Az asztma súlyos betegség, a légutak speciális allergiás gyulladása, amelyet a légutak szűkülete, gyulladása és az ingerekre adott fokozott válasza jellemez.
Az asztma igen gyakori gyermekkorban, de a gyermekek 50-70%-a kinövi
az asztmát felnőttkorára. A légutak elzáródása általában visszafordítható (néhány
betegnél nem teljesen), spontán vagy megfelelő kezeléssel. Idült hörghurut
esetén ez a folyamat csak részben visszafordítható, míg tüdőtágulatban visszafordíthatatlan.
A gyulladt légutak számos tényezőre túlzott reakcióval felelnek. Ha e tényezők
valamelyike a hörgőkre hat, a légutak elzáródnak.
Néhány rohamot kiváltó tényező: A légutak, tüdő fertőzése, pollen,
por, penész belégzése, szulfátok (megtalálhatók a fehérborban, ételekben, néhány
gyógyszerben), megerőltető testmozgás, hirtelen hőmérsékletváltozás, stressz.
Az asztmás roham során a beteg nem jut levegőhöz. Ennek
az oka az, hogy a roham során a hörgők simaizomzata görcsösen összehúzódik,
beszűkítve a légutakat. Ez a szűkület megnehezíti a levegő bejutását a tüdőbe.
A roham súlyossága a hörgőszűkület mértékétől függ. A légutakat
borító nyálkahártya ingerlése fokozott mennyiségű, sűrű nyáktermelést vált
ki, ami a légzőfelületet- tovább csökkenti. Mindezek következménye a légszomj,
az erőltetett légzés, azért, hogy a légcsere megtörténhessen.
A légutak szűkületének kiváltásában a légutak egyes sejtjeinek kémiai termékei
is szerepet játszanak. Tehát a kezelés is részben a sejtekből való kóros
mennyiségű ingeranyag felszabadulásának meggátlására irányul.
A roham keletkezhet lassan vagy hirtelen, de legtöbbször
sípoló légzés, köhögés, nehézlégzés, mellkasi szorítás kíséri. Néha a nyak
viszketése az első jele a roham indulásának. Súlyos esetben a bőr lilás elszíneződése
(cianózis) látható.
A már fennálló panaszok esetén egyrészt a hörgőgörcs megszüntetése a
cél, másrészt a gyulladás, a kóros nyáktermelés megszüntetése, feloldása.
A gyógyszeres kezelés célja az asztmás rohamok megelőzése és a tünetek mérséklése
a légutak duzzanatának és beszűkülésének csökkentésével. A vény nélkül kapható
gyógyszerek nem alkalmasak hosszútávon az asztmás rohamok megelőzésére, vagy
a légutak gyulladásának csökkentésére, amely viszont létfontosságú az asztma
sikeres kezelésében.
Az asztma gyógyításában használt kezelés a hörgők simaizom-görcsének
oldásából (hörgtágítók), a gyulladás csökkentéséből és az asztmát kiváltó anyagok
felszabadulásának gátlásából áll.
Az asztma gyógyszeres kezelése hosszú és rövid távú. Az asztma elleni
szerek lehetnek szájon át szedhető, illetve inhalációs készítmények. A hosszú
távon alkalmazott szerek vényköteles készítmények, melyeket naponta rendszeresen
kell alkalmazni ahhoz, hogy az asztma tünetei enyhüljenek. A rövid távú készítmények
közvetlenül a hörgők simaizmainak görcsét szüntetik meg, és ezzel elhárítják
a légúti ellenállást.
Az asztma kezelésében használt gyógyszerek
1. KORTIKOSZTEROIDOK
Gátolják a szervezet gyulladásos reakcióját és ezzel csökkentik a légutak
érzékenységét számos provokáló tényezővel szemben, ezáltal csökkentik az asztmás
rohamok gyakoriságát, erősségét. A haszon és az ártalom mérlegelésével kell
a szteroidokat használni. A mellékhatások -gyerekek növekedésbeli elmaradása,
csontok kalciumvesztése, sebgyógyulás elhúzódása, vércukorszint emelkedés,
gyomorvérzés, korai szürke hályog, pszichés panaszok jelentkezését
a korszerű inhalációs készítmények jelentősen csökkentették.
E készítmények önmagukban nem javasoltak az asztmás rohamok rövid távú kezelésére,
hosszú távon azonban enyhe hörgtágító, és gyulladáscsökkentő hatásuknál fogva
jól alkalmazhatóak. Hatékonyan csökkentik az éjszakai asztma tüneteit, általában
kiegészítő kezelésként, közepes vagy súlyos asztmában használhatók. Vérszintjüket
számos egyén készítmény befolyásolhatja, ezért ezt folyamatos megfigyelés alatt
kell tartani. Mellékhatásaik: álmatlanság, gyomorpanaszok, gyomorsav visszafolyásos
tünetek rosszabbodása, idős, prosztata problémákkal küzdő betegek esetén
vizelési nehézségek.
