Visszértágulatról akkor beszélünk, ha a lábszár vagy a comb felszínes
visszerei kanyargósan, zsákszerűen kidudorodnak, és a bőrön áttetszik kékeslila
színük. A zsákokból nyomással a vér kiüríthető.
Visszértágulatra utalnak
azok a kisebb átmérőjű, gyakrabban nőknél a térdhajlatban vagy afelett látható
kis átmérőjű, gyökérszerű, lila vérrel telt fonatok is. Amíg az előbb említett formának
komoly következményei lehetnek, addig az utóbbiaknak inkább csak kozmetikai
jelentőségük van.
A visszértágulat oka valószínűleg az érfal körüli kötőszövet örökletes gyengesége.
Visszértágulat kialakulására hajlamosító tényező az állófoglalkozás,
de például szívbetegség vagy a lábfej statikai hibája miatt kialakuló állandó
vizesedés (ödéma) is a vénás keringés károsodásához vezethet. Nőkön azért gyakoribb, mint férfiakon, mert a terhesség is
kedvez létrejöttének. A terhesség vége felé az óriásra nőtt méh nyomja a kismedence
hátsó falán futó nagyereket, gátolja a vértovábbítást a szívbe és fokozza a
nyomást a láb felületes visszereiben.
A visszértágulat kezdetben nem okoz panaszt, de idővel nehézségérzet,
korai fáradékonyság, fájdalom és görcs kísérheti. Előfordulhat az is,
hogy az elvékonyodott falú visszér megreped, és a bőr alatt hatalmas vérömleny keletkezik.
Az ilyesmi - bármennyire ijesztőnek látszik - veszélytelen, mert borogatásra
lassan felszívódik.
A tágult visszér, a varix nem csak kozmetikai hiba (noha a göcsörtös, kanyargós,
lilán elszíneződött visszér nem esztétikus látvány), hanem könnyebb-súlyosabb következményei is
lehetnek. A tágult felszíni visszerekben vérrög képződhet és könnyen gyulladás,
tromboflebitisz keletkezhet. A felszínesen futó, vérrög által elzárt visszeret
kötegként tapintani is lehet.
A tágult visszér lefutása mentén, a gyulladás helyén bőrpír, duzzanat és
fájdalom keletkezik. Ha ilyenkor orvoshoz fordul a beteg, gyulladáscsökkentő
gyógyszerek, nyugtató hűtő borogatások és pihentetés hatására a gyulladás megszűnik.
A vérrög a mélyvénás rendszert is elzárhatja. Ennek legsúlyosabb következménye,
ha a keletkezett vérrög elszabadul és a tüdőartériákban elakadva embóliát okoz.
Így érthető, hogy a visszértágulat megelőzése és kezelése nem elsősorban kozmetikai
feladat.
Az alsó végtagi visszeresség legkellemetlenebb szövődménye a lábszárfekély (ulcus cruris), a kis bőrsérülés helyén keletkező nehezen gyógyuló
seb. Gondos orvosi kezelésre ez is begyógyul, de kínos gonddal kell ügyelnünk
arra, nehogy a legkisebb karcolás érje, mert kiújul.
A bőrgombásodást és az ekcémát kell még szövődményként
említeni. Megfelelő kenőcsök hatására ezek is meggyógyulnak.
A visszértágulat kezelése sebészi. Lényege, hogy a tágult visszeret
kiiktatják a keringésből. Hiányát a beteg nem érzi meg, hiszen a felszínes
erek hálózatosak, és a hálózat egy-egy ágának kiiktatása nem gátolja a keringést.
A műtét után a beteg panaszmentessé válik. Megeshet azonban, hogy később egy
másik ér dudorodik ki és okoz panaszt. Oktalan dolog ilyenkor a sebész orvost
azzal vádolni, hogy rosszul végezte a műtétet, hiszen a kiújulásról nem tehet.
Célszerű, ha a visszértágulatra hajlamos ember műtét után 1/2-1 évenként megmutatja
lábát az orvosnak, mert az ilyen láb állandó gondozásra szorul.
Az álló foglalkozásúak helyesen teszik, ha napközben néhányszor lábujjhegyre
állva tornásztatják lábukat, ha rendszeresen sportolnak, úsznak, és mérsékelt
tágulat jelentkezése esetén gumipólyával vagy harisnyával enyhe nyomás alatt
tartják a visszeret. Látható visszértágulat nélkül is sor kerülhet
mélyvénás-trombózisra, amire a végtag fájdalmas megduzzadása esetén kell gondolni.
A mélyvénás-trombózisban szenvedő beteg kórházba való, ahol alvadásgátló heparinnal
a vérrög növekedését gátolják, és ezáltal kivédik az esetleg végzetes kimenetelű
tüdőembóliát.
A visszeresség kezelésére használt vény nélkül kapható gyógyszerek:
Metakereső
Főoldal
Levél a szerkesztőségnek 
