Kislányoknál gyakori a felfázás, melynek oka a környezeti hőmérsékletnek nem megfelelő öltözködés, szaladgálás közbeni izzadás, majd lehűlés. A szülők mellett az óvónők, dajkák, tanítónők felelnek a gyerekek egészségéért. Gyanús az a gyerek, aki óra közben kikéredzkedik, sokat feszeng, vakaródzik. Már a gyermekorvosi rendelőben egyszerű, olcsó laboratóriumi módszerekkel kimutatható, hogy van-e genny a vizeletben. A kolléga elkezdi az antibiotikus kezelést, majd nehezen gyógyuló esetekben a középsugár-vizeletből baktériumtenyésztést kérhet, amely kimutatja, milyen kórokozó van a vizeletben és melyik antibiotikumra pusztul el.

Serdülőkorban a nemiség kimutatásának egyik jele a miniszoknya viselése. Bár a mai divat jobban védi a lányokat a nejlonharisnyás korszaktól eltérően, hiszen a pamutharisnya és a bakancs jobban véd, de így is jelentősen lehűlhet a láb, különösen, ha 0 fok alatti a hőmérséklet. A lábban lehűl a vér, a vénákban felfelé áramolva először a kismedencében melegszik fel, vagyis a húgyhólyag, a hüvely, a méh és a végbél környékén. Ahogy a felső légúti hurutnál jellemző a fokozott váladékképződés, ugyanezt látjuk a test alsó részén is. A szervezet fokozott nyálkatermeléssel és elválasztással igyekszik védeni a szervek falát, amelyet sokan erősebb folyásként élnek meg.

A húgyhólyaggyulladás tipikus jele a gyakori vizelési inger, a fájdalmas vizeletürítés, a csípős, szagos, sötétebb vizelet, a kismedencébe sugárzó fájdalom, súlyos esetekben hőemelkedés, láz. Igen fontos ezen területek észlelésekor orvosunkat felkeresni, mert az idejében elkezdett kezelés sok későbbi kellemetlenségtől óvja meg a beteget.

A felnőttek már általában jobban vigyáznak magukra, de bármely életkorban előfordulhat húgyhólyaggyulladás. A kismamák testében jelentős változások zajlanak le: korai terhességben a húgyhólyagra ráboruló növekvő méh okozhat gyakori vizelési ingert. De emellett lehet gyulladása is, amit a védőnők a terhesgondozáson mindig vizsgálnak. A középidőben és főleg az utolsó harmadban az általános simaizom-lazulás miatt csökken a húgycső zárófunkciója, a húgyhólyag jobban telítődik, a húgyvezetékek lazasága miatt gyakoribb a felszálló fertőzés a vesék felé. A kezelésnél figyelembe kell venni, hogy csak olyan vizeletfertőtlenítőt, illetve antibiotikumot használjon a kismama, amely a magzatát nem károsítja. Erre a penicillinnek és a cephalosporinok a legalkalmasabbak.

Szülés után előfordul ritkán, hogy nem tud spontán vizeletet üríteni a szülőnő, ekkor megcsapolják. Néhány héttel később viszont a medencefenék izmainak tágulása miatt elcsöppenhet a vizelet. Ám fiataloknál ez magától rendeződhet néhány hét alatt, de ha célzottan medencefenék-gyakorlatot végzünk - akár már a szülés napjától -, akkor mindezt hatásosan meg tudjuk előzni, illetve meggyógyíthatjuk, ezáltal a fertőzéseket is megelőzhetjük.

A változókor táján egyre több nő észleli, hogy nehezebb tárgy emelésekor, köhögéskor, tüsszentéskor elcsöppen a vizelete, vagy a húgyhólyaggyulladás gyakrabban jelentkezik. Ma már alig van olyan nő Magyarországon, akinek ne lett volna gátmetszése hüvelyi szüléskor, de ez sem tudja megelőzni a hormonhiány miatti záróizom-renyheséget. Hogyan kapcsolódnak ezek össze? A folytatásból megtudhatják.