A vesék vérellátásukat a főverőérből (az aortából) eredő, jobb és bal oldali veseartérián keresztül kapják. Mivel a vesék működésükhöz jelentős mennyiségű vért igényelnek, a szervezet mindenkor a keringő vérmennyiség 1/5 részét biztosítja a két vese számára, ami kb. 1,0-1,2 liter/perces vérátáramlásnak felel meg.

A "megtisztított" vér azután a vese vivőerein (vesevénák) jut vissza mindkét veséből a keringésbe. Mindegyik vesében egymillió kis szűrőegység (nefron) van, melyek egy érgomolyagból (a glomerulusból), egy bevezető és egy kivezető érből (arteriolából), egy kivezető vékony, kanyargós csőből (tubulus) és a mindezeket körülzáró tokból (Bowman-tok) állnak.

A glomerulus egy szűrőrendszer, amely megszűri a bevezető éren át befolyó vért, és a kiszűrt, a kiválasztásra kerülő anyagokat is tartalmazó folyadék a tubulusokon keresztül folyik el.

A tubulusokon való áthaladás során a víz nagy része és a szervezet számára még felhasználható anyagok többsége visszaszívódik a tubulusok falán keresztül, és a tubulusokat körülvevő térben (interstitium) levő ereken át visszajut a vérkeringésbe.

A tubulusok legutolsó szakaszán, az ún. gyűjtő csatornákon keresztül a folyadék - a tulajdonképpeni vizelet - kifolyik a vesemedencébe. A vesemedencén, majd a vesékből kilépő, kb. ceruzavastagságú húgyvezetéken (uréter) át a húgyhólyagba jutó vizelet lényegében már csak salakanyagokat tartalmaz. A hólyagból a vizelet a húgycsövön (uretra) keresztül távozik a szervezetből.

A vizelet mennyisége, ép vesék és egészséges szervezet esetén, főleg a megivott folyadéktól és a külső hőmérséklettől függ, általában napi 1-2 liter. Ha keveset iszunk, illetve melegben tartózkodunk és az izzadással jelentős mennyiségű folyadékot veszítünk, a vizelet mennyisége csökken, fordított körülmények között pedig nő.

Mi a vese feladata?

1. A vesék szabályozzák a szervezet víztartalmát A szervezet zavartalan működéséhez a keringő vérmennyiségnek és a különböző szervek és szervrendszerek víztartalmának állandónak kell lennie. Ezt elsősorban a vesék biztosítják a vizelet mennyiségének szabályozásával.

2. A vesék "megtisztítják" a szervezetet az anyagcsere során keletkező salakanyagoktól, és biztosítják, hogy a táplálékból származó ásványi anyagok (a legfontosabbak a nátrium, kálium, kalcium és foszfor) megfelelő mennyiségben maradjanak a szervezetben, a felesleget pedig kiürítik a vizelettel. Az ásványi sók közül a nátrium és a víz forgalma szorosan összefügg.

A salakanyagok az életműködések és az anyagcsere-folyamatok során keletkeznek, és a keringésben levő alacsony szintjükből lehet a vesék ép méregtelenítő működésére következtetni.

Elsősorban a táplálékkal bevitt és a szervezetet felépítő fehérjék lebontásából származó anyagokat (például a karbamid mennyiségét), illetve az izmok lebontásának a végtermékét (a kreatinin szintet) mérjük. A veséknek kell eltávolítania az egyes gyógyszerek lebomlása során keletkező toxikus vegyületeket is. Ezért kell veseelégtelenségben számos gyógyszer adagját csökkenteni.

3. A vesék olyan hormonokat (belső hírvivő anyagokat) is termelnek, melyek a vérkeringésbe jutva a szervezet fontos működéseit szabályozzák. Az eritropoetin (EPO) a vörösvértestek termelődéséhez nélkülözhetetlen a csontvelőben. A renin a vérnyomás szabályozásában vesz részt. Az aktív D-vitamin a csontok szilárdságának megőrzésében segít. A vesékben jelentős mennyiségű nitrogénoxid (NO) is termelődik, amely ugyancsak részt vesz a vérnyomás szabályozásában, valamint a vese keringésének biztosításában.