Az atópiás bőrgyulladás egy gyakori, allergiás bőrbetegség, ami leggyakrabban csecsemő- vagy kisgyermekkorban kezdődik. Száraz, repedezett bőr, víztiszta bennékű, dörzsölésre megnyíló hólyagok, bőrviszketés, elhúzódó esetben a bőr megvastagodása és megkeményedése jellemzi.
Kutatások eredményei révén mára ismertté vált a bőrbetegség genetikai és immunológiai alapja. Felismerték, hogy a betegség kialakulásában jelentős szerepe van a hám sérült védőpajzs funkciójának és az immunrendszernek – ezek lehetnek a kezelés célpontjai a jövőben.
Az atópiás dermatitis, más néven ekcéma egy gyakori bőrbetegség, melyhez sokszor társul más allergiás rendellenesség is, mint például szénanátha (allegiás rhinitis) vagy az asztma.
Az atópiás bőrgyulladás megjelenési formája életkoronként különböző – legtöbbször három stádium különíthető el. Csecsemőknél az első ekcémás bőrelváltozások általában az orcákon és a hajas fejbőrön jelentkeznek. A vakaródzás, mely általában néhány héttel később kezdődik, pörkösödő sebek kialakulásához vezet.
Gyermekkorban az elváltozások a hajlatokban, a tarkótájékon és a végtagok hátsó részén jelentkeznek. Kamasz- és felnőttkorban a megvastagodott lemezszerű bőrterületek hajlatokban, a fejen és a nyakon jelentkeznek. Az egész napot végigkísérő, éjszakánként súlyosbodó, alvászavarhoz vezető viszketés minden életkorban jelen van, és jelentősen rontja a beteg életminőségét.
Az atópiás bőrgyulladás lényege az elhúzódó, fel-fellángoló bőrgyulladás, a bőr védőpajzs funkciójának zavara, mely bőrszárazsághoz, valamint étel- és környezeti allergénekkel szemben kialakuló túlérzékenységi reakcióhoz vezet.
Az atópiás bőrgyulladás gyakorisága az elmúlt három évtizedben megduplázódott, illetve megháromszorozódott az iparilag fejlett országokban – a gyermekek 15-30, a felnőttek 2-10%-a érintett. Az összes atópiás dermatitisek 85%-a 5 éves kor előtt kialakul.
Az atópiás bőrgyulladás egy komplex genetikai betegség, mely gének és gének, illetve gének és környezet közötti kölcsönhatások eredményeképp alakul ki. A betegségben szerepet kapó két fő géncsoport: a bőrt és a hámot alkotó fehérjéket, valamint az immunrendszer fő komponenseit kódoló gének.
Mivel az ekcémát a bőr védőszerepének zavara és az idült gyulladás jellemzi, a hosszú távú klinikai kezelésnek a megelőzésre, az intenzív és egyéni bőrápolásra, fertőtlenítő oldatok használatával a bőrön megtapadó baktériumok csíraszámának csökkentésére, és helyi szteroid készítmények rendszeres használata révén a gyulladás kontrollálására kell irányulni. Gyermekekben még az allergiás reakciók kifejlődése ellőtt kellene a megelőzésre törekedni.
Metakereső
Főoldal
)
Levél a szerkesztőségnek 
