Gyógyszer és az orvoslás története

Ha tekintetbe vesszük a távoli vagy a közelebbi múlt orvostörténelmét, egyáltalán nem meglepő, hogy a gyógyszereket még ma is sok misztikum, babona és tévhit veszi körül.

gyógyszer, orvoslás, Orvostörténet | Gyógyszer a családban 2004 ;   InforMed | Szendei, K.
Ma mosolygunk ugyan a híres ókori orvosszaktekintélynek, Galenusnak a Gyógyszertankönyvén, mégis évszázadokon át ez volt az orvosok gyógyszerhasználatának az alapja. Galenus könyvében a gyógyszerek ranglistáján a szárított krokodilürülék igen előkelő helyet foglalt el, s akkoriban ez annyira keresett gyógyszeralapanyag volt, hogy esetenként hiánycikknek bizonyult és még hamisították is.

Ha az ókorból egy nagyot ugrunk egészen a XIX. századba és felütjük az akkor "érvényes" gyógyszerkönyvet, amely vezérfonalul szolgál az orvosok mindennapi tevékenységéhez, ugyancsak csóválhatjuk a fejünket, de még sajnálhatjuk is az akkori betegeket. Ez a gyógyszerkönyv ugyanis pl. a malária kezelésére három, ringlóba vagy szilvába csomagolt élő tetűt javasolt. (E gyógykezelés emléke még 1908-ban is élt a hazai cigányság körében, akik hasmenéskor kilenc szilvát fogyasztottak, minden szilvában egyenként egy-egy élő tetűvel.) Ez a XIX. századi gyógysikerkönyv fogfájás és sárgaság ellen egyformán tetűt javasolt, tüdővész ellen pedig 13 db, pálinkába áztatott földigilisztát. Az ízületi fájdalmaknak kedvenc gyógyszere a méhcsípés volt, amit napjainkban is használnak.

Az ősi gyógyászatban a férgek mellett az egyes kőzeteknek volt különleges jelentőségük. Plinius könyvéből tudjuk, hogy az ókori Rómában mandulagyulladás és golyva ellen egyaránt borkősavat használtak. A borkősav mellett a középkori recepteken különböző hegyi kristályok, gyémántok, drágakövek szerepeltek. Történelmi tény például, hogy VII. Kelemen pápa 1534-ben súlyos betegségének gyógyítására orvosságként felbecsülhetetlen értékű gyémántport nyelt le. Ennek híre, akárcsak a gyógykezelés kudarca, világszerte elterjedt, de mégsem volt elég ahhoz, hogy a különböző kristályokat, gyémántokat vagy a már akkor is imádott aranyat oldatban, porban ne használják különböző betegségek ellen. E történelmi tények ismeretében meglepő, hogy még ma is vaskos kötetek foglalkoznak egyes ízületi betegségek aranykezelésével, holott sohasem nyert egyértelmű bizonyítást, hogy az arany speciálisan ezt a betegséget gyógyítaná.

A rovarok, az állati belsőségek, a különböző drágakövek mellett a természettudományos korszak előtti orvos receptjén első helyen a különböző ízű növényi levelek, kérgek és gyökerek szerepeltek leggyakrabban. Nem titok, hogy a modern orvostudomány, pontosabban a gyógyszerkutatás a tapasztalatban hatásosnak bizonyult növényi eredetű gyógyszerek hatóanyagának elemzésével, majd azok laboratóriumi, lombikban történő előállításával számos ma is használatos, értékes gyógyszer birtokába jutott. Ésszerűtlen, sőt sok esetben egyenesen káros lenne a növényekből kivont vagy szintetikusan előállított vegytiszta gyógyszerek helyett az egész növény bizonytalan hatású porát vagy főzetét használni.

Mégis tévedés volna azt hinnünk, hogy az ókorban vagy akár a 200 évvel ezelőtt használt gyógyszereknek nem volt semmiféle hatásuk. Ez a hatás az esetek töredékében lehetett valódi, a mai értelemben vett gyógyhatás is, amelyet az orvosi tapasztalat évszázadokon át tovább hagyományozott. De biztos, hogy az akkori gyógyszerek döntő többsége nem a mai értelemben vett kémiai vagy biokémiai úton, hanem az orvosba vetett bizalom révén fejtette ki hatását. Azokban az esetekben tehát, amelyekben szilvába rejtett tetű, szárított gilisztapor vagy krokodilürülék után javult a beteg állapota, az nem ezeknek a kuruzslószereknek volt köszönhető, hanem a betegnek a gyógyító orvosba, illetve a gyógyszerbe vetett hitének. Ez a hit még ma sem elhanyagolható gyógytényező, amikor nagy hatású gyógyszereink, műszereink, sebészi és sugárzási lehetőségeink vannak. Bár a mai gyógyszerek hatásához nincs szükség feltétlenül az orvos személyébe, tekintélyébe vetett bizalomra, tehát szuggesztív hatásra, ez nem jelenti azt, hogy ez a hatás nem volna mindig kívánatos.

2005-06-02 18:15:19
| gyógyszer, orvoslás, orvostörténet
+ További hírek
+ További egészségpolitika
hirdetés
^