyhébb kényszeres tüneteket a gyermek jó ideig képes rejtve tartani az iskolában, feszültségeivel azonban egyre nehezebben képes megküzdeni. Az osztálytársakkal való kapcsolat újabb és újabb feszültségek forrása lehet, emiatt visszahúzódik társaitól, egyre inkább magányossá válhat, korábbi jó teljesítménye fokozatosan romolhat.

A kezelés lehetőségei

A gyógykezelés lényegét a viselkedésterápia és az agyban bizonyos idegi ingerületátvivő rendszerre ható antidepresszáns gyógyszerek alkalmazása, illetve e kettő kombinálása képezi.

Gyermekek és serdülők kezelésénél a szülő és a közeli hozzátartozók, lehetőség szerint az egész család részvétele is szükséges lehet a gyógyításban. A családterápiás módszer egyszerre lehet hatékony a tünetek csökkentésében és a családtagok közötti feszültségek, konfliktusok feloldásában.

Lehetővé válik, hogy a szülők jobban megértsék gyermekük betegségét, viselkedését, szorongásait, így képessé válnak segíteni a gyógyulási folyamatban. Az iskolában felmerülő nehézségek esetén a pedagógusok együttműködése is elengedhetetlenné válhat.

A szülőnek és a családnak jelentős szerepe van tehát abban, hogy felismerjék a gyermeknél kialakuló kényszerbetegséget, és időben megfelelő szakember segítségét kérjék. Erre a gyermekpszichiátriai szakrendeléseken, gyermekpszichiátriai gondozókban van lehetőség. A korai felismerés és az időben elkezdett kezelés jelentősen javítja a gyógyulási esélyt ennél a nagyon kellemetlen, kínzó tünetekkel járó, a környezet számára is jelentős megterhelést jelentő betegségnél.

kényszerbetegség, gyermek

2019-08-04 17:32:57

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop