Ha a megszokott székelés egyszer-egyszer kimarad,
akkor alkalmi székrekedésről, ha rendszeresen kimarad, idült székrekedésről
beszélünk.
Az egészséges felnőtt ember általában naponta egyszer ürít székletet,
de van, aki tökéletes egészség és jó közérzet mellett is csak 2-3 naponta
székel. Ez alkati kérdés.
Alkalmi székrekedést okoz legtöbbször a megszokott környezettől való
eltérés, pl. utazáskor. Idült székrekedés számos okból jöhet létre: fogyókúra
okozta éhezés, salak- és rostszegény táplálék fogyasztása, a bélfalnak időskorban
bekövetkező tágulása, ellazulása, a végbélnyílás előtti szakasz idegvégződéseinek
a száma is csökken, ami a székelési ingert kiváltja, nagyon folyadékszegény
étrend.
Ha valakinek minden ok nélkül megváltozik a székelési ritmusa, vagy ha a
székrekedés és hasmenés váltja egymást, görccsel, hasi fájdalommal, esetleg
fogyással jár együtt, akkor feltétlenül forduljunk orvoshoz!
Székrekedés okai
Elsődleges:
A bélrendszer krónikus gyulladása, daganatos megbetegedése, fejlődési
rendellenessége
Fájdalmas székelés miatti székrekedés
Másodlagos
Csökkent aktivitás
Rossz szoktatás
Pszichés okok
Pszichiátriai kórképek
Fogyókúra
Hashajtók túlzott használata
Bélbeidegzési zavarok
Terhesség
Cukorbetegség
Csökkent pajzsmirigyműködés
Mérgezések, pl. ólom
Gyógyszermellékhatás: pl. ópium tartalmú szerek, fel nem szívódó savkötők,
vaskészítmények, szorongáselleni szerek, vízhajtók, ganglionblokkolók és
antikolinerg szerek
Egy-egy alkalmi székrekedést fiatalabb vagy idősebb korban enyhe hashajtóval
lehet leggyorsabban megszüntetni. Fiatal korban fellépő idült székrekedés
kezelését viszont nem célszerű hashajtóval kezelni. Előnyösebb a rostanyagbevitel
fokozása vagy hasizomerősítő tornával a bélmozgás elősegítése. Sokszor
a hashajtók görcsös hasi fájdalmat okoznak, ami még tovább rontja
a beteg közérzetét.
Idősebb korban sem árt megkísérelni először megfelelő étrenddel,
mozgásdús életmóddal, esetleg reggeli cukros tejjel biztosítani a napi székürítést.
Azonban időseknél, ha ezek az életmód- és táplálkozásbeli változtatások nem
segítenek, ne féljünk hashajtóhoz nyúlni, mert a székrekedéssel járó erőlködés
vérnyomásemelkedéshez, agyi történéshez, tüdőembóliához vezethet.
A diétás kezelés lényege a magas rosttartalmú ételek fogyasztása.
A növényi rostok cellulózt és pektint tartalmaznak, ezek nem szívódnak fel,
ugyanakkor megnövelik a széklet mennyiségét. Minél jobb a rostos táplálék vízkötő
képessége, annál jobban növeli a széklet volumenét, és válik lágyabbá a széklet.
Az ezen az elven működő szintetikus termékeknél jobb a természetes módszer,
de ezek egymással helyettesíthetők.
Magas rosttartalmú diéta mellett alig fordul elő mellékhatás – azonban
előfordulhat ritkán, például bélelzáródás. A nyomelemek felszívódását is csökkentheti,
ezért tartós alkalmazásakor ezek pótlásáról is gondoskodni kell. Korpát tartalmazó
készítményeket glutén érzékenyek és coeliákiában szenvedők nem fogyaszthatnak.
Gondot okozhat még a fokozott gázképződés, de ez fokozatosan megszűnik.
A hashajtók többféle úton fejthetik hatásukat:
a székletmennyiség növelésével: karboxi-metil-cellulóz-Na, nátrium-szulfát
(glaubersó), magnézium-szulfát (keserűsó), kálium-nátrium-tartarát (Seignette-só),
laktulóz, glicerin, szorbitol, illetve az emészthetetlen növényi rostokat
tartalmazó diéta;
a széklet puhításával (paraffinolaj, nátrium-dokuzát);
a bélfal izgatásával (pl. szennalevél, rebarbaragyökér, bengefakéreg,
aloe, fenolftalein, ricinusolaj, krotonolaj, podofillin-gyanta, kénpor, epesavak).
Metakereső
Főoldal
Levél a szerkesztőségnek 
