Előszó - Hogyan használjuk a könyvet, illetve elektronikus változatát

ELŐSZÓ

Dr. Szendei Ádám 1919. november 26-án a Tolna megyei Dúzs községben született, egyszerű sváb család hatodik gyermekeként. Apja még ebben az évben meghalt, az értelmes gyermeket tanítója a pécsi Piusba küldte gimnáziumba. Érettségi után ferences rendi kispapnak tanult Szécsényben. Ezt a világot szűknek érezte és következő évét már a budapesti Orvostudományi Egyetemen kezdi. Végzés után Issekutz profeszor meghívására a Gyógyszertani Intézetben kezdi pályafutását. Sikeres belgyógyásszá Haynal és Gömöri professzorok nevelték.

1953-ban bekövetkezett súlyos autóbalesete után 1957-ben kénytelen a klinikai munkáját abbahagyni, ekkor indul újságírói, tudományos szakírói karrierje. 1960-tól tolókocsiba kényszerült, mindkét alsó végtagja megbénult.

1990-ben életműve elismeréséül Akadémiai Díjat és az orvostudományok kandidátusa címet nyerte el.

Legismertebb könyvei: Orvos a családban (Medicina, 1991) és a Gyógyszer a családban (Medicina, 1991), amelynek 4. kiadását belgyógyász szakorvos, családorvos lányával együtt készítette el.

Számos napilap, folyóirat (Népszabadság, Élet és Tudomány, Magyarország, Képes Újság, Családi Lap, Delta, Népszerű Technika) a Magyar Rádió és számos külföldi orvosi lap (Selecta, Praxis Kurier, Medical Tribune) munkatársa volt 1991-ben bekövetkezett haláláig.

| Gyógyszer a családban 2004 ;   InforMed | Szendei, K.
A könyvben és az elektronikus változatban egyaránt arra törekedtünk, hogy elsősorban a tünetekből kiindulva ismertessük a gyógyszereket. Egyes betegségeket csak megemlítünk, a leggyakoribb betegségeket részletesen is ismertetjük.

Felsoroljuk az adott tünet, illetve betegség kezelésére használt gyógyszercsoportokat, azok legfontosabb jellemzőit, majd név szerint az egyes vény nélkül kapható készítményeket is, rövidített alkalmazási előiratukkal együtt. A vényre kapható gyógyszerek alkalmazási előiratát nem közöljük, szedésük az orvos előírása szerint történik. Nem kis gyógyszerkönyv vagy betegséglexikon írása volt a célunk, a vényre kapható gyógyszerek közül a leggyakrabban, krónikus betegségekben szedett legfontosabb szereket és a kapcsolódó betegségeket emeltük ki.

Segíti a tájékozódást a gyógyszerek rengetegében, hogy a fantázianevek mellett a nemzetközileg elfogadott hatóanyagot is feltüntettük Ebből pl. kiderül, hogy több tucat paracetamol, acetilszalicilsav vagy acetilcisztein stb. tartalmú gyógyszer van különféle fantázianéven, vény nélkül forgalomban. A hatóanyag ismerete az azonos alapú gyógyszerek párhuzamos szedését hivatott kiküszöbölni. Bizonyos esetekben ez az ismeret életmentő is lehet, mert a hasonló hatóanyagú, de más nevű gyógyszerek együttszedése a dózis emelésével annak mellékhatásait fokozza.A hatóanyag ismeretére a már említett kölcsönhatások miatt is szükség van, mert bizonyos szerek együtt adva egymás hatását kiolthatják vagy fokozhatják.

Külön kell megemlékezni az ún. "Formulae Normales"-ról. Ezek közül viszonylag sok kapható vény nélkül a gyógyszertárakban. Felsorolásuktól és részletes ismertetésüktől eltekintettünk, mert ha a beteg vagy hozzátartozója valamilyen panaszára kér a patikustól vény nélkül kapható gyógyszert, akkor az az érdeklődőnek készséggel ad tájékoztatást a kívánt gyógyszer hatásmódjáról. A "Formulae Normales" (FoNo) tulajdonképpen hivatalos gyógyszerkészítmények jegyzéke. Ez maga is egy vaskos kötet - nem témánk, mint ahogy a gyógynövények, gyógyvizek sem. A gyógyszertárak a ritkább fogyasztás, a gyári készítményeknél lényegesen rövidebb eltarthatóság stb. miatt ezeket a gyógyszer-összetételeket rendelés után készítik el, nem tartják készletben, ezért nagy részükre néhány órát várni kell. Legtöbbjük vényre olcsóbb, mert az elkészítés költségét a TB téríti meg. (A részletes részben azonban megemlítjüka leggyakoribb FoNo-s készítményeket is.)

Legvégül pedig hangsúlyozni kell, hogy minden betegnek - akár körzeti orvosi rendelőben, otthon vagy kórházban kezelik - nem csak a legcélszerűbb vizsgálatokhoz, a leghatásosabb gyógymódokhoz van joga, hanem mindenkor arra is, hogy betegségéről, a vizsgáló eljárások és a gyógyító beavatkozások hatékonyságáról, kockázatairól tájékoztassák is. Amikor tehát a beteg jogos érdeklődését egyes gyógyszerekkel kapcsolatban nem elégítettük ki, bátran kérdezze meg orvosától mindazt, ami egy-egy gyógyszerrel kapcsolatban érdekli, vagy aggasztja. A tájékozottság mindig segíti a gyógyulást, a kétkedés, az aggodalom mindig késlelteti azt.
2004-05-23 12:06:48
|
+ További hírek
+ További egészségpolitika
hirdetés
^