Mivel a készítmény mérgező tartománya közel esik a terápiás adaghoz, ezért
fokozott odafigyeléssel szedhető. A mérgezés tünetei: hányinger, hányás, felgyorsult,
rendszertelen szívverés, fejfájás, görcsök, szédülés, vércukorszint emelkedés és
kálium szint csökkenés.
Ezek a szerek az allergia elleni
gyógyszerekhez hasonlóan gátolják az ingeranyag felszabadulását az ún.
hízósejtekből, valamint az allergén hatására kialakuló korai és késői asztmatikus
választ, enyhítik a terhelés okozta hörgőgörcsöt. Ezek a készítmények inhalálhatóak,
alkalmazásuk biztonságos. Ritkán jelentkező mellékhatásaik: enyhe torok irritáció,
rossz ízérzet, köhögés, sípoló légzés, hányinger. Heveny asztmás roham esetén
alkalmazásuk ellenjavallt.
4. ALFA- ÉS BÉTA-ADRENERG RECEPTORSERKENTŐK (AGONISTÁK)
Hatóanyaguk, az efedrin (az adrenalinhoz hasonló anyag)mérsékli az allergiás tüneteket, pl.: a perifériás
ereket szűkíti, a hörgők simaizomzatát ernyeszti. Mellékhatásaik: idegesség,
álmatlanság, szorongás, kézremegés (tremor), szédülés, hányinger, hányás, szívdobogásérzés,
szapora szívverés, vizeletürítési nehézség. Túladagolás esetén pszichotikus
reakciók léphetnek fel.
Vényköteles gyógyszerek:
Calciphedrin tabletta; Epherit tabletta
5. BÉTA- ADRENERG RECEPTOR SERKENTŐK (AGONISTÁK)
Megkülönböztetünk hosszú (akár 12 órás) hatású és rövid hatású készítményeket.
Ezek a gyógyszerek hörgtágító hatásúak. Elernyesztik a légúti simaizmokat,
és ez által javítják a légáramlást. A rövid hatású hatóanyagok ezt a hatást
szinte azonnal kifejtik, ezért akut asztmás roham esetén a leghatékonyabb hörgtágítónak
számítanak.
Legtöbbjük perceken belül hat, ez a hatás 4-6, hosszú hatásúaknál 12-14 órán
át tart. Beadásuk történhet belégzés, tabletta, de injekció formájában is
Az adagolás inhalátor használatával: az inhalátort rázzuk fel, a
lassú belégzés kezdetekor nyomjuk meg a tetejét, majd folytassuk lassan (!)
a belégzést, míg a tüdő meg nem telt, utána 5-6 másodpercig tartsuk bent a
levegőt. Az egészet 5-6 perc múlva ismételjük meg. A ß 2-agonista terápia várható
mellékhatásai, mint a remegés, izomgörcs és szívdobogás-érzés, előfordulhatnak,
de ezek csak átmenetiek és rendszeres terápia során csökkennek. Az inhalációs
gyógyszerek igen ritkán maguk is hörgőgörcsöt, fulladást okozhatnak. Központi
idegrendszeri mellékhatásuk a fejfájás lehet. Nagyon ritkán bőrkiütés megjelenésével
is számolni kell. Terhesség alatti alkalmazásukat az előny/kockázat
arány szigorú mérlegelése alapján kell megfontolni. Szoptatás időszakában
nem ajánlatos használni csak, ha elkerülhetetlen.
6. ANTIKOLINERG SZEREK
Ezeket a gyógyszereket heveny asztmás roham leküzdésére alkalmazzák. Gátolják
az ún. vagus ideg ingerület hatására kialakult hörgő görcsöt, de nem hatnak
az allergiás mechanizmusú, vagy a terhelés okozta görcsre. Ugyanakkor csökkenthetik
az asztmában előforduló nyák túltermelődést. Főként kiegészítő terápiaként
vagy akkor alkalmazható, ha a béta-receptor izgatók nem tolerálhatóak. A csoport
képviselője az ipratropium-bormid (Atrovent). Óvatosan adható zöldhályog,
prosztata túltengés esetén. Fejfájást, émelygést, szívdobogást, látászavart,
bőrkiütést okozhat.
7. LEUKOTRIÉNEK HATÁSÁT MÓDOSÍTÓ SZEREK
Az asztma hosszú távú terápiájára kifejlesztett új gyógyszercsoport. A leukotriének
olyan biokémiai anyagok, amelyek hatására a légutak simaizomzata összehúzódik,
az erek áteresztőképessége megnő, fokozódik a nyáktermelődés, és a légutak
ellenállása. Ezáltal végső soron az asztma tüneteinek fenntartásáért felelősek.
Emellett aktiválják a légúti gyulladásos reakcióban résztvevő sejteket.
A leukotriéneket gátló antagonisták: a zafirlukaszt (Accolate) és
a montelukaszt (Singulair). Hatásukra a tüdőfunkció javul, az asztma
tünetei mérséklődnek. Mellékhatásaik rendszerint enyhék: fejfájás, hasi fájdalom,
szomjúság, viszketés, álmatlanság, ingerlékenység, hasmenés, hányinger, hányás.
Metakereső
Főoldal
Levél a szerkesztőségnek 
