Az orvos-beteg kapcsolat

Nagyon sokszor az első találkozás alkalmával felébredt szimpátia vagy antipátia dönti el, hogy bizalom vagy ellenérzés támad-e a beteg és az orvos között.

orvos-beteg kapcsolat | Gyógyszer a családban 2004 ;   InforMed | Szendei, K.
Mivel a betegeknek az orvosba vetett bizalmára ma és a jövőben is szükség lesz, kívánatos, hogy az egyes orvosba vetett bizalomhoz az orvostudomány egészébe vetett bizalom is társuljon. Ilyen bizalom kifejlődhet az emberben, ha pl. tekintetbe vesszük, hogy penicillinnel és más antibiotikumokkal a hajdan rettegett kimenetelű tüdőgyulladást néhány nap alatt meg lehet gyógyítani, hogy a mesterségesen lélegeztetett, intenzív betegellátással életben tartott betegbe új szívet lehet átültetni stb. A bizalomnak, tehát napról napra növekvő létjogosultsága van.

Persze nem szabad a néha valóban majdnem csodaszámba menő gyógyítási eredmények láttán átesni a ló túlsó oldalára, és az orvostudomány mindenhatóságában hinni. Az életnek ugyanis szükségszerű velejárója a halál, és az orvos feladata csak az lehet, hogy minden felesleges fájdalmat megszüntessen, és minél több embert hozzásegítsen a maximálisan várható biológiai életkor eléréséhez. Eközben pedig mindannyiszor enyhítse a fájdalmat, segítse a gyógyulást, amikor ennek az elérendő célnak az útjába akadály hárul.

Ahhoz azonban, hogy az orvos - elsősorban természettudományon alapuló beavatkozásaival - ezt az ideális célt elérje, neki is változnia kell, és hozzá kell segítenie betegeit ahhoz, hogy ők maguk is változzanak. Mivel az orvos nem varázsló vagy sámán többé, le kell szállnia arról a piedesztálról, amelyen a hajdani orvosok vagy mai, fehérköpenyes utódaik félistenként állnak. Le kell mondania az abszolút tekintély vagy a csalhatatlanság igényéről, ami egyben azt is jelenti, hogy a beteget nem alárendelt személyként, hanem társként, partnerként kell kezelnie.

Különösen szükség van erre az együttműködésre akkor, ha krónikus betegekről vanszó, akik éppen az orvosi kezelés segítségével ma akár évtizedeken keresztülnemcsak életképesek maradnak, hanem sokszor munkavégző képességüket is maradéktalanulmegtarthatják. Az ilyen krónikus betegségben szenvedők számának növekedésévelviszont már csak azért is számolnunk kell, mert évről évre több lesz az idősember, akikről köztudott, hogy kisebb-nagyobb betegségre mindig hajlamosak.
2005-06-02 18:17:11
| orvos-beteg kapcsolat
+ További hírek
+ További egészségpolitika
hirdetés
^